2015. szeptember 30., szerda

Híd a Drinán

Ivo Andric regénye 6 pontos.
Végre befejeztem! Nagyon szenvedtem vele, pedig így másodszori nekifutásra a karóba húzásos részt ki is hagytam, nehogy úgy járjak, mint először, amikor annak a résznek köszönhetően feladtam.
A híd története a 16. századtól 1914-ig. Emberek élete csak fel-felvillan, csak egy közös van bennük, egyikük élete sem boldog. Ilyen depressziós könyvet is már régen olvastam!
Népek és vallások keveredése.

2015. szeptember 22., kedd

A semmi szívében

J.M. Coetzee regénye 6 pontos.
Elérkezett az a nemes pillanat, hogy minden Coetzee-t elolvastam a listáról, mind a hetet! (Miért kellett tőle ennyit feltenni, azt az elolvasásuk után sem értem.)
Igazából nem lehet tudni, hogy miről szól ez a könyv. Az események több variációban is le vannak írva, néha homlokegyenest más megvilágításban.
A biztos csak az, hogy az elbeszélő megőrül a magánytól.
Dél-afrikai viszonyok, szolga- gazda kapcsolat minden értelemben.
Nem egy kellemes olvasmány.

2015. szeptember 21., hétfő

A fekete törpe

Sir Walter Scott regénye 7 pontos. Tudom, hogy nincs a listán, de A kolostor nálunk nem található, így helyette olvastam.
Nagy előnye a műnek a rövidsége, mert olvastam már néhány Scottot, és megállapítható, hogy ez az ember is szaktársai többségéhez hasonlóan grafomán volt. Így is az első fele kicsit nyögvenyelősre sikeredett.
Skócia szépségét, hangulatát, rejtélyességét, lázadásra való hajlamát azonban sikerült megragadnia a szerzőnek és jól átadnia.
Az egyik fő téma: ha már csúf, akkor gonosz is? Az emberek előítéletei nagyon élesen megjelennek, és végül is tönkretesznek egy emberi életet, megkeserítik mindennapjait. Csak egy-két jó barát áll a címszereplő mellé, akik által mégis jótékonyan képes változtatni eseményeken, segíteni a szerelmeseken.
Az adakozás felelőssége is szóba kerül. Miért rossz, ha számolatlanul adunk boldog- boldogtalannak, akik visszaélnek vele?
A fekete jelzőt nem teljesen értettem. Talán a természetfelettire való utalás, vagy a rossz szinonimája?

2015. szeptember 10., csütörtök

Beceneve Gogol

Jhumpa Lahiri regénye 7 pontos.
Nagyon érdekes és kényes témát feszeget az írónő, amit gondolom, saját tapasztalataira is támaszkodva írt meg: a bevándorlók élete, beilleszkedése. Asszimilálódjanak teljesen vagy próbálják meg megőrizni a hagyományaikat? Ez utóbbi esetben azonban a befogadó, többségi társadalom néz ferde szemmel rájuk. Viszont az önértékelésük, az identitásuk kerül veszélybe ebben az első esetben. Az első generáció még kétlaki életet él, igyekszik ragaszkodni hagyományaikhoz, illetve megtanítani a gyerekeinek azokat. A második generáció azonban már be akar illeszkedni, nem akar kívülálló lenni, nem érdeklik a távoli India szokásai, azt nem érzik magukra kötelezőnek.
Ez a téma nagyon aktuális manapság. Nemcsak a népvándorlási hullám miatt, hanem azért is, mert egyre többen dolgoznak és élnek külföldön a mai fiatalok közül. Nekik sem könnyű.
A másik fő szál a regényben a név. Nomem est omen? A név mennyire határoz meg bennünket? Ha megváltoztatjuk, nem vesztünk-e el önmagunkból is valamit? A szülők felelőssége, hogy néha milyen idióta neveket adnak csemetéjüknek, arra azonban nem gondolnak, hogy az egész életében szenvedhet miatta. A név elfogadása valahol saját magunk elfogadása is. Gogol is kettős életet él a névváltoztatás miatt, ezt ő is így gondolja magában. Ez sem egészséges.
A végén kicsit felháborodtam, mert éppen a legizgalmasabb résznél fejeződött be a könyv. Mi lesz a reakció a könyv elolvasására? Megbékül önmagával Gogol?