2016. július 9., szombat

A zongoratanárnő

Nobel-díj ide, Nobel-díj oda, Elfriede Jelinek könyve nekem csak 5 pontos.
Több bajom is volt vele: egyrészt a téma sem éppen felemelő: a kapcsolatok torzságát, az elidegenedéssel szemben a túlzott függést és egymásra telepedést mutatja be. Ezzel együtt minden szereplő magányos. Anya-lánya kapcsolat is torz, és a tanárnő-tanítvány szeretői kapcsolat is. Nagyon érdekes, hogy melyik szereplő hogyan dolgozza fel ezt a belső feszültséget, és ez milyen erőszakos kitörésekben nyilvánul meg: hol a másik embert bántva, hol alkoholizmusba vagy öncsonkításba menekülve.
A legfőbb problémám azonban a stílussal volt. Nagyon nehezen rágtam át magam ezen a 230 oldalon, konkrétan hónapokig tartott. Egyrészt nem is lehetett gyorsan haladni vele, másrészt ha egyszer letettem, nem volt kedvem újra felvenni a fonalat.
Sokáig 4 pontosra állt, de aztán volt egy jobban sikerült rész, ami lendített kicsit az ügyön, ami még így sem túl veretes...