Vadhattyúk

Jung Chang alapos, megrázó korrajza 8 pontos.
Nem mondhatnám, hogy ez egy gyorsan és könnyen elolvasható regény, de megéri a küzdelmet!
Lehet, hogy én vagyok műveletlen, de nem emlékszem, hogy akár a történelem szakon is foglalkoztunk volna Mao ce Tung diktatúrájával mélyebben. Csak annyira, hogy volt. De mindezekről a szörnyűségekről nem. Őszintén szólva a kulturális forradalmat sem értettem, mert a középiskolai tankönyv nem magyarázta el rendesen, hogy itt az elnevezés és a gyakorlat nem fedi egymást. Most erről is alapos képet kaptam.
Három generáció egymás mellett élése, egymás elfogadása, a súrlódások elsimítása. Itt tényleg nagyon máshogy éltek a generációk. Mégis, a szeretete megoldotta a gondokat.
A diktatúra leírása viszont szörnyű és hiteles. Az agymosás mértéke elképesztő. Nagyon tetszett a főszereplő rádöbbenése, hogy nem az különbözteti meg az embereket, hogy milyen hatalmi pozícióban vannak (hiszen ez, főleg egy diktatúrában, gyorsan változik), sem az, hogy milyen ideológiában hisznek, hanem az, hogy kegyetlenek, bosszúállók, vagy jóindulatúak. Ez alapján különböztethetünk meg jó és rossz embereket.
Felmerül az a kérdés is, hogy mennyit tud egy kívülálló a diktatúráról? A könyv még ma is be van tiltva Kínában.
Az apja nekem egy nagyon érdekes személyiség volt. Egy igazi idealista, aki nem tört meg, a lelkét nem adta el. Ezzel persze sokszor nehéz helyzetbe hozta a családját. Mi a jobb? A szeretetből való megalkuvás vagy a gerincesség megtartása súlyos áldozatok árán?