2017. június 24., szombat

Szemünk fényei



  John Wyndhamnak ez a második könyve, amit olvasok, de eddig mindig meg tudott lepni, most is, ezért megérdemli a 8 pontot. Ahogy egy sci-fi íróhoz illik friss, különös ötletekkel rukkol elő és olyan dolgokat boncolgat, ami még ma is aktuális, sőt időszerűbb, mint a hidegháború korában. Soha nem marad felszínes, bár a könyv csak 227 oldalas, sok gondolkodnivalót ad az embernek, legszívesebben oldalakat írtam volna ki idézetként. Az író stílusán látszik, hogy nem amerikai, jó volt egy kicsit angol szemmel látni. Az életrajza:
https://hu.wikipedia.org/wiki/John_Wyndham

2017. június 13., kedd

A 13 falióra


 James Thurber könyvecskéje első olvasásra még csak 6 pontot kapott tőlem 2010 novemberében. Most újraolvasva már 7 pontra értékeltem.
Talán hozzájárult a pontemelkedéshez, hogy azóta sok 1001-es könyvet olvastam, így már van összehasonlítási alapom. Amikor belekezdtem a lista felgöngyölítéséhez, akkor ez a regény az elsők között volt. Nagyon abszurdnak tartottam. Most már azért edzettebb vagyok, és vannak pozitív rátalálásaim könyvekre, de ugyanakkor rémélményeim is. Ennek a mérlegén ez nem is rossz történet.

A könyv központi témája a megfagyott idő. A faliórák megállnak a kastélyban, ugyanakkor az idő telik,  hiszen a hercegnő idősebb lesz, lassan eléri a 21 éves kort. Ha nem tudnám, hogy a szerző amerikai ebből például kitalálható lenne. Megállíthatjuk-e az időt, avagy kedvünk szerint manipulálhatjuk?

Nagyon sok szimbólummal dolgozik a szerző, több fogalmat is megkérdőjelez. Az egyik, hogy vállaljuk-e magunkat? Vagy a gonosztól, illetve az emberek véleményétől tartva álarcok mögé bújunk-e? Ez több szereplőre is igaz (manó, királyfi, kémek). 

A szereplők külön- külön is megérdemelnének egy- egy elemzést. Vannak kifejezetten jó és rossz mesehősök, de például a manó nem egyértelmű, hogy hová tartozik. 
Néha előre-, de néha csak hátramozdítja az ügyeknek. Az ötleteket azonban ő szüli, tehát az ötletgazda ő. Felmerült bennem, hogy esetleg ő lehet az író alteregója, avagy egyszerűen a szócsöve. 

A másik érdekes szereplő, Tekla, akit megáldottak, avagy megátkoztak azzal, hogy a könnyei drágakövekké változnak. Viszont érzelmileg sivár az élete, már nem tudja semmi sem meghatni vagy elszomorítani, ugyanakkor megörvendeztetni is nehéz. Viszont legnagyobb örömömre féldrágaköveket sír első próbálkozásra. Így a könyvben megjelenik a türkiz


 az üveggyöngy 
és a tigrisszem.

A fordítás még szót érdemel mindenképpen. Nem tudom, hogy az eredetiben is így van-e, de Losonci Gábor fordításában tobzódnak az alliterációk, a belső rímek, olyan, mintha egy verset olvasnánk prózában. Köszönjük az élményt, ez nagyban emelte a pontok értékét.  
Az illusztrációk Palásti Erzsébet munkái. Nagyon jól megragadta a könyv hangulatát, sikerült hasonló abszurd, groteszk rajzokkal megörvendeztetni az olvasókat.


2017. június 12., hétfő

Homo Faber

Max Frisch regénye nagyon elgondolkodtató volt, ezért 7 pontot adok rá.
Az író svájci, életrajza a Wikipédián: https://hu.wikipedia.org/wiki/Max_Frisch

Az alapszembenállás a racionális, logikus ember tehetetlensége a véletlenekkel szemben. Kifejező ebből a szempontból a cím: a mérnök ember. Ma így mondanánk: a kocka. Amint sokasodnak az irracionális elemek az életében, fokozatosan elveszti a lába alól a talajt. Rá kell jönnie, hogy nem ő uralkodik, nem az ő kezében van az életének az irányítása.

Az első ilyen alkalom a kényszerleszállás a sivatagban. Érdekes lett volna kifejtve látni ezt az epizódot, de nagyon feszes a menete a regénynek, nem volt idő a "lelkizésre". Mit kezd az ember a rengeteg idővel, ha nincs kéznél a munka egy munkamániásnak, és nem akar elmerülni a gondolataiban, ráadásul nem is igazán barátkozó típus? Mindenesetre itt megismerkedik a fiatalkori barátjának a bátyjával.




A második az őserdő, ahol szintén ellenőrizhetetlen dolgokkal találkozik hősünk. Az öngyilkosság indítéka nem derül ki, ráadásul a körülötte lévő emberek is olyan döntéseket hoznak, amivel nemhogy nem ért egyet, de érthetetlennek is minősít.
Az utazás is fontos része a könyvnek: mind lelki, mind földrajzi szempontból. Életének két meghatározó utazásáról szól a szöveg nagy része A második egy hajóút, amit a lányával él át. 1991-ben film készült a regényből. Ennek az egyik jelenete nagyon kifejező:


Kapcsolata a lányával és a volt szerelmével ismét egy bizarr történet. A sok(kos) történteket nem képes feldolgozni, összeomlik. A második állomás alatti történtekkel kapcsolatban az olvasó nem is tudja eldönteni, hogy ez csak képzelgés vagy a valóság?
Csőd az élete, még ha ezt csak a végén látja is be, megmarad neki a szép pillanatok őrzése, a boldogság lehetőséginek elszalasztásnak a megbánása.
Sok helyszínen játszódik a könyv, ezeket valaki szépen ábrázolta is:


Az érdekes, jellegzetesen német stílusban íródott könyv érinti futólag a zsidó kérdést, az abortusz témáját, a sorsszerűséget sok más elgondolkodtató témával egyetemben. Szerintem méltó, hogy helye legyen az 1001-es listán.