2015. július 29., szerda

Dorian Gray arcképe

Oscar Wilde művére 6,5 pontot adok. Mérges vagyok rá, azért jár a 0,5 pont levonás. Fantasztikus az ötlet, de a megvalósítása! Ezt százszor jobban meg lehetett volna írni! Vannak olyan írók, akiknél az alapgondolat zseniális, de sokkal többet ki lehetne hozni belőle, mint amit megvalósítanak. Ilyen író nekem Orhan Pamuk, akinél kétszer is ez volt a véleményem, és ilyen nekem ez a mű is.
Az első 1-2 fejezet annyira gondolatgazdag, annyi jelentőségteljes mondat található benne, hogy az ember csak gyönyörködik és kapkodja a fejét a sok frappáns és vicces, néha tragikomikus és cinikus mondaton. Aztán ellaposodik az egész...
A lelkiismeret az egyik fő motívum. Kiábrázolható-e ez a lelki segédeszköz? A könyv erre tesz kísérletet. És még ha maga Dorian így látszólag lelkiismeret nélkül marad, bűntudatot azért érez. Élete végéig, bár ez annyira el van rejtve a hiúság és a szélsőséges önvédelem alatt, hogy szinte csak fel-felpislákol. De szerintem az egyik fő üzenet az, hogy a lelkiismeretünktől nem olyan könnyű megszabadulni, még tudatos törekvésekkel sem, ez pedig reményt keltő.
Henry manipulációja viszont félelmetes. Íme egy karizmatikus egyén, aki rosszra, mások megrontására használja varázsát ijesztően hatékonyan és folyamatosan, ugyanis van róla utalás a könyvben, hogy nem Dorian az egyetlen áldozat.
Dorian könnyen manipulálható, hiszen szinte üresfejű. A szépsége, hiúsága nemcsak mást, önmagát is elvakítja. Oscar Wilde szerintem Dorian és Henry összegyúrva, én legalábbis így képzelem az életrajza ismeretében.
A szépség felmentés mindenre? Mi sem vagyunk mentesek a hatása alól, még ha tudatosan figyelünk is az ellenkezőjére a pszichológiai vizsgálatok szerint. Dorian ezt alaposan ki is használja.
Végül itt van az örök fiatalság vágya mint örök téma. Mindenesetre furcsa, hogy senki nem veszi észre a környezetében, hogy ez az ember nem öregszik. Láttam erről a problémáról még fiatal koromban egy jó sci-fi novella feldolgozást a Végtelen határok egyik epizódjában. Dorian ettől még nem lett boldog, hogy ezt elérte, sőt inkább kiüresedett.
Szerintem nem ez Oscar Wilde legjobb műve. Olvastam és láttam is feldolgozásban Az ideális férjet és A canterville-i kísértetet. Mind a kettő nagyon szórakoztató és elgondolkodtató. A meséi pedig egyenesen szenzációsak! Azért ez sem rossz, de mint említettem, a megfogalmazása...


2015. július 25., szombat

1Q84 1. kötet

Murakami Haruki könyve 7 pontos.
Tipikus Murakami könyv. Nem tudtam meg a végén semmit, sőt új sejtelmeim támadtak. Két szereplő felváltva, volt köztük régen kapcsolat, de hogy találkoznak-e?
Kik azok a little people-k? Sci-fi vagy egyszerűen mágikus realizmus?
Várom második kötetet. Könnyű olvasmányban komoly mondanivaló és jócskán akad gondolkodni való is....
Azért a Kafka a tengerparton viszi a prímet még mindig!

2015. július 17., péntek

Káin

José Saramago műve 7 pontos.
Egyszerűen minden regénye külön meglepetés a portugál írónak. Ez is kellően furcsa volt!
Káin mint a bibliai történetek közötti időutazó jelenik meg, ráadásul nem kronologikus sorrendben, hanem összevissza, végül Noé egész családját kinyírja.
Nagyon érdekes az itt ábrázolt Istenkép, aki nem is igazán Isten, hiszen nem Mindentudó, tétova, olyan mint egy ember, akivel harcban áll Káin.
Káin sem különb. Nem igazán rendíti meg Ábel meggyilkolása, de minden boldog-boldogtalan halálesete miatt az Urat hibáztatja és siránkozik rajtuk. Nagyon erőteljesen megjelenik az "Őrizője vagyok én a testvéremnek?" vonal. A felelősségáthárítás nagyon ment már Ádámnak és Évának is, de a fiuk még messzebb, szinte a szélsőséggé viszi ezt.
Nagyon szórakoztató a regény, de megértem, hogy miért keltett nagy vihart a fülszöveg szerint. Aki ezt komoly vallási meggyőződésnek veszi, azt megbotránkoztathatja. Szerintem inkább egy játszadozás a lehetőségekkel, sokszor anakronisztikus dolgokkal és továbbgondolásokkal.
Kicsit hasonlít a mű Mark Twain: Ádám és Éva naplójához a szellemesség tekintetében (bár az sokkal bájosabb), és Madách Imre: Az ember tragédiájához az idősíkok közti ugrálások tekintetében (ez meg kronologikus legalább).
 Mindenesetre Saramago alaposan ismeri a Bibliát, és el is gondolkodott a történeteken, ehhez kétség sem fér!

