2024. március 8., péntek

9. hét: Egy magával ragadó folytatás

 A hónaphatárt is magában rejtő 9. héten (febr. 26- márc. 3.) nagy dilemmába kerültem, mert mind a három könyv 5 csillagos lett, és elbűvölt:

1. Neal Shusterman: Viharszem

2. Zoran Zivkovic: Az idő ajándékai

3. Axie Oh: A lány, aki a tenger alá esett

Végül a Viharszemet választottam, mert rengeteg gondolatot ébresztett bennem. 

 Mivel ez a Kaszások kora sorozat második része, csak SPOILERESEN tudok róla érdemben beszélgetni. Így ha még nem olvastad, de kíváncsi vagy rá, KÉRLEK, NE OLVASD TOVÁBB! 

Az első nagyon érdekes felvetés, ami az egész könyvön keresztülhúzódik, az az, hogy hogyan lehet megjobbítani egy korrupt szervezetet? Erre több kísérletet is bemutat a könyv:
  • belső reformmal
  • egy belső ellenzék létrehozásával (új rend / hagyományok hívei)
  • kihágók megbüntetésével (Lucifer kaszás)
  • a múlt kutatásával, az egész eredetének a tisztázásával
Azonban ezek egyike sem lett nyerő, mert mindig sokkal könnyebb rombolni, mint változtatni, reformálni. 
A könyv vége számomra nagyon brutális és drasztikus lett. Nem gondoltam volna, hogy csak most ismerjük meg a szigetet, az Örökkévalót, és máris elpusztítják. Eleve a főgonosz új testben való megjelenése is nagyon meghökkentő volt. Bármennyire link alak is volt az eredeti tulajdonos, mégis sajnáltam. Ráadásul nagyon jól ábrázolta az író, hogy mennyire ambivalens érzéseket váltott ki ez a módszer még Rand kaszásból is. Az ő karaktere és fejlődése nagyon érdekes volt. Talán elsikkad a többi szereplő között, pedig ő is megérne egy misét. 
Új elemként megjelennek a Kihágók, ami egyrészt egy szelep Viharszemnek, hogy a felmerülő ellenszegülőket kezelni tudja, másrészt például Texas külön fehér foltot jelentett ezáltal. Greyson alakja és neveltetése külön fontos szálat kap. A beépülő kém, a látszólag sikertelen élet, akivel a Viharszem megszakítja a kommunikációt, ami a legnagyobb büntetés ennek a srácnak, hiszen ő az egyetlen valamirevaló szülőjelölt a számára. Ez a lépés mégis szükséges, hiszen csak így tudja megmenteni kétszer is Citráék életét. Az ő szerelmi szála is érdekes, de a két főhősünkké még inkább. Az ő szerelmi kapcsolatuk csak nagyon halványan jelenik meg, és szinte csak a legvégén, de nagyon szép. 

Beszéljünk még egy kicsit magáról a Viharszemről! Nagyon jó bemutatja az író a Mesterséges Intelligencia minden előnyét és hátrányát. Nagyon szerettem, hogy minden fejezet előtt ő mutat valamit a gondolataiból, a világlátásából. 

Különösen érdekes volt a vallásokhoz és Istenhez való viszonya. Ő is ilyen magasságokba emelkedett, legalábbis látszólag. Amikor kiderült, hogy úgy programozták, hogy van, amiről ő sem tud, akkor először értetlenkedik, megsértődik, felháborodik, majd csendesen (?) bosszút esküszik. Ez a végén kissé végleges formát ölt a kihágósítással. Ez egyedül Greyson szempontjából jó valamilyen szinten. Persze mondhatnánk, hogy eddig sem tudott mindenbe beleavatkozni, hiszen a Kaszáskör ügyeibe, belső helyeibe nem látott bele, de ezt, ha nagyon akarta ki tudta játszani, és ő is belátta, hogy ez szükséges valamilyen szinten, és nemcsak az emberiség, hanem az ő javát is szolgálja.
 Zseniálisan csavarja ezzel kapcsolatban is a szálat Neal Shusterman, mert az elején azt gondolná az olvasó, mint az emberiség akkori nagy része is, hogy ő abszolút jó, gondoskodó, nem zsarnoki, egyszóval az emberek megmentője. Azonban ahogy bonyolódik a cselekmény, egyre jobban elbizonytalanodunk. Ez azonban olyan lassan következik be, hogy nem mindenkinek tűnik fel, csak a végén, a csattanónál. 
Rengeteget lehetne erről a sorozatról írni, mert izgalmas, csavaros, meghökkentő, gondolatébresztő. Kinek a pártján áll az Olvasó? Ezt is nehéz eldönteni, főleg most, hogy "elhulltanak a legjobbjaink a hosszú harc alatt"...

2024. március 7., csütörtök

8. heti könyv: Egy meglepetés verseskötet

 A 8. hét egy hullámvasút volt olvasás szempontjából. Volt benne egy nagyon gyenge, 2 csillagos könyv, de a többi 5 csillagos, és kettő kiemelkedő, ami közül nehéz volt döntenem. Nézzük a jelölteket:

  • Minna Lindgren: Nyomozás az Alkonypagonyban
  • Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból
  • Márai Sándor: A delfin visszanézett
  • Schmöltz Margit: Botticelli szerelmei
Ezek közül a nyertes Márai Sándor verseskötete lett. Ez több szempontból is meglepetés. Legfőképpen azért, mert mostanában azért rendszeresen olvasok verseket, de még mindig kevés a meggyőző számomra. Márai Sándortól pedig inkább prózaköteteket szoktunk meg, én is olvastam legalább négyet közülük, amiből 3 nagyon tetszett, egyedül az Egy polgár vallomásaival nem voltam kibékülve. Különben ezt a kötetet is véletlenül fedeztem fel, hiszen egy kihíváshoz kerestem olyan olvasnivalót, amiben állat szerepel a címben, akkor akadtam erre a könyvre. Nem bánom, hogy elolvastam, gondolom ez nyilvánvaló. 

A kötet költeményei nagyon egyediek, rezeg bennük a honvágy, a töprengés, az utalások minden magyarok számára egyértelmű szövegekre. Számomra kiemelkedő volt a Sakk című versciklus, ami kicsit a görög drámákra hajazott, mert a játékos mellett sorra megszólalnak a bábuk is:

Parasztok kara

a lovag

a királynő

a futó

                                  a király

                                  a futó

                               a király

                                       a lovag

                         a király

                               a futó

                         a bástyák

                   a parasztok hada

                       játékos

Érdekes volt  "belelátni" a játék alatt a szereplők fejébe.



A másik emlékezetes mű pedig egy verses játék két felvonásban. Ennek a központi figurája 
Casanova, aki párbajozásért börtönbe került, és most szabadult. Bolzanóban húzza meg magát, ahol természetesen nem marad titokban a kiléte, és mindenki látni akarja az álarcosbálon, persze főleg a hölgyek, akik tanácsot kérnek tőle. Azonban megjelenik az az idősebb úr is, akinek a feleségért a párbaj zajlott. Igaz, hogy ő nyerte azt, de a neje azóta is Casanova után sóvárog. Kérése, hogy hitesse el vele, hogy szereti, aztán pedig hagyja el. Így talán kigyógyul belőle. 
A két fiatal beszélgetése nagyon különleges, számomra meglepő fordulatokat is tartalmazott. Casanova annyira egybenőtt már a szerepével, ami végül is a megélhetését is biztosítja, hogy már maga sem biztos benne, hogy ki is ő valójában, mit is érez igazán. A nő egyre bölcsebb lett azóta, mióta ő börtönbe került, és átlát a férfin, mégis szereti. A megbocsátás, az önismeret és a szeretet sokszínűségét olvashattam itt. 

Márai utolsó versei pedig más szempontból érdekesek, az utalások itt még gyakoribbak. Hamar elolvastam a könyve, lehet, hogy túl gyorsan is, és ízlelgetni kellett volna kicsit nyugodtabban. Éppen ezért újraolvasás gyanús. 



