2016. április 26., kedd

Sziddhárta

Hermann Hesse ezen könyvecskéje 7 pontos.
Buddha élete, útkeresése, bár nem tudom, hogy mennyire hiteles, ismereteim közül néhánnyal nem találkoztam. Mindenesetre az élet értelmének keresése egy ember életében ellentétes életvezetési elvek alapján. Először gazdag, arisztokrata brahman, aztán böjtölő, kolduló barát, majd hedonizmus, kalmárélet és szerencsejáték, szexuális szabadosság, majd vissza a bölcs szegénységhez révészként. Az ellentétek gyorsan és sarkítottan váltják egymást. Szeretet, fájdalom, apaság, szerelem, barátság.
Végig az járt az eszembe ezt a rövid élettörténetet olvasva, hogy nagyon jól ábrázolja akaratlanul is Hesse, hogy mi is a különbség a keresztyénség és a többi világvallás között. Mindegyik világvallásnál az embernek kell hosszú küzdelmek árán elérnie a boldogságot, az üdvösséget. Egyedül a keresztyénségnél nem. Hiszen itt Isten tesz mindent, Jézus meghalt értünk, megváltott minket, nekünk csak el kell fogadnunk ezt, és már üdvözültünk is. Hiába, nincs más út, csak Jézuson keresztül az Atyához.
A buddhizmusnál mindenkinek egyéni útja, és szenvedései vannak.
Nagyon tetszett egyébként a folyó- és az időhasonlat. Hesse stílusa pedig szokás szerint könnyed, még ilyen komoly témánál is, élvezetes olvasni.

2016. április 6., szerda

Oscar Wao rövid, de csodálatos élete

Junot Díaz regényére 7 pontot adok.
Nem vastag könyv, de nem is könnyű olvasmány. Először a stílusát volt nehéz megszoknom: hasonlít a hétköznapi beszédhez, sok szlenggel és rengeteg spanyol kifejezéssel, trágársággal és szókimondással. Mindez megspékelve rengeteg utalással a sci-fi irodalom klasszikusaira, még jó, hogy valamennyire képben vagyok a témában. Ráadásul több narrátor is van különböző stílussal, ami mindenképpen hozzátesz az elbeszélés értékéhez, csak a váltás néha nekem túl éles volt.
A dominikai diktatúráról már olvastam könyvet, Mario Vargas Llosa: A Kecske ünnepe c. remekét, de az főleg a politikai elittel foglalkozik, míg Díaz a kisemberek szemszögéből írja meg ezt a családtörténetet 3 generáció szemén keresztül. A végső megállapítás abszolút helytálló:

"A mi népünk tízmillió Trujillo népe"
 309. oldal

Igen, a diktátor mindig rányomja bélyegét az országára, a besúgók hálózata, a félelem, a rettegés minden nap, az árulás mindennapossága még messze túléli a rendszereket. Ezek a dolgok ebben a regényben is megjelennek, még ha sokszor háttérinformációként is. Ugyanakkor a népről is sokat megtudunk, a hiedelemvilágukról, főleg a fukúról, az átokról; a mindennapokról, a férfiakról, nőkről, a lakossági összetételről stb.
Maga a család is nagyon izgalmas és érdekes, mind a három generáció tartogat meglepetéseket, és ezeket csak apránként, és nem kronologikus sorrendben tudjuk meg. Oscar pedig egy esendő, sokszor sajnálatra méltó, de az biztos, hogy nem mindennapi főhős.
Mindenesetre érdemes volt megküzdeni a regénnyel. És hogy a cím tényleg igaz-e? Csodálatos volt-e az élete Oscarnak? Aki kíváncsi rá, olvassa el ezt a megérdemelten Pulitzer-djas regényt és járjon utána!