41. heti könyv: Egy sorozatgyilkos nyomában

 41. héten (október 07-13) hat könyvet olvastam el:

1. Elizabeth Hoyt: Színlelt szerelem
2. Washington Irving: Vázlatkönyv
3. Janikovszky Éva: A lemez két oldala
4. Karen Rose: Számolj tízig
5. Varga Katalin: Én, te ő
6. Éluard versei

Ebből most kiemelkedett számomra Karen Rose könyve. 

Tudtam, ha a kezembe kerül, végig akarom majd darálni, hiába 700 oldal feletti. A sorozat eddigi darabjai is ilyen hatással voltak rám. Ebben a részben a tűzoltóság és a rendőrség együtt nyomoz egy sorozatgyilkos után. A legjobban az a kérdéskör ragadott meg, hogy mi alapján válik a bűnöző azzá, amivé. Mai divatos elmélet szerint a traumák miatt, a családi háttér, rossz bánásmód miatt. Az egyik főszereplő, Reed azonban ezt elutasítja, mert szerinte minden a döntésen múlik. A legtöbb gyilkos dönthetne úgy, hogy mindezek ellenére ő nem öl, hanem egy másik utat választ. Hiszen sokkal többen éltek át traumákat, mint ahányan sorozatgyilkosokká váltak. Mert ők így döntöttek. Nagyon szimpatikus és elgondolkodtató számomra ez a vélemény. Különösen, mert vasárnap épp erről volt szó egy evangelizáción: manapság a bűnt már nem tartjuk bűnnek. A jót rossznak látjuk, a rosszat jónak. Így nem lehet javulni, gyógyulni. Csak akkor, ha az embernek van betegségtudata. Ha tudja, hogy rosszat tesz, és nem csak megvonja a vállát az embertársa halála láttán, mondván megérdemelte. 

Lényeges szerepet játszik a szociális hálózat nem jó működése és a nevelőszülők nem ellenőrzése is. Azonban az a jó, hogy a példák nem egyoldalúak, vannak kitűnő példaképek is. A javítóintézeti iskola is tanulságos volt. Voltak ott benn olyan gyerekek, akiktől már akkor félt a tanári kar. Mi lesz akkor, ha kijárják az iskolát, szabadon távozhatnak és rászabadulnak a társadalomra? Ugyanakkor nem lehet fogva tartani őket, hiszen milyen indok az, hogy félelmetesek? 

Gyilkos sokszor tévedésből mást öl meg, mint akit szándékozik. Azonban egy fél pillanatot sem szán arra, hogy sajnálja őket, sőt. Ők a járulékos veszteségek. Ez az érzéketlenség azért már sugall valamit. 

A szerelmes párunk között jól működött a kémia, a konfliktusaik, a beszélgetéseik, a dinamikájukat szerettem. Érdekes volt mind a kettejük családi háttere is. Jó volt, hogy a másik oldalt is megmutatta a szerző. Az áldozat iránti érzékenység Mia szempontjából egyértelműen ebből fakad. Szerettem a testvéri kapcsolatokat is. Itt is megmutatkozik sokféle oldal. Az anya szerepben szintén. Ezek a sokszínűségek tették emberivé a sztorit. Jeremy pedig külön kedvencem lett! 

Amiről eddig írtam, az a hátteret szolgáltatta csak, de ez elengedhetetlen egy remek könyvhöz. Az előtérben egy akciódús, izgalmas nyomozást láttunk sok mellékszereplővel, rengeteg hullával, néhány zsákutcával, és végül egy jóleső lezárással. Jöhet a következő rész!

31.heti könyv: Egy 1001 listás könyv tarolt

 A 31. héten (július 29-augusztus 4.) hét könyvet olvastam el:

1. Bodor Panna: Széna Bogi és a kócos szombat

2. Bodor Panna: Széna Bogi és az óriás görögdinnye

3. Tapolczai-Zsuráffszky Lilla: Bartók és a tücsöklagzi

4. Arthur Japin: Casanova menyasszonya

5. Jud Meyrin: Vérbeli detektívek

6. Varga Bea: A siker tintája

7. Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg

Ezen a héten egy 1001-es könyv nyert, ami egy holland szerző műve. 

Nagyon passzol a borító a sztorihoz minden szemszögből, és szerintem nagyon szép is. Ez a kötet megerősít abban, hogy érdemes olvasni az 1001 listáról, mert ilyen kincsek lelhetők fel benne. Különben most nagyon nehéz beszerezni, mert hiánycikk, örültem, hogy a Tudásközpontban megtaláltam. 