2024. március 3., vasárnap

7. heti könyv: Egy varázslatos, elbűvölő könyv

 2024 hetedik hetében (február 12-18.) igen sok könyvet fejeztem be, és a változatos olvasás is meglátszik a különböző műfajokon. Lássuk is őket:

  1. Ali Hazelwood: A szerelem képlete
  2. Maja Lunde: A Nap őrzője
  3. Kálvin János: Kik a boldogok? 
  4. Friedrich Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról
  5. Szabó Krisztina: Az ellopott kívánság
  6. Nemere István: A fantasztikus nagynéni
Mindegyik tetszett, egy mégis kiragyogott közölük, mégpedig:

Tudom, hogy először a Hónővért kellett volna olvasnom, de az nem jött meg a helyi Lírába, így ebbe vágtam bele a tavaszra készülés jegyében. Egyáltalán nem bántam meg, hogy nem halogattam. A szöveg is varázslatos Maja Lundétól, 
nem lehet egyszerűen mesének titulálni, hiszen annyi tanítás, tanulság és figyelmeztetés rejlik benne a jelenre és a jövőre vonatkoztatva, hogy az hihetetlen. Mindemellett az illusztrátor, Lisa Aisato 


is kitett magáért. Nem egészen az én stílusom az a művészet, amit képvisel, de a történethez abszolút alkalmazkodott és szépen alátámasztotta a mondanivalót. Nagyon tetszett a falu és a völgy közti különbség szemléltetése a vidám, színes és a sötét, komor színek tekintetében.

Mint említettem nagyon elgondolkodtató a szöveg. Elsősorban természetesen a klímaváltozás tekintetében: Mit teszünk a Földdel? Visszafordítható-e a folyamat? Megakadályozható-e a tragikus végkifejlet? 

Azonban a családi kapcsolatok is hangsúlyosak. Megéri-e a bosszú? Főleg úgy, ha általa cserbenhagyunk olyanokat, akik számítanak ránk? A nagypapa-unoka kapcsolat pedig szívfacsaró volt. Az, hogy nem merték megölelni egymást sok évig, mert tartottak a másiktól, sajnos nagyon is életszerű. A vége pedig éppen ezért volt olyan szívet melengető. 

A baráti kapcsolat is fantasztikus volt. Mi az igazi barátság? Ha csak a jóban, a boldogságban osztozunk egymás örömén, vagy ha a nehézségekben is? Az ő kapcsolatuk kiragyogott a kötetből. 

Biztosan újraolvasós lesz! Mindenkinek ajánlom!

2024. március 1., péntek

6. heti könyv: Egy kifogástalan gyilkosság

 Február 5. és 11 között három könyvet olvastam el. Ezek:

  • Harag Anita: Valakire mindig gondolni kell
  • Budai Lotti: A festőművész 
  • Julia Seales: Egy kifogástalan gyilkosság
Ez utóbbi lett a heti győztes, sőt, mivel csak hetekkel később írom ezt az értékelést, elárulhatom, hogy a februári hónap könyve is. 
Már maga a borító is megvett magának, erre figyeltem fel először, aztán a fülszöveg is meggyőzött, hogy ez a nekem íródott regény, és milyen igazam lett! Hiszen történelmi, romantikus és krimi, ez már nyerő felállás, ráadásul ez meg van fejelve a paródiával és a jó humorral. A paródia elsősorban a Büszkeség és balítéletet célozza meg, de olyan finoman, hogy az nem sértő, inkább tisztelgés a nagy előd előtt. Édesapám előttem olvasta, és ő nem olvasta Jane Austin művét, csak a BBC feldolgozásból látott néhány jelenetet, de még ő is azt mondta, hogy ez nagyon humoros volt, éppen ezért élvezte minden sorát. Pedig óvtam a könyvtől, mert ő nem szereti a romantikus krimit, de ebben csak igen halványan jelenik meg ez a szál, ezért nem volt gondja vele. 

