Utcakölykök

Pier Paolo Pasolini regénye hosszas megfontolás után 7 pontot kap.
A téma egyáltalán nem szívderítő, de ez már a címből is sejthető. A II. világháború utáni Róma kemény terep egy gyerekekből álló bandának. A könyv ezen banda elfogyásáról szól: valaki meghal,többen börtönbe kerülnek, esetleg öngyilkosok lesznek. Az élet annyira megkeményíti őket, hogy minden empátia kihal belőlük. A halál, a kínzások, a megaláztatások nem érintik meg őket.
Kicsit olyan, mintha novellákat olvasnánk, szinte csak a szereplők, azon belül is a mindegyikben feltűnő Fürtös köti össze őket.
Nyomasztó emléket hagy maga után. Mivel valami benyomásom lesz a könyvről visszagondolva, ezért valószínűleg jól megírt műről van szó.
Mit akart vele üzenni az írója? Ez nem teljesen tiszta előttem.

Alamut

Vladimir Bartol sokrétű regénye megérdemli a 8 pontot.
Úgy indul, mint egy mese: három jóbarát elindul, hogy hatalmat és halhatatlanságot szerezzen. Mindegyik más utat választott: az egyik a már fennálló birodalom, a szeldzsukok legnagyobb tisztségét szerezte meg, a nagyvezéri címet, és az uralkodó helyett irányította a birodalmat: ő Nizam. A másik a tudományok, a matematika és a költészet által vált halhatatlanná: ő Omar Khajjam. A harmadik a rombolást válsztotta, ami a legkönnyebb útnak tűnik: ő Hasszán, akiről ez a könyv szól. És ez már a véres valóság, a megvalósult történelem.
Khajjamról szól a Szamarkand c. könyv, amiről már írtam a blogban néhány lappal ezelőtt. A tények nem mindig fedték egymást ezzel a művel, így nem mindig tudtam eldönteni, hogy mi is történt valójában.
Alamut irányítása, egy anarchista iszlám szekta létrehozása, híveinek fanatizálásáról szól ez a mű, és annak ellenére, hogy a 11. században játszódik, nagyon aktuális.
Van az a mondás, hogy szerelemben és haborúban minden eszköz megengedett. Valóban így van ez? Ebben a műben hangsúlyosan jelenik meg ez a probléma: becsaphatjuk saját híveinket, katonáinkat a cél érdekében? Mindent és mindenkit kihasználhatunk? A politika milyen fondorlatokon, sokszor milyen apró nüanszokon múlik!
A hatalom elérésével azonban mit kezdünk vele? Hasszán is csak kiüresedést tapasztalt, amint eléri célját azon az áron, hogy a hozzá leközelebb állókat ő maga küldi a halálba, és szinte senki nem marad a közelében, akivel megoszthatná gondolatait, hiszen hívei prófétaként, szinte félistenként tisztelik.
Mindez csak egy kis ízelítő a gazdag tartalomból. Ajánlom minden történelemszeretőnek, és azoknak is, akik csak nyitott szemmel járnak ebben a mai világban, mert hátborzongatóan aktuális ez az 1938-ban megjelent remekmű!

A mansfieldi kastély

Jane Austen regénye 7 pontos.
Az írónő hősnői közül Fanny a legelbűvölőbb, akinek erkölcsi tartása végül elnyeri a méltó jutalmát. Befogadott, megtűrt személy,akit mindenki kihasznál, de aki jól látja a környezetében élő emberek hibáit és erényeit. Méltó párja csak Edmund lehet.
A könyvbeli események csendesen csordogálnak iróniával fűszerezve.

A cár őrültje

Jaan Kross elgondolkoztató történelmi regénye 7,5 pontos.
Az észtek történelmét idézi meg az oroszok uralma alatt a 19. században. Ez az észt nemzeti ébredés időszaka.
A főszereplő Timotheus őrült vagy csak vakmerő, amikor a cárnak petíciót ír? Börtön, majd besúgók általi otthoni rabság. Az igazság mindenképpen napvilágra kell, hogy kerüljön? Mindegy, hogy mi az ára? Feltehetjük-e tétnek családunk biztonságát? Timo halála: öngyilkosság, baleset vagy gyilkosság?
Az elbeszélő a sógora, aki naplót ír. Valóban létezik ez a napló, vagy csak Kross kitalálása? Szerintem az előbbi.
Felelősségünk-e figyelmeztetni a zsarnokokat? Erről Zimányi József jutott eszembe, aki Sztálinnak írt levelet, ezért Szibériába került. Erről szól a könyve: Tűzoszlopoddal a jéghegyek között.
Mindenesetre az észt történelmet is megismertem egy kicsit jobban.

Szamarkand

Amin Maalouf könyve nincs fenn a listán, de miért ne lehetne? Nálam 8 pontos.
2002-ben kaptam az egyik barátnőmtől ezt a regényt, most 13 évvel később sikerült elolvasnom. Miért nem szántam rá magam előbb? Mindenesetre most nagyon tetszett.

A regény első fele, ami a 11. században játszódik, és Omar Khajjám életének egy részét mutatja be, szerintem egy hangyányival színvonalasabb, de a 19. sz. végi demokratikus Irán kialakulása is nagyon érdekes, illetve a Szamarkandi kézirat utáni kutatás is izgalmas. Egyes könyvek életútja igencsak regényes!

Nagyon ügyesen mutatja be a két főszereplő életútjának a hasonlóságát, pedig közben 800 év telt el: szerelmüket, elvesztésüket, a politikába való beleszólásukat, illetve belesodródásukat, barátaik iránti hűséget stb. Megállapítható, hogy semelyik korban nem egy életbiztosítás élni!

Nagy erénye a műnek, hogy közel hozza az emberhez ezt a nem nagyon ismert kort és tájat.