2015. július 29., szerda

Dorian Gray arcképe

Oscar Wilde művére 6,5 pontot adok. Mérges vagyok rá, azért jár a 0,5 pont levonás. Fantasztikus az ötlet, de a megvalósítása! Ezt százszor jobban meg lehetett volna írni! Vannak olyan írók, akiknél az alapgondolat zseniális, de sokkal többet ki lehetne hozni belőle, mint amit megvalósítanak. Ilyen író nekem Orhan Pamuk, akinél kétszer is ez volt a véleményem, és ilyen nekem ez a mű is.
Az első 1-2 fejezet annyira gondolatgazdag, annyi jelentőségteljes mondat található benne, hogy az ember csak gyönyörködik és kapkodja a fejét a sok frappáns és vicces, néha tragikomikus és cinikus mondaton. Aztán ellaposodik az egész...
A lelkiismeret az egyik fő motívum. Kiábrázolható-e ez a lelki segédeszköz? A könyv erre tesz kísérletet. És még ha maga Dorian így látszólag lelkiismeret nélkül marad, bűntudatot azért érez. Élete végéig, bár ez annyira el van rejtve a hiúság és a szélsőséges önvédelem alatt, hogy szinte csak fel-felpislákol. De szerintem az egyik fő üzenet az, hogy a lelkiismeretünktől nem olyan könnyű megszabadulni, még tudatos törekvésekkel sem, ez pedig reményt keltő.
Henry manipulációja viszont félelmetes. Íme egy karizmatikus egyén, aki rosszra, mások megrontására használja varázsát ijesztően hatékonyan és folyamatosan, ugyanis van róla utalás a könyvben, hogy nem Dorian az egyetlen áldozat.
Dorian könnyen manipulálható, hiszen szinte üresfejű. A szépsége, hiúsága nemcsak mást, önmagát is elvakítja. Oscar Wilde szerintem Dorian és Henry összegyúrva, én legalábbis így képzelem az életrajza ismeretében.
A szépség felmentés mindenre? Mi sem vagyunk mentesek a hatása alól, még ha tudatosan figyelünk is az ellenkezőjére a pszichológiai vizsgálatok szerint. Dorian ezt alaposan ki is használja.
Végül itt van az örök fiatalság vágya mint örök téma. Mindenesetre furcsa, hogy senki nem veszi észre a környezetében, hogy ez az ember nem öregszik. Láttam erről a problémáról még fiatal koromban egy jó sci-fi novella feldolgozást a Végtelen határok egyik epizódjában. Dorian ettől még nem lett boldog, hogy ezt elérte, sőt inkább kiüresedett.
Szerintem nem ez Oscar Wilde legjobb műve. Olvastam és láttam is feldolgozásban Az ideális férjet és A canterville-i kísértetet. Mind a kettő nagyon szórakoztató és elgondolkodtató. A meséi pedig egyenesen szenzációsak! Azért ez sem rossz, de mint említettem, a megfogalmazása...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése