Első ránézésre történelmi regény. Nagyon érdekes volt maláj szemszögből szemlélni a II. világháborút, azt, hogy a japánok milyen kegyetlenségeket hajtottak végre a világnak azon a felén. Megtudtam, hogy a japán agresszió első áldozata Malajzia volt, még azelőtt megtámadták őket, hogy a nevezetes Pearl Harbor elleni atrocitás megtörtént volna. A fogolytáborok ugyanolyan kegyetlenek voltak, mint a németeknél, ugyanúgy harácsolták a műkincseket is stb. Csak erről mi itt Európában minimálisat tudunk. Nagy meglepetéssel olvastam a kamikazékról és a rituális öngyilkosságok emberi hátteréről is.
A narrátor egy nyugdíjba vonuló bírónő, aki a háborús bűnösök elítélését tűzte ki életcéljául, miután ő is egy fogolytábor tagja volt, nővére pedig ott halt meg. A japán kertépítés iránt is a nővére kedvéért fordul, neki akar vele emléket állítani. Egy japán kertész, Aritomo a tanítója ebben. A könyv egyik kérdése, hogy az ellenséges néppel, azok tagjaival milyen kapcsolatot tud kiépíteni a túlélő? És fordítva: az agresszorok hogyan tudnak viszonyulni a volt ellenséghez, a bűntudatukat fel tudják-e dolgozni? Az emlékezés és a felejtés regénye, amely szobor formájában meg is jelenik az egyik helyszínen.
A könyv nagy talánya Aritomo, aki a császár kertésze, kiváló művész és tetoválómester. Mégsem tudjuk, hogy igazán ki ő? Száműzött, kém, hős, aki több ember életét menti meg? Mi az ő szerepe a történelemben? Feltűnése és eltűnése is rejtélyes, tulajdonképpen ezen rejtélyek megfejtése, szétágazása alkotja a regény gerincét. Az ő érzéseiről keveset tudunk meg, mindig csak mások szemszögéből látjuk őt.
Különben minden szereplő nagyon érdekes, megérnének külön - külön is egy- egy értékelést. Kit mi mozgat? Milyen kapcsolatban vannak a többiekkel? Mindegyiküket megviselte a világháború, és mindegyikük máshogyan próbálja ezt feldolgozni.
Közben szemtanúi lehetünk a kommunista lázadásnak és egy fiatal, önálló állam születésének is. Szolgák és gazdáik, alkalmazottak és főnökök.
Már a helyszínek is különlegesek: Kuala Lumpur, Jurigi, azaz az Esti Ködök kertje, a dzsungel, a teaültetvény, a hegy tetején lévő kolostor stb.
Amikor elkezdtem olvasni, először a hangulata fogott meg: az a nyugalom, békesség, ami árad a könyv lapjairól az elejétől a végéig utánozhatatlan. Pedig nagyon komoly és brutális témákról (is) szól a regény, de ez a lassú, mégis végig megfontolt és tervszerűen, aprólékosan kidolgozott történet teljesen egyedi hangvételt ad a kötetnek.
Az ídősíkok váltakozására is figyelni kell, hiszen a múlt és a jelen itt nagyon szorosan összefonódik, és hangsúlyos szerepük van.
Amikor az első férfi és az első nő kiűzetett az otthonából, az Idő is rászabadult a világra.
444. old
Nem kérdés, új kedvencet avattam! :-D