A humor nagy részét főszereplőink adják. Egyik sem tökéletes, mindegyik követ el hibákat, de végül csak leleplezik a gyilkost. Drake nyomozó hivatalosan nem is az, mert az újságokban lejáratták, és bukottnak nyilvánították. Az más kérdés, hogy mint kiderült, neki volt igaza. Épp ezért mogorva, emberkerülő, aki mindent racionálisan lát, szabálykövető, néha idegesítően az. 

Másik főszereplőnk egy lassan vénkisasszonynak minősülő legidősebb lánygyermek, akinek sürgősen férjhez kellene mennie, hogy a családot megmentse az anyagi csődtől. Csakhogy ő nem igazán egy tipikus bálozó szépség. Az alábbi idézet nagyszerűen bemutatja őt, mert a könyv humorát is: 

Ő maga semmiféle kielégülést nem talált a Hölgyek kézikönyve által jóváhagyott hobbikban. Borzalmasan hímzett, semmi érzéke nem volt a zenéhez, a rajzolástól pedig egyenesen eltiltották, mert olyan ijesztőek voltak az alkotásai, hogy rendszeresen frászt hozta azokra a szerencsétlenekre, akik kénytelenek voltak egy pillantást vetni rájuk. Ezzel szemben a gyilkosokra való vadászat teljesen megbabonázta. 

14. old. 

Itt szeretnék köszönetet mondani a fordítónak, Hulse Alexandra Nikolettának, aki nagyszerű munkát végzett. 

Szóval nyomozópárosunk a gyilkosság után elkezd nyomozni. Sokszor tévednek, más következtetésre jutnak, mint kellene, hiszen minden mellékszereplőnek van valami vaj a füle mögött. Vannak ebben a vihartól elzárt udvarházban rejtett kártyaszobák, titkos folyosók, amik tovább bonyolítják a rejtélyt. 



 A megoldás (SPOILERES!)

 

 Amikor kiderül a valódi tettes kiléte, értelmet nyer a cím is. A tökéletes úriember mindig gyanús. Különben tetszett mind a két nyomozóban, hogy odafigyelnek az apró részletekre is. A padlásjelenet pedig - gondolom nem véletlenül - eszembe juttatta a Jane Eyre-t is. Az ejtőernyős fura kalap meg már annyira abszurd volt, hogy nagyon vigyorogtam rajta. A levelezés a példakép nyomozóval pedig hatalmas csattanó volt zárásul.


Összességében hatalmas olvasmányélmény volt. Hogy elolvasom-e a folytatást? Ez nem kérdés! Mikor jön már? 

2024. február 16., péntek

5. heti könyv: Törött pohár

 Január 31 és február 4-e között két könyvet olvastam el, az egyik 

Scarlett St. Clair: A sötétség érintése

a másik pedig, ami a hét könyve lett nálam: 

Alain Mabanckou: Törött pohár  

Az írója egy kongói szerző, mivel a műve is Afrikában játszódik, nagyon hiteles a hangulata, bár furcsa. Erről persze a sztori és az írásmód is tehet. 

A történet

Az Útrakelt Hitel kocsmát a hatóságok be akarják zárni, mert érthetetlen módon zavarja a diktátort, hogy a tulajdonosa, Makacs Csiga jobb szállóigét talált ki, mint ő. Ez még hagyján, de az összes tudósa is egy hétig nem talál rá a hiteles, ütős jelmondatára. Azonban a nép meg akarja védeni a kocsmát. Makacs Csiga megbízza Törött poharat, egy lecsúszott tanárt, hogy írja meg a törzsvendégek történeteit, életútjait. Ettől kezdve megismerkedhetünk néhány emberi sorssal, végül magával a narrátorunkkal is. A sok kisiklott élet, a lecsúszott részegek sorsa nem éppen szívderítő, rengeteg tragédiával szembesülhetünk. Előre látható, hogy ebből nem lesz happy end. Mégsem ejt depresszióba a kötet. Ennek talán a narrátorunk szokatlan stílusa az oka.

Stílus

Ha azt mondanám, hogy az egész könyv egyetlen mondatból áll, nem mondanék teljesen igazat, hiszen nem nagy betűvel kezdődik a szöveg, hanem olyan, mintha éppen belecsöppennénk egy már folyó monológ kellős közepébe. Nincsenek pontok, csak vesszők. Teljesen asszociatív a narráció, de nem zavaróan vagy érthetetlenül az. Hiszen vannak azért "fejezetek", amik kis lélegzethez juttatják az olvasót, illetve a régi mesemondók ízességével és élményével is megajándékoz minket a szerző. Szóval egyáltalán nem fárasztó a szöveg olvasása, magával sodor. 
Már a szereplők "nevei" is nagyon szórakoztatóak, de találóak. A szemfüles olvasó pedig rengeteg irodalmi és popkultúrális utalást, hivatkozást fedezhet fel a szövegben. Mindez rendkívül élvezetesen megírva. Ez lesz a legmaradandóbb a könyvből. 

A szerző


 A szereplők elbeszéléseit persze fenntartással kell kezelnünk, mégis nagyon tanulságosak. Elgondolkodtató, hogy ki/ mi a legfontosabb az életünkben? Mennyi a saját felelősségünk sorsunk rosszabbra fordulása kapcsán, és mennyit hárítunk át a körülöttünk élőkre. Ugyanakkor fontos az egymásrautaltság kihangsúlyozása, a kapcsolatok fontossága, illetve a másik oldalon a magány és a elszigetelődés. 

Ugyan összességében csak 4,5 csillagot adtam a könyvre, de így sem volt vitás, hogy ez lesz a hét könyve. A hangulata lesz számomra a legmaradandóbb. Érdemes volt elolvasni, jó pillanatban talált rám. 

2024. február 11., vasárnap

4. heti könyv: Karen Rose: Halj meg értem

 Január 22 és 30 között nem volt kérdéses, hogy ez a regény nyeri el a hét könyve címet, hiszen csak ezt olvastam. No de ettől függetlenül is megérdemelné a helyezést, mert a 850 oldal hosszú gigantikus romantikus krimi minden oldalát élvezet volt olvasni, egy percig sem unatkoztam rajta. Az pedig nem a könyv hibája, hogy ilyen kevés időm volt az olvasásra. 

Tavaly a sorozat egy régebbi kötetét olvastam, ami hatalmas kedvencem lett, így ránéztem a könyvtárban, hogy van-e benn valamilyen rész, és csak ez volt. Így kivettem, mert az archeológus főszereplő érdekesnek tűnt. Ez nem lett kedvenc, de az 5 csillagot teljesen megérdemli. 
Eleve a sorozatgyilkosság indítéka is nagyon bizarr és nem hétköznapi. Maga az elkövető egy több területen is tehetséges, de lelkileg eléggé eltorzult, kegyetlen pszichopata. Sok szereplőt mozgat az írónő, és nagyon jól alakítja a kapcsolatokat, senki sem szerepel feleslegesen sokat, mégis minden tiszta, hogy kinek mi az indítéka, és mi a szerepe a történetben. Az egymással való kapcsolatuk is szerethető vagy feszült, de mindenki dolgozik a megoldáson. Nem engedi el Karen Rose a kezünket, nem tévedünk el sem a helyszíneken, sem az emberek vonatkozásában. 
Kifejezetten tetszett, hogy sok tudományterületet érintettünk, hogy csak néhányat soroljak: informatika, a művészetek, a múzeum, az archeológia, az opera stb.  Már a főszereplőink is két teljesen más foglalkozást űznek: egy archeológus és egy olasz nyomozó. Nagyon szerettem az ő kapcsolatukat, ami nem indult simán, de nem hagyták annyiban. Mind a kettejüknek feldolgozandó, traumatikus múltja van, amin az őszinteség, a bizalom és a beszélgetések sokat gyógyítanak. Egymás családjának a megismerése is nagyon szívmelengető, elég ha csak kék momentumot említek: a várépítést és a kórházban éneklést. 
Maga a nyomozás menete is lendületes, szerettem a csapatmunkát, az ötleteléseket, az, hogy nem voltak büszkék, és segítségül hívtak akár más tudományterületekről is embereket. Ahogy egyre több mozzanatra derült fény, látszott, hogy ez egy igen szövevényes ügy. Ráadásul a tettes nagyon nagy átváltozóművész, akit nem ejtettek a feje tetejére, és sokszor megnehezítette a rendőrök dolgát. Ezzel pedig igazi versenyfutást rendeztek az idővel, ami fokozta az izgalmakat. 
A stílusa szuper az írónőnek, biztosan fogok még olvasni tőle. Van is egy olvasatlan könyvem még tőle itthon, csak annak nem olyan vonzóak a főhősei. De mindenképpen megpróbálkozom majd vele, mert az előítéleteimet biztosan legyőzi majd a fantasztikus írásmód. 


