A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hatalom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hatalom. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. augusztus 6., kedd

27. hét könyve: Az idei kedvenc kortárs könyv

 27-i héten (07.01- 07.07) hat kötetet olvastam:

1. Kántor Kata: NyomoZOOk

2. Claire Keegan: Ilyen apróságok

3. Narine Abgarjan: Élni tovább

4. Abdulrazak Gurnah: Utóéletek

5. Sándor Iván: Tiltott terület

6. J.D.Robb: Halálos magány

Ezekből a remek könyvekből is kiemelkedett számomra Sándor Iván műve, a Tiltott terület. 

Már tavaly is kedvenceltem a szerző Szakadékjátszma című regényét, mert nagyon megérintett. Az idei Merítés lista is nagyon erős, de számomra ez a könyv toronymagasan első eddig. Persze hátra van még 4 olvasás, de kétlem, hogy valami ezt az élményt lekörözi. Ráadásul, aki képes elérni, hogy egymás után két évben is ilyen katartikus érzéseket okozzon, ilyen felejthetetlen gondolatokat, műveket alkosson, az megérdemli a szavazatomat. Szóval eddig biztos befutó számomra.

A Tiltott területben is a fő téma a hatalom, annak természete, megnyilvánulási folyamata. Ez 3 emberen keresztül történik.

A szakdolgozó

Talán az ő szemszögében vagyunk a legtöbbet, bár ő a legkevésbé érdekes. Azt kutatja, hogy mi a története a Panziónak, ahol megszállnak ideiglenesen nézőpontkaraktereink. Naivan szembesül azzal, hogy nem mindent lehet kutatni ebben a "szabad országban". Nagyon érdekes az, hogy hogyan ütközik akadályokba. A legemlékezetesebb jelenet a Földhivatalban zajlott számomra. A különböző osztályokra küldözgetés, a segítőkész alkalmi kisegítő hirtelen elbocsátása sokatmondó. Persze a hallgatás is egy válasz, ahogy a tanárával megállapítják. Érdekes, hogy onnan is, ahonnan nem várja jön nyomás arról, hogy mit írjon, hogyan írja azt.
Persze innen tudunk meg a település, a ház, a család múltjáról a legtöbbet. A zsidóüldözés, kiközösítés, a deportálás motívuma már unalomig ismerős lehetne, de Sándor Iván ezt is közel hozza az olvasóhoz a nyilas epizóddal.
Tananyagból ismertem a városom múltját, de a Tófalván töltött napokban ismereteket szereztem arról, más a tananyag, és más az élet. Más, amit felkutatunk, és más, amit megtapasztalunk

128. old.  


A haditudósító

Talán az ő szemszöge a legkurtább. Akaratlanul is Jászberényi Sándor műve jutott róla eszembe, aki szintén rövid listás idén. A diktatúra, a hatalom közvetlen, személyes tapasztalatának a követe ő. Az elmélkedés arról, hogy miért is van a háború, számomra különös képzettársításokat okozott:
Mi váltja ki a háborúkat? Mi készteti az embereket, hogy házakat gyújtsanak fel, halomra öljenek hozzájuk hasonló embereket? Milyen erő készteti őket, hogy így cselekedjenek? Ha az emberi cselekedeteket csupán az elvont gondolatok határozzák meg, akkor arra következtetnének, hogy a hatalom pusztán egy szó. De mit mond a tapasztalat? Azt, hogy nem pusztán egy szó, hanem létező valóság, és a tömegek beleegyezésével működik.

 102 old. 

 

A művészettörténész

Kétségkívül a legérdekesebb nézőpont, az idős, bölcs művészettörténész, aki a festményeken keresztül láttat igazságokat, hiszen szerinte a szavak már nem fejezik ki elég jól azt, ami a valóság, amit meg kellene értenünk. Ezek az elemzések, a Bibliai, irodalmi utalások nagy áthallásokat okozhatnak. Pl amikor Bruegel Bábel tornya című festményéről meditál:
korábban nem figyeltem fel arra, hogy a képen az Építmény szintjei nem egyenesek. Ferdék. Legfelül dolgoznak az építőmunkások, de alul az alapok inognak, téglák is hullanak, minden bizonytalan, instabil, miközben az összegyűltek öntelten figyelik az ég felé törő Torony építőit odafent 

a ferde szintekről hullanak a téglák

pereg a törmelékek

néhány tégla már maga alá temet egy bámészkodót

alap hiányában minden gyanútlanul nézelődök szeme láttára rájuk omlani

a kiáltozások nyelve annyiféle, ahányan odalent vannak 

69-70. old.  



 A legjobban azonban Habsburg Miksa és udvari festőjének, Dürer kapcsolatának az elemzése tetszett. Nevezetesen, hogy egy olyan művész, aki a megbízójától függ, hogyan mondhatja el véleményét a hatalomról, annak deformáló hatásáról? 

a válasz Miksa császár egyik portréja

Dürer, miközben kiszolgálta, le is leplezte

a portrén, ha jobban szemügyre vesszük, felfedezhetjük, 

hogy a két szem nem egyforma 

a jobb szem természetes, pillantása magabiztos...

uralkodói...

a bal oldaliba bekúsznak a szem körüli ráncok, átfutnak

a pupillán, a mélyére hatolnak

ravaszság, kérlelhetetlenség sugárzik az arcról

a hatalmasok tekintete, amit fokoz a kissé nyitott

száj, az ajkak szabálytalan vonala mögött a harapásra

kész fogsor... üzenet, így megy ez a Földön

74-75. old.

 


Szót kell ejtenem a stílusról is, mert nem olyan egyszerű beleszokni a szövegbe. Az egybefolyó gondolatfolyamot ritkán szakítják meg írásjelek. Sokszor egyik szereplő fejéből átugrunk a másikéba. Azonban teljesen más hangon szólalnak meg, így szerintem ez inkább játékossá és moderné teszi a könyvet, nem pedig érthetetlenné. Rengeteg utalással, irodalmi átkötéssel találkozhatunk, amit mindig örömmel fedezek fel könyvekben. Sok-sok érzelmet, emléket, gondolatot indított el bennem a szöveg, és eltűnődtem, hogy kinek mi is a Tiltott terület? Mik a mi és mi a hatalom határai?
Bámulatos remekmű alig 150 oldalon.

2024. május 13., hétfő

19. hét: Egy uralkodó portréja

 A 19. héten (május 6- 12.) kilenc könyvet olvastam el:

  1. Lucy Score: Amit magunk mögött hagyunk
  2. Bálint Ágnes: Mazsola
  3. Hannah Grace: Icebreaker - Jégtörő
  4. Robin Stevens: Egy kis arzént a teába?
  5. Alexandre Dumas: Korzikai testvérek (HANGOSKÖNYV)
  6. Henri Troyat: Nagy Katalin
  7. Ken Follett: Egy új korszak hajnala
  8. Bálint Ágnes: Mazsola és Tádé
  9. Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
Sokszor említem, hogy milyen nehéz heti könyvet választani. Most is, mit válasszak? Amit annyira szerettem, hogy a 800 oldala ellenére szinte egy nap alatt ledaráltam, vagy a cuki mesekönyvet, esetleg egy olyat, aminek nagyon szerettem a világát, és amit hosszabb ideig ízlelgettem, vagy ami megríkatott? Ezen a héten végül az lett a nyertes, amiről úgy éreztem, hogy a legtöbb mondanivalóm van, és ez egy ismeretterjesztő mű: Henri Toyat: Nagy Katalin című monográfiája. 
Nemrég olvastam a szerzőtől a Raszputyin című művét, ami szintén információgazdag volt, de nem voltam vele teljesen megelégedve. Így kicsit félve fogtam bele ebbe a jóval vastagabb művébe. Ez szinte hibátlanra sikeredett. A stílusa olyan gördülékeny, hogy olyan, mintha regényt olvastam volna, és a cárnő élete is fordulatos, szinte regényes volta miatt erre még rásegített. Katalin emlékiratai és a kortársakkal való igen gazdag levelezése adja a gerincét a kötetnek, sokszor van idézet ezekből a művekből. 

