5. heti könyv: Törött pohár

 Január 31 és február 4-e között két könyvet olvastam el, az egyik 

Scarlett St. Clair: A sötétség érintése

a másik pedig, ami a hét könyve lett nálam: 

Alain Mabanckou: Törött pohár  

Az írója egy kongói szerző, mivel a műve is Afrikában játszódik, nagyon hiteles a hangulata, bár furcsa. Erről persze a sztori és az írásmód is tehet. 

A történet

Az Útrakelt Hitel kocsmát a hatóságok be akarják zárni, mert érthetetlen módon zavarja a diktátort, hogy a tulajdonosa, Makacs Csiga jobb szállóigét talált ki, mint ő. Ez még hagyján, de az összes tudósa is egy hétig nem talál rá a hiteles, ütős jelmondatára. Azonban a nép meg akarja védeni a kocsmát. Makacs Csiga megbízza Törött poharat, egy lecsúszott tanárt, hogy írja meg a törzsvendégek történeteit, életútjait. Ettől kezdve megismerkedhetünk néhány emberi sorssal, végül magával a narrátorunkkal is. A sok kisiklott élet, a lecsúszott részegek sorsa nem éppen szívderítő, rengeteg tragédiával szembesülhetünk. Előre látható, hogy ebből nem lesz happy end. Mégsem ejt depresszióba a kötet. Ennek talán a narrátorunk szokatlan stílusa az oka.

Stílus

Ha azt mondanám, hogy az egész könyv egyetlen mondatból áll, nem mondanék teljesen igazat, hiszen nem nagy betűvel kezdődik a szöveg, hanem olyan, mintha éppen belecsöppennénk egy már folyó monológ kellős közepébe. Nincsenek pontok, csak vesszők. Teljesen asszociatív a narráció, de nem zavaróan vagy érthetetlenül az. Hiszen vannak azért "fejezetek", amik kis lélegzethez juttatják az olvasót, illetve a régi mesemondók ízességével és élményével is megajándékoz minket a szerző. Szóval egyáltalán nem fárasztó a szöveg olvasása, magával sodor. 

Már a szereplők "nevei" is nagyon szórakoztatóak, de találóak. A szemfüles olvasó pedig rengeteg irodalmi és popkultúrális utalást, hivatkozást fedezhet fel a szövegben. Mindez rendkívül élvezetesen megírva. Ez lesz a legmaradandóbb a könyvből. 

A szerző

 A szereplők elbeszéléseit persze fenntartással kell kezelnünk, mégis nagyon tanulságosak. Elgondolkodtató, hogy ki/ mi a legfontosabb az életünkben? Mennyi a saját felelősségünk sorsunk rosszabbra fordulása kapcsán, és mennyit hárítunk át a körülöttünk élőkre. Ugyanakkor fontos az egymásrautaltság kihangsúlyozása, a kapcsolatok fontossága, illetve a másik oldalon a magány és a elszigetelődés. 

Ugyan összességében csak 4,5 csillagot adtam a könyvre, de így sem volt vitás, hogy ez lesz a hét könyve. A hangulata lesz számomra a legmaradandóbb. Érdemes volt elolvasni, jó pillanatban talált rám. 

4. heti könyv: Karen Rose: Halj meg értem

 Január 22 és 30 között nem volt kérdéses, hogy ez a regény nyeri el a hét könyve címet, hiszen csak ezt olvastam. No de ettől függetlenül is megérdemelné a helyezést, mert a 850 oldal hosszú gigantikus romantikus krimi minden oldalát élvezet volt olvasni, egy percig sem unatkoztam rajta. Az pedig nem a könyv hibája, hogy ilyen kevés időm volt az olvasásra. 

Tavaly a sorozat egy régebbi kötetét olvastam, ami hatalmas kedvencem lett, így ránéztem a könyvtárban, hogy van-e benn valamilyen rész, és csak ez volt. Így kivettem, mert az archeológus főszereplő érdekesnek tűnt. Ez nem lett kedvenc, de az 5 csillagot teljesen megérdemli. 

Eleve a sorozatgyilkosság indítéka is nagyon bizarr és nem hétköznapi. Maga az elkövető egy több területen is tehetséges, de lelkileg eléggé eltorzult, kegyetlen pszichopata. Sok szereplőt mozgat az írónő, és nagyon jól alakítja a kapcsolatokat, senki sem szerepel feleslegesen sokat, mégis minden tiszta, hogy kinek mi az indítéka, és mi a szerepe a történetben. Az egymással való kapcsolatuk is szerethető vagy feszült, de mindenki dolgozik a megoldáson. Nem engedi el Karen Rose a kezünket, nem tévedünk el sem a helyszíneken, sem az emberek vonatkozásában. 