Az író sokat kutathatott Casanova után, mert teljesen hiteles mind a történelmi, mind a személyes háttér. Ezeket olyan kis, látszólagos részletekből is kiderül, ami felett elsőre elsiklana az olvasó, és nincs a szánkba rágva, de amikor az embernek leesik, akkor döbbenten felkiált. Nekem a Rousseau-val való találkozás a vidéken, amikor felfedezi a pályázat kiírását, amivel később híressé vált, egyszerűen zseniális felfedezésem volt. 

A könyv legnagyobb üzenete a külsőségek fontossága a világban. Az, hogy mennyire számít, milyen előnyöket jelent a szépség, és az, hogy hiába vagy nagyon értékes ember, ha csúnya vagy, semmi esélyed. Ez persze szomorú, de tény. A főszereplő Lucia igen hamar megtapasztalja ezt. 

Ha valami szépet látnak, azt hiszik, ez minden. És elégedettek. Nem néznek mélyebbre. Nem dolgoznak vele. Nem merülnek el benne, így nem is tudják meg soha, mi van a felszín alatt, és a kincs mindörökre rejtve marad. Ezért nem éri meg kívül hordani a kincseidet. Ha a csiszolatlan gyémánt nem lenne olyan csúnya, soha senkinek nem jutott volna eszébe, hogy kettévágja. 

128 old.  

Tapasztalatom szerint ugyanez vonatkozik a kedvességre. Ha valakinek ez alaptulajdonsága, akkor az mindenki más szemében elrejti minden más tulajdonságát. Ez általában előny, de ugyanez lehet hátrány is, mert nagyon felszínes lehet így a megismerés. 

Umberto Econak van egy könyve, ami már régóta birizgálja a fantáziámat, A rútság története. Csak az a gond, hogy szinte aranyáron szerezhető be ma már. Viszont ezt a témát nagyon konzekvensen vezeti végig a történetet. Ehhez kapcsolódik az álarc témája. Izgalmas volt a titokzatosság, az ötlet bevetése és a reakciók rá.

Másik érdekes téma a tudomány és a nők tanulási lehetőségei. Mondjuk Lucia szerencsés helyzetben volt. Nemcsak ismereteket szerzett, hanem gondolkodni is megtanította a mestere.

Olyasmiről beszélni, amit nem értünk, ostobaság, de okos dolog kérdezni róla. A tudomány nem annak a beismerése, hogy nem tudunk semmit? És végső soron, csak olyasmit lehet megtanulni, amit még nem tudunk. 

131. old. 

Ezt a felfogást végigviszi egész életében. 

Természetesen ez alapvetően egy romantikus könyv, hiszen a fókuszban Casanova és Lucia kapcsolata áll. Persze a vége nem olyan, mint amiben reménykedünk, mégis szerintem egy tökéletes lezárás, mert a történet logikus és méltó befejezése. 

A szerelem áldása tehát nem szeretve lenni, hanem szeretni!

265 old. 

Összességében egy nagyon gondolatébresztő és jó olvasmányélmény volt ez az alig 280 oldal. 

A Forsyte Saga (1-4 kötet)

John Galsworthy regénytetralógiája 8,5 pontos.
Forsyte-ok családi viszonyai és viszályai. Tragikus szerelmek. Tulajdonlás és annak hatásai (nem tudják az igazán fontosat megtartani). A beházasodtak másképp látása (Michael- irónia, szeretetreméltóság) (Irene - a szépség, a zene szeretete). A hűség lelkiismeretesség nélkül (Fleur) és vele (Michael, Anne, Jon).
Nagyon sokrétű és sok bölcsességet, tapasztalatot magában hordozó regény. Érdemes elolvasni a hosszúsága ellenére is, mert maradandó élményt nyújt. Abszolút megérdemli a listás helyet és a Nobel-díjat is!

Wildfell asszonya

Anne Bronte regénye 7 pontos.
Egy házassága miatt szenvedő asszony története, aki a 2. házasságában megtalálta a boldogságot egy alacsonyabb társadalmi rangú férfival, az elbeszélővel.

Celestina

Fernando de Rojas drámája 6 pontos.
Két szerelmes, egy kerítőnő, haszonleső szolgák, tragikus vég. Egyetlen szimpatikus szereplő sincs köztük. A képmutatás, a szerepjátszás általános. Ráadásul nagyon hihetetlenek a fordulatok. Morális tanítás a cél?
Mindenesetre egy csomó szólás, közmondás, közhely hangzik el a szószátyár szereplők szájából, akik általában mást mondanak, mint amit gondolnak.