II. Katalinról mindenki hallott, tanultunk róla, de ezek alapján amit róla tudtam, nem lett szimpatikus számomra. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy csak ímmel-ámmal vágtam bele, pedig kár volt félnem. Most sem lett a kedvenc uralkodóm, de jobban rálátok az ő személyiségére, munkásságára.

Nagy Katalin személyisége

Szó ami szó, nem volt egyszerű eset. Szerintem teljesen torz önképe volt magáról. Legalábbis a kortársak teljesen máshogy látták, mint ő önmagát. Ahhoz azonban volt elég önismerete, hogy tudja, mit tud megtenni, és mit nem. Ezenkívül irigylésre méltó munkabírás jellemezte. Ő nem egy henye uralkodó volt, aki mindent a szolgákkal végeztetett, hanem ő dolgozott a legtöbbet, általában reggel hattól, este tízig. Rengeteg rendeletet, törvényt hozatott, bizottságokat hozott létre, amiket irányított, sokat építtetett, és aktívan figyelte a külpolitikát, a végén pedig befolyásolta is. 
Az ellentmondás abból fakadt, hogy ő a liberális eszméktől indult, elméletben ezt is helyeselte és támogatta, magát felvilágosult uralkodónak tartotta, de amikor trónra került, akkor rájött, hogy az Orosz Birodalomban, ahol I. Péter rendelkezései ellenére még mindig barbárságban élnek a nyugathoz viszonyítva, ezeket nem fogja tudni megvalósítani még önkényuralmi eszközökkel sem. Saját bevallása szerint egy ekkora területű országot csak kemény kézzel, zsarnoksággal lehet uralni. 
Ugyanakkor a külföldi követek mind arról számolnak be, hogy az udvari légkör sehol máshol nem volt ilyen közvetlen és szellemileg pezsgő, mint itt. Elbűvölő személyisége, barátságossága és kíváncsisága miatt szerettek a közelében lenni. Élete nagy részében levelezett Grimmel, Voltaire-rel, Diderot-val. Unokájának egy svájci nevelőt szerzett, hogy a liberális eszmékre tanítsa meg. Mindez csak a francia forradalom kitörésével változott meg, amikor is a cárnő félt, hogy az országába is begyűrűzik ez a káros eszme, a lázadás a hatalom ellen. Ekkor megtagadta korábbi tanítóit, hiszen a filozófusokban látta a bujtogatót, azokat, akik előkészítették a talajt a szörnyű királygyilkosságra és a forradalomra. 
Ermitázs

Ugyanakkor tény, hogy műveltsége nem volt széleskörű. Főleg akkor olvasott rengeteget, amikor még a hatalomra várva szinte szobafogságban élt, de akkor sem regényeket, hanem filozófia műveket, eszméket. A zenéhez semmilyen affinitása nem volt. A színműveket sem mindig helyesen ítélte meg, bár ő is írt darabokat. Az orosz kultúrát semmire sem tartotta, és nem is támogatta. Nagyon felháborodtam, amikor olvastam, hogy az a külföldi szobrász, aki megalkotta Nagy Péter lovasszobrát több évnyi kemény munkával, szinte semmi segítséggel, sok kudarc után felállva, amikor elkészült, meg sem nézte Katalin, el sem búcsúzott az alkotótól, alig fizette ki a járandóságát. Amikor pedig csalódottan hazament a művész, akkor leplezték le a szobrot, és a dicsőséget persze a cárnő aratta le, mintha a semmiből egyszer csak ő teremtette volna oda ezt a műalkotást. Nagyon sajnáltam a szobrászt, aki mellesleg munkája közben rengeteg gúnyt, kritikát és meg nem értést kapott, ebből a példából is látszik, hogy az egyes embert csak bábúnak tartotta és semmibe vette az uralkodó.
Végül érdemei közé tartozott az Ermitázs létrejötte, és Szentpétervár kiépítése.

