2017. július 6., csütörtök

Magroll, az Árbocmester nekibuzdulásai és hányattatásai 1.

 Álvaro Mutis kolumbiai író művének első kötete számomra 6,5 pontos. Tündétől kaptam még évekkel ezelőtt ajándékba, most viszonylag gyorsan elolvastam ezt a kisregények füzérét. Olyan ez a kötet, mintha véletlenszerűen ragadnánk ki egy-egy epizódot Maqroll életéből. Az első részben három nagyobb történetcsomót találhatunk. Nézzük ezeket sorra!

A Hómezők admirálisa 

Maqroll naplójából értesülünk az eseményekről, mégis, mintha nem ő lenne a főszereplő, hanem a hajó kapitánya, annak tragikus sorsa. Maga a szituáció is kicsit furcsa, az Árbocmester itt utas, egyik lehetetlen és már az indulásnál látszik, hogy lehetetlen küldetés, feladat a cél, de az őserdei folyón utazva teljesen közömbössé, tompává válva utaznak a kis lélekvesztő utasai és maroknyi legénysége. A végén szinte csak Maqroll marad életben, de nem az ügyességének köszönhetően, hanem az emberek érthetetlen segítőkészségének és szimpatizálásának. Ráadásul éppen a katonaság segít neki. Különben a kötet tele van ilyen hihetetlen fordulatokkal. Maga a főszereplő azonban, mintha átok lenne a körülötte élőkre, hiszen csupa bajt, halált, tragédiát hoz rájuk, bár nem akarattal, hiszen ő jóindulatú alapvetően. 
Mi van a címmel? Mi köze a folyónak a Hómezők Admirálisához? Semmi, hiszen ez utóbbi egy fogadó a hegyekben. Viszont a visszaemlékezéseiben, emlékeiben oda vágyakozik vissza, hiszen az egyik meghatározó nő az életében ott van/volt.

Ilona az esővel érkezik

Ezt a részt éreztem a legjobbnak. Panamában járunk és Ilona, a nő tényleg mindig az esővel érkezik. Itt szembesülünk azzal, hogy az Árbocmester mindig a törvényesség és a törvénytelenség határán egyensúlyoz, inkább ez utóbbin belül. Ilona az ész ebben a kapcsolatban. Nagyon érdekes az ő barátságuk, ami tulajdonképpen egy hármas kapocs(, ebben a kötetben csak említés szintjén megjelenő arab barátjukkal. ) A bordélyház és az ő kapcsolatuknak a végzete is egy másik nővel jelenik meg. 

Szép halál

Hősünk elveszítve minden életkedvét egy veszélyes munkát vállal el, fegyvereket szállít. Hogy kinek, miért, és mi lesz ennek a vége? Az csak a legvégén derül ki, itt is bajt hozva nem csak magára, hanem a körülötte élőkre. 

Ezeken az elbeszéléseken keresztül bepillantást nyerhetünk  Latin-Amerika világába. Nemcsak a politikai viszonyokba, hanem az életmódba, az etnikumok keveredésébe, a mentalitásba, a gasztronómiába. Dél-amerikai irodalomban már megszoktam a mágikus realizmust. Itt ez nem jellemző az illogikus fordulatok ellenére sem. Nagyon realisztikus a kép az álmodozó főszereplő ellenére. Rengeteg irodalmi utalással találkozhat az olvasó, hiszen hősünk egy igazi könyvmoly, akit főleg az újkori francia udvari intrikák és gyilkosságok kísérnek végig a könyvön. Viszont az egyik megállapítása illik rám is:
"- Nem tudok elaludni, ha nem olvasok egy kicsit - válaszolta az Árbocmeter. "
301. oldal 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése