2018. június 17., vasárnap

Szép tavaszi nap

Ciril Kosmac szlovén író műve 7 pontos.
Szomszédos ország szerzőjétől még nem olvastam. Igazán kellemes meglepetés volt ez a regény. A fájdalmas háborús téma ellenére üde, szép történet. Pedig a főszereplők közül kevesen maradnak életben. Mégis, mivel önéletrajzi írásról van szó, a szép emlékek maradandósága átlengi ezt a családtörténetet. 

Szlovénia

Idrijca
Maga az ország, a vidék hangulata az egyik főszereplője a műnek. A falu, a könyv helyszíne az Idrijca partján fekszik. A folyó többször megjelenik könyörtelenségével, ugyanakkor vigasztaló jellegével. Hiszen a családban sok a tragédia, amit a háborús helyzet determinál. Akármi történik is, az élet megy tovább, az Idrijca folyik rendületlenül. A gyönyörű leírások egyensúlyba hozzák a könyvet, biztosítják az üde, megnyugtató érzést, a folytonosságot. Az író stílusát is ez határozza meg, nemhiába önéletrajzi alapú a történet, a gyökereket egyértelműen jelzi. 

Háborúk
 A történet keretét a 2 világháború adja. A narrátor 15 év után, a II. vh. után térhet haza száműzetés, partizán harcok után. Visszaemlékszik a családjára, akiktől fiatalon szakították el őt erőszakosan. A történetek nagyon szeretetteljesek, meghatóak és életteliek. Szemünk előtt jelennek meg a falu meghatározó emberei a maguk jellegzetességeivel. Az író nagyságát mutatja, hogy egy-két mondattal olyan színesen jellemzi hőseit, hogy szinte kiugranak a lapról, és megjelennek előttünk. 
Mégis a legmegkapóbb Kadétka története, akinek cseh apja és olasz párja egy sírba kerülnek a gyöngyvirágmező közepén. Az ő élete, tragédiái, mégis vidám, kíváncsi személyisége teszi a regény kiemelkedő hősnőjévé. 


Összességében egy nagyon emberi, mégis reális történetet olvashattam gördülékeny stílusban. Közben találtam egy számomra új kifejezést is: mezítláboltam.


2018. május 1., kedd

A szerzetes

Matthew Lewis regénye 7 pontos. A gótikus irodalom csúcsművének tartják. Való igaz, van itt minden, ami kell a borzongáshoz: szellemidézés, ördögűzés, mérgek, kínzások, katakombák, látszathalálok. Mégsem ezek miatt olyan félelmetes a légkör, hanem az emberi kegyetlenség, irgalmatlanság miatt. Itt még élesen elválnak a rossz és a jó szereplők, nincs átmenet, és ezért remény sincs.


Történet a történetben

Ahhoz képest, hogy milyen szövevényes a könyv, nagyon olvasmányos. Főleg, ha azt nézzük, hogy a 18. században íródott. Sok a történet a történetben, amik külön novelláknak, esetleg kisregényeknek is elmennének. Viszont nem veszítjük el közben a fonalat. A könyv szerkezete nagyon jól felépített. 
A helyszín Madrid. A zárda és a szerzetesrend a központi elem a katakombákkal kiemelve. A hátborzongató részek, a megoldások mind ezekben a rejtett járatokban találhatók. 

 Az író fantáziája határtalan. Jól érzékelteti az egyház visszásságait, az álszentséget, a hatalomvágyat. Ugyanakkor az érzelmek gótikus regényhez méltóan teljességgel véglegesek. Az önuralmat, a türelmet még hírből sem ismerik. 


Megváltás

A végére egyre izgalmasabb és letehetetlenebb a könyv. Az egyetlen jellemfejlődést a könyvben Ambrosio, a címszereplő képviseli, sajnos ő is negatív előjellel. Hogyan lesz a hiúság, a büszkeség a bűnök kiindulópontja? A szerzetes nagyon büszke magára az elején, hogy őt semmilyen bűn nem kísérti meg. Pedig nagyon könnyen rátalál a bűn útjára, ami egy meredek lejtő, és nincs rajta megállás. Kezdetben a lelkiismerete még tiltakozik a tanult rossz dolgok ellen, de aztán, miután mindig elhallgattatja, már csak a haláltól való rettegése marad, mint visszatartó erő. A végén szinte megsajnálja az ember, amikor lepaktál az Ördöggel, és azt hiszi, hogy majd őt is átvághatja.
 Itt azért eszembe jut a kérdés, hogy meddig tart a kegyelem? Ha az utolsó pillanatban őszintén megbánná a bűneit, akkor Isten megbocsátana? Persze Lucifer ezt tagadja, de szerintem lenne rá esélye, csakhogy addigra már annyira kemény a szíve, hogy ez akadályozza a  kegyelem kérését. Az Ördögről pedig tudjuk, hogy gyűlöli a saját szolgáit, és el is bánik brutálisan főhősünkkel.