2015. július 16., csütörtök

Schindler listája

Thomas Keneally regénye 7 pontos.
Előrebocsátom, hogy én nem láttam a filmet, így csak a könyvről írok véleményt.
Akár dokumentumregénynek is nevezhetnénk ezt az életrajzi regényt, amelynek legfőbb erénye a tárgyilagosság. Nem próbálja szentté avatni Oskart, kendőzetlenül leírja a hús-vér embert annak hibáival és erényeivel együtt: nőcsábász, nem túl tehetséges, de gazdag, elbájoló és zsidókat mentő. Olyan férfi, akit a történelem tett hőssé, hiszen sem a háború előtt, sem a háború után nem tett semmi rendkívülit. Tulajdonképpen egy kalandor volt, aki a háborúban megtalálta a célját, és vérmérséklete, személyisége sikeressé tette ebben a megvesztegethető és kiskapukat megtalálni követelő időkben. Hogyan ítéljünk meg egy ilyen embert? Kell-e egyáltalán ítélkeznünk felette?
Nagyon olvasmányos, könnyen emészthető stílusban íródott ez a szép emberi történet.

2015. július 10., péntek

Állatfarm

George Orwell remekműve így harmadszori olvasásra is megérdemli a 8 pontot.
Egyszerűen zseniális ez a tündérmese, és nem csak azért, mert nagyszerűen bemutatja a Szovjetuniót, hanem azért is, mert minden hatalmat és visszaélést rá lehet húzni. Tömör, frappáns, nem érzeleg, nem nyújtja, mint a rétestésztát.
A szabályok kifacsarásának bemutatása szenzációs. Volt nemrég egy vitám a barátnőmmel az erkölcsről. Szerinte mindenkinek saját erkölcsi világa, értékrendje van. Ezzel az a baj, amit a könyv is leír, hogy alakítható és kifacsarható. Szerintem egy erkölcs van, amit Isten oltott belénk, és ez a legjobban a Tízparancsolatban nyilvánul meg. Ezt lehet magyarázni, értelmezni,( megfelelni neki nem), de megváltoztatni nem lehet, mert ez szilárd értékmutató.
A vezetők hatalomvágyát, a nép eltiprását nagyszerűen bemutatja. Szerintem a 20. század történelem tanításánál kötelező olvasmánnyá kellene tenni! Ebből jól megérthetőek a dinamizmusok, az összefüggések, a demagógia hatása. A birkák, mint a nép pedig külön kedvencem. Eleve allergiás vagyok a csordaszellemre, ezért nagyon jókat szórakoztam a skandálásokon, ami elnyomott minden értelmes hozzászólást, vitát. A mai világra is abszolút ráhúzható, sajnos.
Orwell utolsó mondatai a legütősebbek (kivéve a Burmai napokban), de ehhez el kell olvasni az egész regényt. Itt is csak ezt tudom kiemelni, és ez a lényeg:

Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember, és melyik a disznó.
131-132. oldal 

2015. július 9., csütörtök

A per

Franz Kafka regénye 7 pontos.
Az átváltozás és A kastély már hozzászoktatott Kafka stílusához, ami nagyon olvasmányos, de a témája mindig kemény és enyhén szólva is elgondolkodtató. Ezért a 7 pont.
Sokat hallottam már erről a műről, ezért téves elképzeléseim, előfeltételezéseim voltak a regénnyel szemben. Pozitív csalódás lett a vége. Természetesen az értelmetlen küzdelem a hatalommal szemben a legerősebb üzenet. (Nem tudom, hogy hogyan válogatok, de mostanában tömegével olvasok olyan műveket, amikben a hatalommal való viszonyról van szó.) Viszont nekem K. viselkedése is sokszor érthetetlen és furcsa volt. A legmeghökkentőbb pedig a vége. Hogy és mikor ítélték halál? Megalázó és magányos halál.
Azért ez az ember nagyon magányos volt nemcsak a halálában, hanem életében is. A kapcsolatkialakítással is gondjai voltak.

2015. július 1., szerda

Felfelé folyik, hátrafelé lejt

Julian Barnes regénye 7 pontos. Második könyvének elolvasása után megállapíthatom, hogy ez a férfi jó író. Mindig kellemes meglepetéseket okoz!
A könyv már a címével is elbűvölt és töprengésre késztetett. A tartalma pedig! Visszaemlékezés, lelkiismeret-furdalás, felelősség. Öngyilkosság, átok beteljesedése, szavaink, amelyek ártanak és gyilkolnak. Ez mind benne van e kis kötetben.
Nagyon elgondolkodtató volt számomra az átokról szóló rész. A narrátor nem hitt benne, mégis beteljesült. Így van ez a többi transzcendens dologgal is. Attól, hogy valaki nem hisz Istenben, ő még létezik. Attól, hogy ész nélkül oszt áldást és átkot, úgy, hogy hülyeségnek tartja, attól ez még működik. Néha csak évek múlva látjuk meg szavaink hatását, és akkor már hiába bánkódunk. Ennek ékes példáját tanulhattuk meg a könyvből.
Nagyon érdekes a barátság témája is. Barátok a diákok vagy vetélytársak? Mert jót ritkán kívántak egymásnak. El is szakadtak, talán éppen ezért, egymástól az évek során.