2024. február 5., hétfő

3. heti könyv: Platón és a kacsacsőrű emlős bemegy a bárba...

 A harmadik héten kicsit átcsúsztam a következő hét elejére, hogy meglegyen a hét könyve. Tehát a január 15-22-ig tartó időszakról beszélek. Vetélytársak :

  • Hercz Júlia: Gyöngy és Rubin
  • Kalas gyöngyi: Sandwich grófja és a nápolyi pizza
A nyertes mégis: Thomas Cathcart - Daniel Klein: Platón és a kacsacsőrű emlős bemegy a bárba... (Filozófia a viccek tükrében)

Amint megláttam a könyvtárunk katalógusában ezt a címet és a borítót, tudtam, hogy ezt el kell olvasnom. Természetesen édesapám rögtön lecsapott rá, de nem sokáig tartott neki az olvasás, és nagy tetszést aratott. Nemsokára én is belevetettem magamat. De hogy is állunk, 


A filozófia és én? 

Egyetemistaként kötelezően fel kellett vennünk egy filozófia kurzust, így én, hogy minél előbb túl legyek rajta, rögtön az első félévben beiktattam az órarendembe. Mondjuk jól beleválasztottam, mert az Életfilozófiák kurzus minden előzmény nélkül belecsapott a közepébe  Nietzschével, Henri Bergsonnal stb. Életem első egyetemi vizsgáján tehát megszenvedtem az olvasnivalókkal, de ötöst kaptam. Ennek ellenére nem szándékoztam több tantárgyat felvenni belőle. Csakhogy az évek során olyan érdekes témákról tartottak előadásokat a tanárok, hogy még 5-6 félévet legalább hallgattam belőlük. Lassan-lassan megszerettem őket. Sőt, kifejezetten szeretem, ha nemcsak ismeretterjesztő irodalomban, hanem regényekben is helyet kapnak. Olyat azonban még nem olvastam, ahol ezt a viccekkel kapcsolták össze.


A humor és a filozófia

Pedig nagyon jól megfértek egymás mellett. A könyv úgy épül fel, hogy a nagyobb fejezetek elején Platón könyvéhez hasonlóan két szereplő beszélget. Majd jön egy kis filozófiatörténet, magyarázva röviden a jellemzőit. Aztán néhány vicc, amit kicsit megmagyaráznak a szerzők, hogy hogyan is illik az adott a korszakhoz, eszméhez. Jó néhány oldalt becetliztem, sokszor hangosan felnevettem a vicceken. 
Következzen néhány kedvenc.

Metafizikához:

Mózes, Jézus és egy ősz szakállú öregember golfozik. Mózes elüti a labdát, csakhogy az a tavacska felé tart. Mózes erre felemeli ütőjét, kettéválasztja a vizet, és a labda biztonságban átgurul a túlpartra.

Jézus is hosszút üt a tó irányába, ám a labda nem esik bele a vízbe, csak lebeg fölötte. Jézus lazán odasétál a vízen, elüti a labdát, és az a lyuktól néhány centire megáll. 

