Szemünk fényei

  John Wyndhamnak ez a második könyve, amit olvasok, de eddig mindig meg tudott lepni, most is, ezért megérdemli a 8 pontot. Ahogy egy sci-fi íróhoz illik friss, különös ötletekkel rukkol elő és olyan dolgokat boncolgat, ami még ma is aktuális, sőt időszerűbb, mint a hidegháború korában. Soha nem marad felszínes, bár a könyv csak 227 oldalas, sok gondolkodnivalót ad az embernek, legszívesebben oldalakat írtam volna ki idézetként. Az író stílusán látszik, hogy nem amerikai, jó volt egy kicsit angol szemmel látni. Az életrajza:
https://hu.wikipedia.org/wiki/John_Wyndham

A 13 falióra

 James Thurber könyvecskéje első olvasásra még csak 6 pontot kapott tőlem 2010 novemberében. Most újraolvasva már 7 pontra értékeltem.
Talán hozzájárult a pontemelkedéshez, hogy azóta sok 1001-es könyvet olvastam, így már van összehasonlítási alapom. Amikor belekezdtem a lista felgöngyölítéséhez, akkor ez a regény az elsők között volt. Nagyon abszurdnak tartottam. Most már azért edzettebb vagyok, és vannak pozitív rátalálásaim könyvekre, de ugyanakkor rémélményeim is. Ennek a mérlegén ez nem is rossz történet.

A könyv központi témája a megfagyott idő. A faliórák megállnak a kastélyban, ugyanakkor az idő telik,  hiszen a hercegnő idősebb lesz, lassan eléri a 21 éves kort. Ha nem tudnám, hogy a szerző amerikai ebből például kitalálható lenne. Megállíthatjuk-e az időt, avagy kedvünk szerint manipulálhatjuk?

Nagyon sok szimbólummal dolgozik a szerző, több fogalmat is megkérdőjelez. Az egyik, hogy vállaljuk-e magunkat? Vagy a gonosztól, illetve az emberek véleményétől tartva álarcok mögé bújunk-e? Ez több szereplőre is igaz (manó, királyfi, kémek). 

A szereplők külön- külön is megérdemelnének egy- egy elemzést. Vannak kifejezetten jó és rossz mesehősök, de például a manó nem egyértelmű, hogy hová tartozik. 

Néha előre-, de néha csak hátramozdítja az ügyeknek. Az ötleteket azonban ő szüli, tehát az ötletgazda ő. Felmerült bennem, hogy esetleg ő lehet az író alteregója, avagy egyszerűen a szócsöve. 

A másik érdekes szereplő, Tekla, akit megáldottak, avagy megátkoztak azzal, hogy a könnyei drágakövekké változnak. Viszont érzelmileg sivár az élete, már nem tudja semmi sem meghatni vagy elszomorítani, ugyanakkor megörvendeztetni is nehéz. Viszont legnagyobb örömömre féldrágaköveket sír első próbálkozásra. Így a könyvben megjelenik a türkiz

 az üveggyöngy 

és a tigrisszem.

A fordítás még szót érdemel mindenképpen. Nem tudom, hogy az eredetiben is így van-e, de Losonci Gábor fordításában tobzódnak az alliterációk, a belső rímek, olyan, mintha egy verset olvasnánk prózában. Köszönjük az élményt, ez nagyban emelte a pontok értékét.  
Az illusztrációk Palásti Erzsébet munkái. Nagyon jól megragadta a könyv hangulatát, sikerült hasonló abszurd, groteszk rajzokkal megörvendeztetni az olvasókat.

Homo Faber

Max Frisch regénye nagyon elgondolkodtató volt, ezért 7 pontot adok rá.

Az író svájci, életrajza a Wikipédián: https://hu.wikipedia.org/wiki/Max_Frisch

Az alapszembenállás a racionális, logikus ember tehetetlensége a véletlenekkel szemben. Kifejező ebből a szempontból a cím: a mérnök ember. Ma így mondanánk: a kocka. Amint sokasodnak az irracionális elemek az életében, fokozatosan elveszti a lába alól a talajt. Rá kell jönnie, hogy nem ő uralkodik, nem az ő kezében van az életének az irányítása.

Az első ilyen alkalom a kényszerleszállás a sivatagban. Érdekes lett volna kifejtve látni ezt az epizódot, de nagyon feszes a menete a regénynek, nem volt idő a "lelkizésre". Mit kezd az ember a rengeteg idővel, ha nincs kéznél a munka egy munkamániásnak, és nem akar elmerülni a gondolataiban, ráadásul nem is igazán barátkozó típus? Mindenesetre itt megismerkedik a fiatalkori barátjának a bátyjával.




A második az őserdő, ahol szintén ellenőrizhetetlen dolgokkal találkozik hősünk. Az öngyilkosság indítéka nem derül ki, ráadásul a körülötte lévő emberek is olyan döntéseket hoznak, amivel nemhogy nem ért egyet, de érthetetlennek is minősít.
Az utazás is fontos része a könyvnek: mind lelki, mind földrajzi szempontból. Életének két meghatározó utazásáról szól a szöveg nagy része A második egy hajóút, amit a lányával él át. 1991-ben film készült a regényből. Ennek az egyik jelenete nagyon kifejező:

Kapcsolata a lányával és a volt szerelmével ismét egy bizarr történet. A sok(kos) történteket nem képes feldolgozni, összeomlik. A második állomás alatti történtekkel kapcsolatban az olvasó nem is tudja eldönteni, hogy ez csak képzelgés vagy a valóság?
Csőd az élete, még ha ezt csak a végén látja is be, megmarad neki a szép pillanatok őrzése, a boldogság lehetőséginek elszalasztásnak a megbánása.
Sok helyszínen játszódik a könyv, ezeket valaki szépen ábrázolta is:

Az érdekes, jellegzetesen német stílusban íródott könyv érinti futólag a zsidó kérdést, az abortusz témáját, a sorsszerűséget sok más elgondolkodtató témával egyetemben. Szerintem méltó, hogy helye legyen az 1001-es listán.

Kölykök

Mario Vargas Llosa novelláskötete 7 pontos.
Elismerem, hogy ezek nagyon jó írások, de nekem túlságosan férfiasak. Túlteng bennük az erőszak, a versengés, a kivagyiság. Kicsit olyanok, mintha mind a férfivá avatást, férfivé válást szimbolizálná, csakhogy átlendülnének a józan határon, és tragédia lesz a vége.
A legjobban éppen ezért a Vasárnapi történet tetszett, mert abban van egy kis pozitívum, kezet nyújtás, segíteni akarás. A többiben kicsit sok a bosszúvágy.
Ugyanakkor a stílusa nagyon tetszett, könnyű olvasni őket a komor téma ellenére. Szóval ha férfinak születek, valószínűleg jobban tetszene.

Az órák

Michael Cunningham regénye most sokat mondott nekem, ezért megérdemli a 8 pontot.
Néhány sarokpontra/fogalomra hegyeztem ki a mondanivalókat:

1. órák: maga a cím is elgondolkodtató. Miért ez? Kicsit párhuzamot érzek Virginia Woolf egy másik művének a címével, a Napokkal, de lehet, hogy ez csak belemagyarázás. Mind a három nőnél, a három idősíkban egy nap, néhány óra történéseit figyelhetjük meg, ám ezek fontos időpontok. Itt történnek a döntések: hogyan tovább? Élet és halál lehetőségei, mindenkinél felmerül az öngyilkosság, vagy a túlélés és a tovább élés a rosszabb választás? 
2. sárga: az egész művet ez a szín befolyásolja, és főleg negatív értelemben. A sárga rózsa, ami mégsem áll jól az asztalon, amit többen is hoznak. A különböző árnyalatok, amik nem divatosak, nem állnak jól, de kínos megmondani a másiknak, a tárgyak, a falak színei, amik öregesek és lehangolók stb. 
3. Öngyilkosság vagy továbbélés? Két öngyilkosság is történik, de mindenkinek a fejében megfordul. Akik túlélik, azok is elszakadnak a szeretteiktől, magányosak lesznek. Viszont példák is lehetnek, amit utánozni kell? A szeretet megélésének és kimutatásának a képtelensége, a tönkrement életek, mert bizonyos órában rosszul döntöttek. Vajon a válaszút másik részén jobb lett volna?
4. leszbikusság, melegség: a választások egy része erről szól. Aki e mellett dönt, az sem boldog, viszont aki ellenében, az is magányos. Talán nem is a hetero és a homo a fő kérdés, hanem az igazi életút megtalálásának képtelensége, a feladatunkra való rácsodálkozás és megértés, majd a végrehajtás hiánya.
5. Alkotói folyamat: a könyv a könyvben tipikus esete. Mrs. Dalloway c. könyv kitalálása és megírása és annak a hatásai az olvasóra. Mi a nehezebb megírni vagy értelmezni? Mitől lesz maradandó egy mű? Díjaktól? Olvasók lankadatlan lelkesedésétől? A kánonba vételtől? Ki a jó alkotó: aki populárisat, aki szépet hoz létre? Csakhogy ezt mennyien értik meg? Haláluk után is emlékeznek rájuk, műveikre? Vagy azok is elhalványulnak, ahogy fut az idő? Egy hétköznapi életet élő asszony egy napjának a megírása lehet-e műalkotás?
6. őrültség: ez is mindenkit megkísért: ki csendes őrült, ki hangokat hall, kit kezelnek, ki némán szenved. Mi különbözteti meg az őrültet a normálistól?
7. váratlan és hétköznapi: A regény egyik alapszála a hétköznapi rutinból való elszakadás vágya. Ez is döntés kérdése. Mindenki tesz apró, titkos meneküléseket: Kinek ez Londont, kinek egy szállodai szobát jelent, amit titokban vesz ki, hogy olvashassa a Mrs. Dallowayt. Aztán a visszatérés a napi rutinba megrázkódtatás vagy bizonyos fajta biztonság, a normálisba menekülés?
8. Sorsok egymásba kapcsolódása: ki is a főszereplő? A három nő vagy Richard? A férfit mindig csak külső szemlélő szemén át látjuk. A nők belső világa is megjelenik külön-külön, de ez mégis mind Richárdban csúcsosodik ki.
9. A körülöttünk élők mennyire és miben befolyásolnak bennünket? Egy csók életre szóló meghatározó jelenet lesz-e számunkra? Vagy képesek vagyunk-e túltenni magunkat azon, hogy mit gondolnak rólunk mások?
10. Tökéletesség versus hibázás. Mindenkinél megjelenik ez is, de főleg Mrs. Brownál, ami már-már kényszeres. Mi van, ha hibázunk? Kezdjük elölről, amíg hibátlan nem lesz, vagy beletörődünk, hogy nem vagyunk istenek és hibátlanok? Valahol az önismeret és az önmagunk elfogadása is felmerül itt szempontnak. 
11. A halál: végig átlengi a történetet. Így kezdődik, így ér véget, ezzel keretet és értelmet ad a történetnek. Hogyan lépjünk túl a halálon? Azok az órák ugyanolyanok lesznek vagy minőségileg mások? A gyász feldolgozása.

Az Esti Ködök kertje

Tan Twan Eng regénye nincs rajta a listán, de mi felvennénk, ugyanis szerintem 9 pontos. Nagyon sokrétű könyvvel van dolgunk. 
Első ránézésre történelmi regény. Nagyon érdekes volt maláj szemszögből szemlélni a II. világháborút, azt, hogy a japánok milyen kegyetlenségeket hajtottak végre a világnak azon a felén. Megtudtam, hogy a japán agresszió első áldozata Malajzia volt, még azelőtt megtámadták őket, hogy a nevezetes Pearl Harbor elleni atrocitás megtörtént volna. A fogolytáborok ugyanolyan kegyetlenek voltak, mint a németeknél, ugyanúgy harácsolták a műkincseket is stb. Csak erről mi itt Európában minimálisat tudunk. Nagy meglepetéssel olvastam a kamikazékról és a rituális öngyilkosságok emberi hátteréről is. 
A narrátor egy nyugdíjba vonuló bírónő, aki a háborús bűnösök elítélését tűzte ki életcéljául, miután ő is egy fogolytábor tagja volt, nővére pedig ott halt meg. A japán kertépítés iránt is a nővére kedvéért fordul, neki akar vele emléket állítani. Egy japán kertész, Aritomo a tanítója ebben. A könyv egyik kérdése, hogy az ellenséges néppel, azok tagjaival milyen kapcsolatot tud kiépíteni a túlélő? És fordítva: az agresszorok hogyan tudnak viszonyulni a volt ellenséghez, a bűntudatukat fel tudják-e dolgozni? Az emlékezés és a felejtés regénye, amely szobor formájában meg is jelenik az egyik helyszínen. 
A könyv nagy talánya Aritomo, aki a császár kertésze, kiváló művész és tetoválómester. Mégsem tudjuk, hogy igazán ki ő? Száműzött, kém, hős, aki több ember életét menti meg? Mi az ő szerepe a történelemben? Feltűnése és eltűnése is rejtélyes, tulajdonképpen ezen rejtélyek megfejtése, szétágazása alkotja a regény gerincét. Az ő érzéseiről keveset tudunk meg, mindig csak mások szemszögéből látjuk őt. 
Különben minden szereplő nagyon érdekes, megérnének külön - külön is egy- egy értékelést. Kit mi mozgat? Milyen kapcsolatban vannak a többiekkel? Mindegyiküket megviselte a világháború, és mindegyikük máshogyan próbálja ezt feldolgozni. 
Közben szemtanúi lehetünk a kommunista lázadásnak és egy fiatal, önálló állam születésének is. Szolgák és gazdáik, alkalmazottak és főnökök. 
Már a helyszínek is különlegesek: Kuala Lumpur, Jurigi, azaz az Esti Ködök kertje, a dzsungel, a teaültetvény, a hegy tetején lévő kolostor stb. 
Amikor elkezdtem olvasni, először a hangulata fogott meg: az a nyugalom, békesség, ami árad a könyv lapjairól az elejétől a végéig utánozhatatlan. Pedig nagyon komoly és brutális témákról (is) szól a regény, de ez a lassú, mégis végig megfontolt és tervszerűen, aprólékosan kidolgozott történet teljesen egyedi hangvételt ad a kötetnek. 
Az ídősíkok váltakozására is figyelni kell, hiszen a múlt és a jelen itt nagyon szorosan összefonódik, és hangsúlyos szerepük van.

Amikor az első férfi és az első nő kiűzetett az otthonából, az Idő is rászabadult a világra.

444. old

Nagyon sokat lehetne beszélgetni erről a könyvről. A tervek szerint jövőre a könyvklubban fogunk is.
Nem kérdés, új kedvencet avattam! :-D

A fehér kastély

Orhan Pamuk művei nekem mindig kicsit csalódást okoznak, mert annyira jó ötletei vannak, de valahogy nem bontakoznak igazán ki, így hiányérzetem támad az olvasásukkor. Ez is csak 6 pontos.
A történt pedig izgalmasan kezdődik: egy olasz és egy török hasonmás élete egymás mellett. Majd életet cserélnek. A végén már nem lehet tudni, hogy ki kicsoda?
A mű alapkérdéseket feszeget: Ki vagyok én? Mennyire ismerhető meg a másik?