Jacob szobája

 Virginia Woolf ezen regénye a felejthető kategória szerintem, ezért csak 6 pontos. Eleve Virginia Woolf felül van reprezentálva szerintem a listán a maga 7 könyvével. Annyira azért nem jó író, amennyire sztárolják. Ezenkívül nagy színvonalbeli különbségek vannak a művei között, ez sajnos a kevésbé sikerült kötet. 

Maga a főszereplő sem egy kiemelkedő egyéniség. Az érdekes csupán az, hogy mindig valamilyen külső szemlélőn keresztül látjuk az életét: a saját gondolatait, érzéseit nem ismerjük. Ezáltal a kérdés egyértelmű: mennyire ismerjük a másik embert? Azt, aki nap mint nap a közelünkben él. Egyedüli mondanivalója ez a regénynek, ezt pedig elég szájbarágósan adja elénk az írónő. 

Maga Jacob élete sem nevezhető eseménydúsnak: két fiútestvérével és korán megözvegyült édesanyjukkal egy tengerparti kisvárosban nevelkedik fel. (Woolf úgy látom mániákusan vonzódott a világítótornyokhoz, ebben a művében is megjelenik, mint az idilli gyermekkor egyik jelképe.) Egyetemre kerül, ahol belemerül a klasszikus irodalomba. Társasági élete során megismerkedik egy csomó nővel, akik persze mind rajonganak érte. Neki azonban egy férjes asszony tetszik meg. 

Olümposz - hegység 

Legboldogabb életében az utazásai közben, főleg Görögországban. Ebből is kiemelkedik az a pillanat, amikor az Olümposz hegységre mászik fel.
Végül hirtelen vége szakad az emlékezésnek, mert Jacob elesik az I. világháborúban. 
Másik kérdés, amit felvet a könyv: Hogyan éljük életünket? Ez egy eltékozolt élet volt, vagy nem? Teljesen megélte-e? Érdemes róla megemlékezni, vagy csak azért marad meg a többiek emlékeiben, mert a világháborúban a hazájáért halt meg?