Kifejezetten tetszett, hogy sok tudományterületet érintettünk, hogy csak néhányat soroljak: informatika, a művészetek, a múzeum, az archeológia, az opera stb.  Már a főszereplőink is két teljesen más foglalkozást űznek: egy archeológus és egy olasz nyomozó. Nagyon szerettem az ő kapcsolatukat, ami nem indult simán, de nem hagyták annyiban. Mind a kettejüknek feldolgozandó, traumatikus múltja van, amin az őszinteség, a bizalom és a beszélgetések sokat gyógyítanak. Egymás családjának a megismerése is nagyon szívmelengető, elég ha csak kék momentumot említek: a várépítést és a kórházban éneklést. 

Maga a nyomozás menete is lendületes, szerettem a csapatmunkát, az ötleteléseket, az, hogy nem voltak büszkék, és segítségül hívtak akár más tudományterületekről is embereket. Ahogy egyre több mozzanatra derült fény, látszott, hogy ez egy igen szövevényes ügy. Ráadásul a tettes nagyon nagy átváltozóművész, akit nem ejtettek a feje tetejére, és sokszor megnehezítette a rendőrök dolgát. Ezzel pedig igazi versenyfutást rendeztek az idővel, ami fokozta az izgalmakat. 

A stílusa szuper az írónőnek, biztosan fogok még olvasni tőle. Van is egy olvasatlan könyvem még tőle itthon, csak annak nem olyan vonzóak a főhősei. De mindenképpen megpróbálkozom majd vele, mert az előítéleteimet biztosan legyőzi majd a fantasztikus írásmód. 

3. heti könyv: Platón és a kacsacsőrű emlős bemegy a bárba...

 A harmadik héten kicsit átcsúsztam a következő hét elejére, hogy meglegyen a hét könyve. Tehát a január 15-22-ig tartó időszakról beszélek. Vetélytársak :

• Hercz Júlia: Gyöngy és Rubin
• Kalas gyöngyi: Sandwich grófja és a nápolyi pizza

A nyertes mégis: Thomas Cathcart - Daniel Klein: Platón és a kacsacsőrű emlős bemegy a bárba... (Filozófia a viccek tükrében)

Amint megláttam a könyvtárunk katalógusában ezt a címet és a borítót, tudtam, hogy ezt el kell olvasnom. Természetesen édesapám rögtön lecsapott rá, de nem sokáig tartott neki az olvasás, és nagy tetszést aratott. Nemsokára én is belevetettem magamat. De hogy is állunk, 

A filozófia és én? 

Egyetemistaként kötelezően fel kellett vennünk egy filozófia kurzust, így én, hogy minél előbb túl legyek rajta, rögtön az első félévben beiktattam az órarendembe. Mondjuk jól beleválasztottam, mert az Életfilozófiák kurzus minden előzmény nélkül belecsapott a közepébe  Nietzschével, Henri Bergsonnal stb. Életem első egyetemi vizsgáján tehát megszenvedtem az olvasnivalókkal, de ötöst kaptam. Ennek ellenére nem szándékoztam több tantárgyat felvenni belőle. Csakhogy az évek során olyan érdekes témákról tartottak előadásokat a tanárok, hogy még 5-6 félévet legalább hallgattam belőlük. Lassan-lassan megszerettem őket. Sőt, kifejezetten szeretem, ha nemcsak ismeretterjesztő irodalomban, hanem regényekben is helyet kapnak. Olyat azonban még nem olvastam, ahol ezt a viccekkel kapcsolták össze.

A humor és a filozófia

Pedig nagyon jól megfértek egymás mellett. A könyv úgy épül fel, hogy a nagyobb fejezetek elején Platón könyvéhez hasonlóan két szereplő beszélget. Majd jön egy kis filozófiatörténet, magyarázva röviden a jellemzőit. Aztán néhány vicc, amit kicsit megmagyaráznak a szerzők, hogy hogyan is illik az adott a korszakhoz, eszméhez. Jó néhány oldalt becetliztem, sokszor hangosan felnevettem a vicceken. 

Következzen néhány kedvenc.

Metafizikához:

Mózes, Jézus és egy ősz szakállú öregember golfozik. Mózes elüti a labdát, csakhogy az a tavacska felé tart. Mózes erre felemeli ütőjét, kettéválasztja a vizet, és a labda biztonságban átgurul a túlpartra.