Most az öregúr jön, elüti a labdát, az kirepül az útra, ahol egy szembejövő teherautónak ütközik, és visszapattan a pályára. Egyenesen a tó felé gurul, és egy tavirózsa levelére pottyan. Meglátja egy béka és a szájába kapja, de abban a pillanatban lecsap rá egy sas. Amint a  sas átrepül a pálya felett, a béka kiejti a labdát a szájából, és az pont belesik a lyukba. 

Mózes erre odaszól Jézusnak:

- Mondtam már, hogy utálok apáddal golfozni?!

28. old.


 

Episztemológia:

A vádlott ellen gyilkosság miatt indult eljárás. Erős bizonyítékok szólnak a bűnössége mellett, viszont nem találták meg az áldozat holttestét. Záróbeszédében a védőügyvéd egy trükkhöz folyamodik.

-  Tisztelt esküdtszék! Van egy meglepetésem az önök számára - egy perc múlva az az ember, akiről önök azt feltételezik, hogy halott, belép ebbe a tárgyalóterembe.

És az ajtó felé fordul. A döbbent esküdtek is mind odanéznek. Eltelik egy perc, nem történik semmi. Végül az ügyvéd megszólal: 

- Természetesen csak kitaláltam, hogy az áldozat be fog lépni. Ám önök mindannyian várakozással néztek az ajtó felé.  Mivel úgy vélem, ebben az ügyben alapos kételyek merültek fel az iránt, hogy gyilkosság történt volna, ragaszkodom hozzá, hogy jelentsék ki, a vádlott "nem bűnös".

Az esküdtszék visszavonul tanácskozni. De alig pár perc múlva vissza is térnek, és kimondják az ítéletet: "Bűnös."

- Hogy lehet ez?! - kiált fel az ügyvéd - Hisz nyilván voltak kétségeik. Láttam, ahogy az ajtót bámulták!

Mire az esküdtszék elnöke így válaszol: 

- Mi tényleg ezt tettük, de az ön védence nem

55-56 old. 


Maga a szöveg is humoros, erre is hozok egy példát:

A matematika filozófiájának nagy része meglehetősen szakmai jellegű és nehéz ügy. Az egyetlen dolog, amit tényleg tudnunk kell, hogy a matematika terén háromféle ember létezik: azok, akik tudnak számolni, és azok, akik nem.  

73. old.  

Végül következzen a relativitás:

Volt egyszer egy gazdag ember, aki már közel járt a halálhoz. Nagyon bántotta a dolog, mert keményen megdolgozott a pénzéért, ezért szerette volna magával vinni a mennyországba. Imádkozni kezdett, hogy megtarthasson valamennyit a vagyonából.
Az ima hallatán megjelent neki egy angyal:
-Sajnálom, de semmit sem tarthatsz meg.
A férfi könyörgőre fogta, hogy kérje meg Istent, enyhítsen a szabályokon. 
Az angyal újra megjelent a jó hírrel, hogy Isten ez egyszer kivételt tesz, egy bőröndöt magával vihet. A férfi örömében megtöltötte a legnagyobb bőröndjét aranyrudakkal, és az ágya mellé tette.
Nem sokkal később meg is hal, és megjelenik a mennyország kapujában. Szent Péter a bőrönd láttán rászól:
- Ezzel nem jöhetsz be!
De a férfi elmagyarázza, hogy van engedélye. A szent utánanéz a dolognak:
- Igazad van. Egy kézipoggyász lehet nálad, de ellenőriznem kell a tartalmát. 
Szent Péter kinyitja a bőröndöt, hogy átvizsgálja, mit talált a férfi annyira értékesnek, hogy ne hagyja hátra, majd felkiált:
- Nocsak! Utcakövek?
163. old. 

Én nagyon szeretem az ismeretterjesztő könyveket, mindig olvasok ilyet párhuzamosan az aktuális regényekkel. Manapság már annyira gördülékeny stílusban, humorosan tanítanak ezek a kötetek, hogy semmivel sem kisebb élmény ilyet a kezünkbe venni, mint egy szórakoztató irodalmat. Itt a jó példa rá. És hogy mi a címbeli vicc csattanója? Azt csak az tudja meg, aki elolvasta ezt a rövidke remekművet.