Mindenmindegy Jakab meg a gazdája

Denis Diderot regénye 8 pontos.
Nagyon szellemes "nem regény". Jakab meséli/né a szerelme történetét, csakhogy az állandóan félbeszakad különböző események miatt. A történet a történetben szerkezet hasonlít az Ezeregyéjszaka meséi stílusához.
Jakab fő életelve, amit bemutat a könyv: Úgyis az történik, ami meg van írva fent.
Lehet, hogy többeket idegesít ez a stílus és regénytípus, de én nagyon jókat szórakoztam rajta.

Hullámok sűrűjében

Misima Jukio regénye 6 pontos.
Egy szimpla szerelmi történet egy gyöngyhalászattal foglalkozó japán szigeti környezetben. A fiatalok útjába akadályok tornyosulnak (féltékenységek, pletykák, szülők), amiket sikeresen legyőznek. Happy end.
Átlagos, semmi különös.

Gendzsi szerelmei

Muraszaki udvarhölgy 3 kötetes monumentális műve 7 pontos.
Kusza szerelmi ügyek a japán udvarban. Néhány dolog nem volt tiszta a regényben: pl. az uralkodót mindig választják? Mert egyes császárok még fiatalon is csak úgy lemondanak, és utána nem feltétlenül a fiúk követi őket a trónon. Aztán a nőket egyáltalán nem láthatták a férfiak, csak függöny mögül beszélgethettek, még a rokonok sem ismerték egymás arcát, csak ha sikerült meglesni őket. Mint egy hárem.
Poligámia teljesen elfogadott.
Sok szereplős, néha számomra követhetetlen is volt a közepe táján. Gendzsi a harmadik kötet elején meghalt, utána az utódok, nem is a közvetlen utódokról van szó, akik még felelőtlenebbek és erőszakosabbak. Befejezetlen a történet.
Látkép Japánról. Jók a metszetek. Versikék küldözgetésével kommunikálnak, a kalligráfia is fontos szerepet játszik.

A szűz és a cigány

Lawrence kisregénye 6 pontos.
Egy papleány és egy cigány "szerelme". Végül a cigány megmenti a lányt az árvízben. Dönteni képtelenség a lány részéről. Végül a konvenciók határozzák meg az életét. Ez volt a kiugrási lehetősége, de nem élt vele.
Egy érdekes pár is utat mutathatott volna neki, ha lett volna bátorsága kiállni mellettük.

Az angol beteg

Michael Ondaatje regénye 7 pontos.
Régen láttam a filmet, de a regényt sokkal mélyebbnek érzem. Több mindenről szól, mint a film, ami emlékeim szerint Almásy László és Katherine szerelmét hangsúlyozta. Az, hogy van egy másik szerelmes pár is a történetben, egyáltalán nem rémlik. Pedig a maga módján a kanadai ápolónő, Hana és Kip a szikh utász kapcsolata ugyanolyan érdekes. Valamint a romos villában velük lakó tolvaj, Caravaggio sem semmi. Szó van elég részletesen a sivatag felfedezéséről, bombák, aknák hatástalanításáról, kémtörténetről, és Hérodotosz művéről. Az atombomba ledobása mindent megváltoztat, Hanát és Kipet is szétválasztja egy életre.
Mennyire szól bele a történelem az életünkbe? Mi mennyire befolyásolhatjuk ezt?

A mennyország kapuja

André Gide regénye 6,5 pontos.
Egy szerelem története, amit a lány nem enged beteljesülni különböző kifogások miatt: először a korkülönbség (Alissá pár évvel idősebb a narrátornál), majd a húga boldogságát várja meg (ő is szerelmes Jerome-ba, végül máshoz megy férjhez, és boldog családanya lesz), később Istenre hivatkozva. Ez utóbbit végképp nem értem, hiszen olyan, mintha csak akkor érdemelnék ki Isten szeretetét, ha lemondanának egymásról. Egyrészt Isten nem ilyen kicsinyes, másrészt a Mennyországot nem lehet teljesítményekkel kiérdemelni.
Végül mind a ketten boldogtalanok és magányosak lesznek életük végéig.
Eszmék, amelyek boldogtalanokká tesznek bennünket.

Szoba kilátással

E. M. Forster regénye 6,5 pontos.
Lucy és gardedámja Firenzében. Megismerkednek az érdekes Emersonnal, és fiával, George-al. Szerelem. Eljegyzés másvalakivel. Hagyomány vagy érzelem? Végül a család akaratával ellenében is a szerelmet választja a lány. Látásmód, szabadság.
Nagy előnye a könyvnek, hogy élvezetes olvasmány. Könnyű, nyári szórakozás.