2015. augusztus 29., szombat

Moszkva - Petuski

Venedikt Jerofejev ivászatregénye 6 pontos.
Enyhén szólva is, ez a téma (alkohol, alkoholizmus, ivás, részegség) teljesen hidegen hagy, így a könyv elolvasása rövidsége ellenére is nagyon nyögvenyelősen ment.
Azért voltak érdekes momentumok benne: főleg a rengeteg irodalmi utalás, amit, ha felismertem, nagy sikerélményt adott, ha nem, akkor megnéztem a bőséges jegyzetapparátusban. Az út mint toposz is többféleképpen megjelent, egyrészt a múltba utazás, emlékezés, másrészt a fejlődés, illetve a konkrét állomásról-állomásra utazás. A turgenyevi stílusú mesélések kifordítása tragikomikus volt.
Azért semmi lényegeset nem vesztettem volna, ha ezt kihagyom az életemből.

2015. augusztus 26., szerda

A pusztai farkas

Hermann Hesse ezen könyve tőlem 6,5 pontot kap.
Eddigi Hesse könyvek közül a leggyengébb. Az üveggyöngyjátékkal egy napon sem lehet említeni. Azért ebben is felfedeztem értékeket.
Persze nem azt, ami miatt híres lett: az önmagunk keresése, alternatív megoldások felmutatása, ami gondolom, borzolta a kedélyeket.
Szóval, ami tetszett, az az elbeszélésmód: először egy kívülálló szemével vizsgáljuk a főszereplőt, majd egy tanulmány szempontjából, végül pedig saját önéletírásából. Jó ötlet ez a hármasság. Persze így is felmerül a kérdés: teljesen megismerhető-e az ember ilyen sok látószög segítségével? Szerintem még így sem.
A vége nekem kérdéses: a mágikus színház része minden ott zajló dolog, vagy van valóság is benne? Ha teljesen a komfortzónánkon kívül szeretnénk keresni a boldogságot, akkor mennyire vagyunk még önmagunk? Vagy csak a társadalomnak, a külvilágnak akarunk megfelelni? Számomra ezért kicsit sántított a megoldás.
A tehetség, a zseni mibenlétének a felvetése viszont érdekes volt, csak ezt röviden lezárta Hesse, és utána nem foglalkozott vele.

2015. augusztus 22., szombat

A három testőr

Alexandre Dumas nagy sikerű regénye 7 pontos.
Még az ősidőkben, talán 14 éves koromban olvastam először, most egészen más szemmel néztem a könyvet. Persze ebbe belejátszhatott, hogy azóta egy csomó filmfeldolgozást, sőt sorozatot is láttam belőle, és ezek akaratlanul is befolyásolják az embert.
Most nálam máshol voltak a hangsúlyok, mint egy átlagos kalandregényben. Richelieu bíboros szerepe most számomra nem volt olyan határozottan főgonosz jellegű. Kicsit ktritikusabban is néztem őt, hiszen Merle egészen más oldalról mutatja be a Francia históriában. Itt semelyik szereplő nem volt olyan véglegesen jó vagy rossz. A király gyengeségét is határozottan láthattuk, sőt a királyné önzését is. Viszont megállapítottam, hogy a Miladyvel nagyon kíméletesen bánnak a filmek. A regényben egyértelműen ő a gonosz és javíthatatlan szereplő, akinek kezében összefutnak a szálak. Ez határozottan meglepett, hiszen egyes filmekben már az elején meghal, és nem is ennyire hangsúlyos a szerepe.
Barátságok gyorsan köttetnek, és úgy tűnik, hogy szorosak is ez a kötelékek, de aztán szétszóródnak a regény végére. Ki lesz boldog a végén? Nincs egyértelműen happy end.
Mindenesetre kardcsörgetés van bőven nagy örömömre. (Kedvenc filmjeim a kardozósak! :-))

2015. augusztus 19., szerda

A könyvtolvaj

Markus Zusak könyve szerintem egyetlen dolog miatt nincs rajta a listán, mégpedig azért, mert később íródott, mint a lista. Viszont mindenképpen ott a helye 9 ponttal!
Másodszori olvasásra is remekműnek tartom. A történet is nagyon megható és emberi, de a stílusa és az elbeszélésmódja is nagyon különleges és egzotikus.
Eleve tetszett, hogy a II. világháborús Németországot mutatja be, ott sem volt minden fenékig tejfel, sőt!
Az emberi kapcsolatok viszont nagyon mélyek, gyengédek és elbűvölőek. Apa-lány kapcsolat, mostohaanya- lány kapcsolat (zord külső itt is jószívűséget takar), barátságok, szomszédi torzsalkodások, de bajban megmutatkozó segítőkészség.
Az elbeszélő a halál. Nagyon jó beszólásokkal néha. Ilyet is ki talál ki? Úgy látszik Markus Zusak!
Színes, könnyen befogadható stílus, érdekes szedésekkel.
Nem utolsó sorban pedig a könyvek szeretetéről, a szavak hatalmáról szóló óda is a regény.
Egyszóval remekmű! Mindenkinek ajánlom, bár sírásveszély fennállhat!

2015. augusztus 7., péntek

A sötétség mélyén

Joseph Conrad leghíresebb műve nálam csak 6 pontos.
Az 1001-es listán 5 mű van Conradtól, ebből 4-t már elolvastam, de még mindig nem tudom eldönteni, hogy mitől tartják őt nagy írónak, és miért kellett 5 regényét is feltenni a listára???
Ez is nagyon nehézkes volt, többször elkalandozott a figyelmem, nehezen szántam rá magam az olvasás folytatására, pedig nem egy hosszú könyv.
Kongóba hajóznak be az őserdőbe, hogy egy haldoklót kihozzanak, akiről mindenki csak szuperlatívuszokban beszél. A narrátor találkozása Mr Kurtzal teljesen más. Nagy műveltségű, de zsarnok, aki istenként tisztelteti magát a feketék által, akiket azonban megvet, és ki akarja irtani őket. Számára csak az elefántcsontok hajhászása a lényeg, a pénz, a hatalom. Önzése határtalan.