A rovarok élete

Viktor Pelevin műve 7 pontos. Már két regényét olvastam, de ez volt eddig a legjobban emészthető. Röviden összefoglalva társadalomkritika rovarok életén keresztül.
Pelevin élete:

 https://hu.wikipedia.org/wiki/Viktor_Olegovics_Pelevin
 

Az agyag géppuska

Viktor Pelevin művére 7 pontot adok.
Néha az az érzésem, kicsit kicsi vagyok az orosz író műveihez. Alapvetően egy intellektuális játék, a könyv tele irodalmi utalásokkal. Egy elmegyógyintézetben játszódik részben a mű, ahonnan álmok és látomások segítségével ugrálunk az időben. Vagy az a valóság?
A mű egyik alapkérdése, hogy mi is a valóság? Csak szubjektív az, amit körülöttünk észlelünk, és nincs is semmi, csak a pusztaság, ami egyébként a főhős vezetékneve is? Vagy van objektív külső valóság? A történelmi sík is ugrál a fehér-vörös háború, Buddha kora, a posztkommunista kor között.
A címben szeplő tárgy is misztikus: varázspálca? Eltűntet dolgokat, vagy csak másra tereli a figyelmet? Buddha kisujja?
A könyv vége sem ad feloldódást, megint bennünk marad a MI VAN?? érzés. A regény mégis nagyon olvasmányos, nem veszi el az ember kedvét Pelevin további műveitől.

Moszkva - Petuski

Venedikt Jerofejev ivászatregénye 6 pontos.
Enyhén szólva is, ez a téma (alkohol, alkoholizmus, ivás, részegség) teljesen hidegen hagy, így a könyv elolvasása rövidsége ellenére is nagyon nyögvenyelősen ment.
Azért voltak érdekes momentumok benne: főleg a rengeteg irodalmi utalás, amit, ha felismertem, nagy sikerélményt adott, ha nem, akkor megnéztem a bőséges jegyzetapparátusban. Az út mint toposz is többféleképpen megjelent, egyrészt a múltba utazás, emlékezés, másrészt a fejlődés, illetve a konkrét állomásról-állomásra utazás. A turgenyevi stílusú mesélések kifordítása tragikomikus volt.
Azért semmi lényegeset nem vesztettem volna, ha ezt kihagyom az életemből.