Hatalomra kerülése és annak megtartása

Egész gyerekkorától megismerhetjük Katalint, ahogy egy nem is túl jelentős német fejedelmi udvarban protestáns környezetben nevelkedik. Aztán I. Erzsébet cárné kinézi feleségnek az unokaöccsének, és egyben trónutódjának. Amikor édesanyjával Oroszországba utaznak, először nem is a jegyesét kell meghódítani, hanem a cárnőt, aki egy nagyon szeszélyes, a szépségére hiú és rendkívül féltékeny zsarnok, akit az ország nem érdekel, csak a szeretői és a divat, na meg a hatalom megtartása. Miután az első próbán túlesnek, Katalin egy ismeretlen helyen és helyzetben találja magát, de már akkor rendkívül eltökélt. Pedig rengeteg akadály áll előtte: a férje, az udvari intrikák, anyja lehetetlen viselkedése, Erzsébettel való ellentmondásos viszonya. Azonban rögön áttér a pravoszláv hitre, szorgalmasan tanul oroszul, végül még trónörököst is produkál ( a hogyan már más kérdés). Sokszor kerül olyan helyzetbe, ahol csak hajszálon függ a sorsa. Mégis, ő csak uralkodónőként tudja elképzelni az életét, és ezért mindent meg is tesz. 
Henri Troyat

Erzsébet halála után férje, III. Péter kerül a trónra, aki enyhén szólva is egy idióta. A meggyilkolását is tárgyalja a könyv, illetve azt, hogy mennyi köze volt ehhez Katalinnak. A hatalomátvétellel azonban még nincs minden rendben, és a szellemek kísértik szinte az uralkodása végéig, hol átvitt értelemben, hol valóságosan : ál-Péterek személyében, akik lázadnak a zsarnokság ellen. 
Azonban mindezekkel sikeresen megbirkózik a cárnő, és onnan kezdve az van, amit ő akar. Az emlegetett munkabírása miatt rengeteg rendeletet hoz, de ezek főleg az arisztokratákat érinti. A jobbágyság helyzete egyre rosszabb, és a felkelések leverése után már a hajlandóság sincs meg a nőben a változtatásra. 
Külfölddel is el kell fogadtatni a hatalmat, ami nem megy simán, de végül odáig jutott, hogy ő is az egyik hatalmi tényező lett. Lengyelország felosztás(ai) mindig is felháborítottak, ebben oroszlánrészt játszott Katalin. Azt azonban nem tudtam, hogy előtte az egyik szeretőjét tette meg bábkirálynak. Így még undorítóbb az egész ügy. A törökökkel és a svédekkel való háborúskodás, a porosz I. Frigyessel való ellentmondásos viszony, a II. Józseffel való barátsága és a franciák utálása mind-mind szépen le van vezetve a könyvben. 

A férfiak

A férjével való kapcsolat az elején még baráti, bajtársi Erzsébettel szemben. Majd az elhálással való gondok és a két házastárs elfordulása egymástól utat nyitott a szeretők végtelen sorának. Ritkán választ a cárnő olyan férfit maga mellé, aki igazi társa lenne. A fő szempont, hogy fiatal, jóképű, szexuálisan jól teljesítő legyen. Az, hogy szellemileg nem ért fel az uralkodóhoz, nem számított, ahogy az sem, hogy a környezete, az udvar és az ország ezt mennyire sínylette meg. Amint ráunt valakire, barátsággal vált el tőle, rengeteg ajándékot, földet, néhány ezer jobbágyot kapott búcsúzóul. 