Szereplők

Többi szereplő is nagyon érdekes. a két szerelmespár természetesen egy csomó próbán és küzdelmen megy keresztül a boldog a vég előtt. Persze ez csak másfél párra vonatkozik, hiszen Antonia meghal, de sebaj! Pár oldallal később Lorenzo talál magának más feleségnek valót. Ez azért nagyon ironikus.
Különben jellemző, hogy Lewis elbánik a nőkkel a könyvében. A legfőbb kísértő például nő. Matilda "viszi" bűnbe a főhőst álruhásan, majd egyre nyíltabban. A zárda főnöknője is kegyetlen, bigott nő, akiben nincs az irgalom szikrája sem. Antoniát és anyját meggyilkolják, Agnes nagyon megszenvedi az eseményeket. A férfiak pedig szinte csak siránkoznak és mesélnek. A véletlenek, balszerencsés fordulatok ellen nincs fegyverük. Egyszóval elég pipogyák.

A könyv mindenesetre fordulatos olvasmány az utolsó oldalakig.








Ikrek

Tessa de Loo regénye 7 pontos.
 Az alapsztori az, hogy egy ikerpárt elszakítanak egymástól 6 éves korukban, és 71 évesen öregasszonyként találkoznak Spában, hogy kúrálják magukat. Mivel teljesen más környezetben szocializálódtak, nehezen találják meg a közös hangot. A II. világháborút ellentétes oldalon élik meg: Anna Németországban, Lotte Hollandiában.

Testvéri kötelék


A könyv egyik kulcskérdése, hogy elszakítható-e a testvéri kötelék? Ikreknél szorosabb testvéri viszony nincs nagyon. Mégis, ha elszakítjuk őket egymástól, más a szocializációs közeg, akkor mi történik? A sok évtizedes elszakítottság már önmagában szakadékokat teremt, amit nehéz betemetni. Főleg, ha még közbeszól egy nagy háború, amit az ellentétes oldalon élnek meg főhőseink. Ilyen körülmények között meghalljuk-e a másik szavát, vagy csak a magunk igazságát szajkózzuk?
A regényben markánsan megjelenik a német nép kollektív bűnössége is. Hogyan engedhette a nép, hogy Hitler ilyen hatalomhoz jusson? Miért nem lázadtak fel? Érdekesek a válaszok, amiket erre Anna ad. Csak a németek hibáztak? Mit csinált közben Európa? Visszaköszön a szocialista eszméktől való félelem is.
A könyv több idősíkon és helyszínen mozog. A lányok felváltva mesélik el életük történetét.

Megértés

Számomra a regény fő mondanivalója a megértés fogalmának a körbejárása volt. Meg tudjuk-e igazán érteni a másikat? Ami még nehezebb: ki tudjuk-e ezt őszintén mondani. Erre a nagy igazságra döbben rá kicsit későn Lotte. Emberi kapcsolataink egyik alapköve az empátia. Ennek hiányában szétesnek még az ilyen szoros rokoni kötelékek is. Készek vagyunk a megbocsátásra, megértésre, elfogadásra; egyszóval a szeretetre ebben az egyre ridegebb világban? Sajnos nagyon aktuálisak ezek a kérdések napjainkban is. 



2018. április 1., vasárnap

Thérése Raquin

 Émile Zola első regénye nálam 7 pontot ér. 
Számomra megszerezhetetlen volt ez a könyv, hiszen 1923-ban adták ki magyarul először és utoljára. Könyvtárakban nem található. Barátnőm, akivel a listát olvassuk születésnapomra meglepett az elektronikus változattal. 

Lelki tényezők

Miről is szól ez a rövid könyvecske? Egy gyilkos párról és az utána következő lelki folyamatok leírásáról. Az előszóban olvastam, hogy Zolát erkölcstelen íróként bélyegezték meg e könyvének a megjelenése után. Pedig szerintem egyértelműen kiolvasható a szövegből, hogy ő teljesen elhatárolódik e szörnyű pártól. Nem helyesli a tettüket, sőt könyörtelenül elítéli őket. Továbbmenve egyetlen pozitív szereplő sincs a könyvben. De még pozitív jellemvonást is csak nagyítóval találnánk. Mindenkit az önzés vezet.
A tetteseknek sincs lelkiismeret-furdalásuk. Nem azért szenvednek. Nem találják meg lelki békéjüket, félelem és gyávaság uralkodik el rajtuk. Végül elérik vágyálmaikat, de ez már nem tudja boldoggá tenni őket. Itt felmerülhet a kérdés: Mik az álmaink? Tényleg boldogok lennénk, ha azokat elérnénk? Mindent képesek vagyunk feláldozni a céljaink elérése érdekében? Thérése és Laurent együtt akartak lenni állandóan, férjként és feleségként. Aztán Laurent vágya, hogy ne kelljen dolgoznia, semmi gondja ne legyen egy vagyon birtokában, szintén teljesül. Tényleg ezek a dolgok tesznek minket elégedetté?
Mivel nincs igazi lelkiismeret-furdalásuk, a bűnbánatuk sem őszinte, ezért nem tudnak szabadulni tettüktől, vádolják, bántják egymást a legvégsőkig elmenve.
Zola nagyon szemléletesen írja le a lelki folyamatokat. Elgondolkodtató történet.

2018. március 18., vasárnap

A sündisznó eleganciája

 Muriel Barbery könyve tiszta 8 pontos. Már a címe is nagyon figyelemfelkeltő, de a tartalma az igazán lenyűgöző.
Mi is a regény alapkérdése? A szépség, a boldogság, az élet értelmének a keresése. Ezt pedig olyan fantasztikus humorral és bölcsességgel teszi, hogy csak gyönyörködhetünk a nyelv szépségében, az események alakulásában.


2018. február 24., szombat

Némaság

Endó Súszaku regénye 7 pontos számomra. 
A 17. században játszódó könyv igaz történeten alapul, olyan eseményekről, amiről nem nagyon hallunk itt Nyugaton. A keresztyénüldözés sajnos ma is nagyon aktuális téma. Megrendítő volt olvasni, hogy miket képes az ember kitalálni csak azért, hogy fájdalmat okozzon embertársának. A kínzás témaköre mindig is fájdalmas. Persze a másik oldalról is szemlélhetjük: mennyire hagyjuk kitenni magunkat idegen hatásoknak? A saját identitásunk megőrzése csak a teljes elzárkózással megy, mint a sógunátus idején Japánban? Ez is nagyon aktuális téma.

2018. január 5., péntek

Jacob szobája

 Virginia Woolf ezen regénye a felejthető kategória szerintem, ezért csak 6 pontos. Eleve Virginia Woolf felül van reprezentálva szerintem a listán a maga 7 könyvével. Annyira azért nem jó író, amennyire sztárolják. Ezenkívül nagy színvonalbeli különbségek vannak a művei között, ez sajnos a kevésbé sikerült kötet. 

Maga a főszereplő sem egy kiemelkedő egyéniség. Az érdekes csupán az, hogy mindig valamilyen külső szemlélőn keresztül látjuk az életét: a saját gondolatait, érzéseit nem ismerjük. Ezáltal a kérdés egyértelmű: mennyire ismerjük a másik embert? Azt, aki nap mint nap a közelünkben él. Egyedüli mondanivalója ez a regénynek, ezt pedig elég szájbarágósan adja elénk az írónő. 

Maga Jacob élete sem nevezhető eseménydúsnak: két fiútestvérével és korán megözvegyült édesanyjukkal egy tengerparti kisvárosban nevelkedik fel. (Woolf úgy látom mániákusan vonzódott a világítótornyokhoz, ebben a művében is megjelenik, mint az idilli gyermekkor egyik jelképe.) Egyetemre kerül, ahol belemerül a klasszikus irodalomba. Társasági élete során megismerkedik egy csomó nővel, akik persze mind rajonganak érte. Neki azonban egy férjes asszony tetszik meg. 
Olümposz - hegység 
Legboldogabb életében az utazásai közben, főleg Görögországban. Ebből is kiemelkedik az a pillanat, amikor az Olümposz hegységre mászik fel.
Végül hirtelen vége szakad az emlékezésnek, mert Jacob elesik az I. világháborúban. 
Másik kérdés, amit felvet a könyv: Hogyan éljük életünket? Ez egy eltékozolt élet volt, vagy nem? Teljesen megélte-e? Érdemes róla megemlékezni, vagy csak azért marad meg a többiek emlékeiben, mert a világháborúban a hazájáért halt meg?