Jézus is hosszút üt a tó irányába, ám a labda nem esik bele a vízbe, csak lebeg fölötte. Jézus lazán odasétál a vízen, elüti a labdát, és az a lyuktól néhány centire megáll. 

Most az öregúr jön, elüti a labdát, az kirepül az útra, ahol egy szembejövő teherautónak ütközik, és visszapattan a pályára. Egyenesen a tó felé gurul, és egy tavirózsa levelére pottyan. Meglátja egy béka és a szájába kapja, de abban a pillanatban lecsap rá egy sas. Amint a  sas átrepül a pálya felett, a béka kiejti a labdát a szájából, és az pont belesik a lyukba. 

Mózes erre odaszól Jézusnak:

- Mondtam már, hogy utálok apáddal golfozni?!

28. old.

 

Episztemológia:

A vádlott ellen gyilkosság miatt indult eljárás. Erős bizonyítékok szólnak a bűnössége mellett, viszont nem találták meg az áldozat holttestét. Záróbeszédében a védőügyvéd egy trükkhöz folyamodik.

-  Tisztelt esküdtszék! Van egy meglepetésem az önök számára - egy perc múlva az az ember, akiről önök azt feltételezik, hogy halott, belép ebbe a tárgyalóterembe.

És az ajtó felé fordul. A döbbent esküdtek is mind odanéznek. Eltelik egy perc, nem történik semmi. Végül az ügyvéd megszólal: 

- Természetesen csak kitaláltam, hogy az áldozat be fog lépni. Ám önök mindannyian várakozással néztek az ajtó felé.  Mivel úgy vélem, ebben az ügyben alapos kételyek merültek fel az iránt, hogy gyilkosság történt volna, ragaszkodom hozzá, hogy jelentsék ki, a vádlott "nem bűnös".

Az esküdtszék visszavonul tanácskozni. De alig pár perc múlva vissza is térnek, és kimondják az ítéletet: "Bűnös."

- Hogy lehet ez?! - kiált fel az ügyvéd - Hisz nyilván voltak kétségeik. Láttam, ahogy az ajtót bámulták!

Mire az esküdtszék elnöke így válaszol: 

- Mi tényleg ezt tettük, de az ön védence nem

55-56 old. 

Maga a szöveg is humoros, erre is hozok egy példát:

A matematika filozófiájának nagy része meglehetősen szakmai jellegű és nehéz ügy. Az egyetlen dolog, amit tényleg tudnunk kell, hogy a matematika terén háromféle ember létezik: azok, akik tudnak számolni, és azok, akik nem.  

73. old.  

Végül következzen a relativitás:

Volt egyszer egy gazdag ember, aki már közel járt a halálhoz. Nagyon bántotta a dolog, mert keményen megdolgozott a pénzéért, ezért szerette volna magával vinni a mennyországba. Imádkozni kezdett, hogy megtarthasson valamennyit a vagyonából.

Az ima hallatán megjelent neki egy angyal:

-Sajnálom, de semmit sem tarthatsz meg.

A férfi könyörgőre fogta, hogy kérje meg Istent, enyhítsen a szabályokon. 

Az angyal újra megjelent a jó hírrel, hogy Isten ez egyszer kivételt tesz, egy bőröndöt magával vihet. A férfi örömében megtöltötte a legnagyobb bőröndjét aranyrudakkal, és az ágya mellé tette.

Nem sokkal később meg is hal, és megjelenik a mennyország kapujában. Szent Péter a bőrönd láttán rászól:

- Ezzel nem jöhetsz be!

De a férfi elmagyarázza, hogy van engedélye. A szent utánanéz a dolognak:

- Igazad van. Egy kézipoggyász lehet nálad, de ellenőriznem kell a tartalmát. 

Szent Péter kinyitja a bőröndöt, hogy átvizsgálja, mit talált a férfi annyira értékesnek, hogy ne hagyja hátra, majd felkiált:

- Nocsak! Utcakövek?

163. old. 

Én nagyon szeretem az ismeretterjesztő könyveket, mindig olvasok ilyet párhuzamosan az aktuális regényekkel. Manapság már annyira gördülékeny stílusban, humorosan tanítanak ezek a kötetek, hogy semmivel sem kisebb élmény ilyet a kezünkbe venni, mint egy szórakoztató irodalmat. Itt a jó példa rá. És hogy mi a címbeli vicc csattanója? Azt csak az tudja meg, aki elolvasta ezt a rövidke remekművet.