Az egyetlen kivétel Patyomkin volt, aki még a szenvedély kihunytával is Katalin társa maradt a politikai éleslátása és szellemi partnersége miatt. Az, hogy titkon megházasodtak volna, nem lehet tudni. Mindenesetre a szeretők többségét is Patyomkin választotta ki a cárné számára. A bukása azonban ismételten Katalin kegyetlenségéről árulkodik, kissé szánalomra méltó is. 
A krími utazás, amit Patyomkin rendez meg, egyszerűen sírnivalóan nevetséges a díszletekkel, a látszattal, a pompával. Itt felmerülhet persze a kérdés, hogy egy hosszú ideje uralmon lévő király mennyire áll még a valóság talaján, mennyit tud igazából az országáról és mennyire vakítják el a körülötte lévő udvar, az intrikák vagy maga a hatalom? 
Nagyon érdekes volt látni, hogy honnan indult, és hová jutott, és hogy hogyan követi el szinte ugyanazokat a hibákat, mint Erzsébet, akit kritizált anno (pl. az unokák nevelése, a szeretők stb.), és amelynek olyan élesen látta a hibáit. 

Nagyon tanulságos ez a könyv, rengeteget okultam belőle, még sokat lehetne róla beszélni. Nem bánom, hogy elolvastam!

2017. augusztus 29., kedd

Kapcsolat



 Carl Sagan műve nagy élményt jelentett, az év egyik legnagyobb olvasmányélménye számomra, ezért megérdemli a 9 pontot. 
Mostanában több sci-fit olvasok, és rájöttem, hogy miért olyan töretlen a népszerűségük : nagyon sokrétű művek, többféle témát tárgyalnak és alapkérdésekre adnak alternatívákat, mindezt szórakoztató köntösben. 

2015. augusztus 7., péntek

A sötétség mélyén

Joseph Conrad leghíresebb műve nálam csak 6 pontos.
Az 1001-es listán 5 mű van Conradtól, ebből 4-t már elolvastam, de még mindig nem tudom eldönteni, hogy mitől tartják őt nagy írónak, és miért kellett 5 regényét is feltenni a listára???
Ez is nagyon nehézkes volt, többször elkalandozott a figyelmem, nehezen szántam rá magam az olvasás folytatására, pedig nem egy hosszú könyv.
Kongóba hajóznak be az őserdőbe, hogy egy haldoklót kihozzanak, akiről mindenki csak szuperlatívuszokban beszél. A narrátor találkozása Mr Kurtzal teljesen más. Nagy műveltségű, de zsarnok, aki istenként tisztelteti magát a feketék által, akiket azonban megvet, és ki akarja irtani őket. Számára csak az elefántcsontok hajhászása a lényeg, a pénz, a hatalom. Önzése határtalan.

2015. július 10., péntek

Állatfarm

George Orwell remekműve így harmadszori olvasásra is megérdemli a 8 pontot.
Egyszerűen zseniális ez a tündérmese, és nem csak azért, mert nagyszerűen bemutatja a Szovjetuniót, hanem azért is, mert minden hatalmat és visszaélést rá lehet húzni. Tömör, frappáns, nem érzeleg, nem nyújtja, mint a rétestésztát.
A szabályok kifacsarásának bemutatása szenzációs. Volt nemrég egy vitám a barátnőmmel az erkölcsről. Szerinte mindenkinek saját erkölcsi világa, értékrendje van. Ezzel az a baj, amit a könyv is leír, hogy alakítható és kifacsarható. Szerintem egy erkölcs van, amit Isten oltott belénk, és ez a legjobban a Tízparancsolatban nyilvánul meg. Ezt lehet magyarázni, értelmezni,( megfelelni neki nem), de megváltoztatni nem lehet, mert ez szilárd értékmutató.
A vezetők hatalomvágyát, a nép eltiprását nagyszerűen bemutatja. Szerintem a 20. század történelem tanításánál kötelező olvasmánnyá kellene tenni! Ebből jól megérthetőek a dinamizmusok, az összefüggések, a demagógia hatása. A birkák, mint a nép pedig külön kedvencem. Eleve allergiás vagyok a csordaszellemre, ezért nagyon jókat szórakoztam a skandálásokon, ami elnyomott minden értelmes hozzászólást, vitát. A mai világra is abszolút ráhúzható, sajnos.
Orwell utolsó mondatai a legütősebbek (kivéve a Burmai napokban), de ehhez el kell olvasni az egész regényt. Itt is csak ezt tudom kiemelni, és ez a lényeg:

Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember, és melyik a disznó.
131-132. oldal 

2015. július 9., csütörtök

A per

Franz Kafka regénye 7 pontos.
Az átváltozás és A kastély már hozzászoktatott Kafka stílusához, ami nagyon olvasmányos, de a témája mindig kemény és enyhén szólva is elgondolkodtató. Ezért a 7 pont.
Sokat hallottam már erről a műről, ezért téves elképzeléseim, előfeltételezéseim voltak a regénnyel szemben. Pozitív csalódás lett a vége. Természetesen az értelmetlen küzdelem a hatalommal szemben a legerősebb üzenet. (Nem tudom, hogy hogyan válogatok, de mostanában tömegével olvasok olyan műveket, amikben a hatalommal való viszonyról van szó.) Viszont nekem K. viselkedése is sokszor érthetetlen és furcsa volt. A legmeghökkentőbb pedig a vége. Hogy és mikor ítélték halál? Megalázó és magányos halál.
Azért ez az ember nagyon magányos volt nemcsak a halálában, hanem életében is. A kapcsolatkialakítással is gondjai voltak.

2015. május 27., szerda

Alamut

Vladimir Bartol sokrétű regénye megérdemli a 8 pontot.
Úgy indul, mint egy mese: három jóbarát elindul, hogy hatalmat és halhatatlanságot szerezzen. Mindegyik más utat választott: az egyik a már fennálló birodalom, a szeldzsukok legnagyobb tisztségét szerezte meg, a nagyvezéri címet, és az uralkodó helyett irányította a birodalmat: ő Nizam. A másik a tudományok, a matematika és a költészet által vált halhatatlanná: ő Omar Khajjam. A harmadik a rombolást válsztotta, ami a legkönnyebb útnak tűnik: ő Hasszán, akiről ez a könyv szól. És ez már a véres valóság, a megvalósult történelem.
Khajjamról szól a Szamarkand c. könyv, amiről már írtam a blogban néhány lappal ezelőtt. A tények nem mindig fedték egymást ezzel a művel, így nem mindig tudtam eldönteni, hogy mi is történt valójában.
Alamut irányítása, egy anarchista iszlám szekta létrehozása, híveinek fanatizálásáról szól ez a mű, és annak ellenére, hogy a 11. században játszódik, nagyon aktuális.
Van az a mondás, hogy szerelemben és haborúban minden eszköz megengedett. Valóban így van ez? Ebben a műben hangsúlyosan jelenik meg ez a probléma: becsaphatjuk saját híveinket, katonáinkat a cél érdekében? Mindent és mindenkit kihasználhatunk? A politika milyen fondorlatokon, sokszor milyen apró nüanszokon múlik!
A hatalom elérésével azonban mit kezdünk vele? Hasszán is csak kiüresedést tapasztalt, amint eléri célját azon az áron, hogy a hozzá leközelebb állókat ő maga küldi a halálba, és szinte senki nem marad a közelében, akivel megoszthatná gondolatait, hiszen hívei prófétaként, szinte félistenként tisztelik.
Mindez csak egy kis ízelítő a gazdag tartalomból. Ajánlom minden történelemszeretőnek, és azoknak is, akik csak nyitott szemmel járnak ebben a mai világban, mert hátborzongatóan aktuális ez az 1938-ban megjelent remekmű!

2015. február 22., vasárnap

A kikötő

Antun Soljan regénye 6 pontos.
Mit mondjak, elég nyomasztó egy könyv. Tulajdonképpen egy ember tönkremenetelét, lezüllését és megőrülését tárgyalja. Két tűz között: hagyomány, kapcsolatok, emberség és a hatalom érdekei. Az ember mint az uralom bábúja. Mennyi a felelőssége az egyénnek és mennyi az államnak? Fejlődés csak a romboláson keresztül vezet?