Jhumpa Lahiri regénye 7 pontos.
Nagyon érdekes és kényes témát feszeget az írónő, amit gondolom, saját tapasztalataira is támaszkodva írt meg: a bevándorlók élete, beilleszkedése. Asszimilálódjanak teljesen vagy próbálják meg megőrizni a hagyományaikat? Ez utóbbi esetben azonban a befogadó, többségi társadalom néz ferde szemmel rájuk. Viszont az önértékelésük, az identitásuk kerül veszélybe ebben az első esetben. Az első generáció még kétlaki életet él, igyekszik ragaszkodni hagyományaikhoz, illetve megtanítani a gyerekeinek azokat. A második generáció azonban már be akar illeszkedni, nem akar kívülálló lenni, nem érdeklik a távoli India szokásai, azt nem érzik magukra kötelezőnek.
Ez a téma nagyon aktuális manapság. Nemcsak a népvándorlási hullám miatt, hanem azért is, mert egyre többen dolgoznak és élnek külföldön a mai fiatalok közül. Nekik sem könnyű.
A másik fő szál a regényben a név. Nomem est omen? A név mennyire határoz meg bennünket? Ha megváltoztatjuk, nem vesztünk-e el önmagunkból is valamit? A szülők felelőssége, hogy néha milyen idióta neveket adnak csemetéjüknek, arra azonban nem gondolnak, hogy az egész életében szenvedhet miatta. A név elfogadása valahol saját magunk elfogadása is. Gogol is kettős életet él a névváltoztatás miatt, ezt ő is így gondolja magában. Ez sem egészséges.
A végén kicsit felháborodtam, mert éppen a legizgalmasabb résznél fejeződött be a könyv. Mi lesz a reakció a könyv elolvasására? Megbékül önmagával Gogol?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése