2015. december 26., szombat

1Q84 Harmadik kötet

Murakami Haruki kötete 8 pontos.
Igazán izgalmas véget rittyentett a szerző a trilógia végére. Persze egy csomó nyitott kérdés maradt, mint minden könyvénél. A fantasztikus elemek itt is megjelennek, a párhuzamos világok, hogy lehet belőlük szabadulni? Mi az életünk célja? Az egyik világban boldogabbak vagyunk, mint a másikban? Miben vagyunk a legjobbak? Azt csináljuk? Segítő emberek életutunk során. Származásunk, eredetünk kutatása, megértésének vágya. A titok titok maradhat-e vagy mindenképpen fel kell-e tárni?
Izgalmas kérdések, felvetések.
Nagyon jó volt elmerülni Murakami világában. Színvonalban pedig a Kafka a tengerparton c. könyve mellett van a helye a trilógiának. Nagyszerű élmény!

2015. december 19., szombat

A halál árnyékának völgye

Jan Wolkers önéletrajzi regénye 6,5 pontos.
Egy tízgyerekes család második fiúgyermekének visszaemlékezései gyermek és ifjúkorára. Bátyja halála mély nyomott hagy benne, az egész könyvet áthatja a testvér iránti bűntudat, szomorúság, csodálat és felnézés. Múlt és a jelen fejezeti váltakoznak szembeállítva egymással a megszépítő gyermekkort a jelen változásával, a régi terek zsugorodásával és az épületek pusztulásával. 
A főhős nem egy mintagyerek, az én ízlésemhez képest kicsit sok a könyvben az állatkínzás, az apa vallási nevelése ellen lázad, közben keresi az útját sokféle munkát kipróbálva, a festészetbe és az írásba is belekóstolva. 
Szerethető olvasmány a kissé komor téma ellenére is.

2015. december 14., hétfő

A madarak

Tarjei Vesaas regénye 6,5 pontos.
Egy enyhén fogyatékos fiú és nővérének a kapcsolata, amelybe belép egy harmadik, ezzel Mattis feleslegesnek érzi magát, és a "sorsra" bízza az életét, és belefullad a tóba. A fiú meséli a történetet.
Önfeláldozás és belefáradás. Boldogság és elszigetelődés. A feleslegesség érzése, figyelmesség. Mit jelentek ezek a szavak a való életben?
Jelképek szerepe nagy.

2015. december 8., kedd

Ahol angyal se jár

E.M. Forster regénye abszolút felejthető, tehát 6 pontos.
Pedig súlyos dolgokról ír, csak a stílusával van gondom. Könnyen olvasható, de könnyen felejthető is. Számomra nem tudja érzékeltetni a dolgok mélységét, súlyát.
Félresikerült házasságok, plátói szerelmek, tett és elhatározások, gyerekért való harc, de nem az ő érdekében, ami tragédiához vezet, de mindenki könnyen túllép rajta. Mintha az embereknek nem lenne értékük. Emiatt kissé taszítóak számomra az író művei.

2015. november 30., hétfő

Celestina

Fernando de Rojas drámája 6 pontos.
Két szerelmes, egy kerítőnő, haszonleső szolgák, tragikus vég. Egyetlen szimpatikus szereplő sincs köztük. A képmutatás, a szerepjátszás általános. Ráadásul nagyon hihetetlenek a fordulatok. Morális tanítás a cél?
Mindenesetre egy csomó szólás, közmondás, közhely hangzik el a szószátyár szereplők szájából, akik általában mást mondanak, mint amit gondolnak.

2015. november 23., hétfő

Őszi kvartett

Barbara Pym regénye 6,5 pontos.
A 0,5 pontot a szokatlan témaválasztás miatt adtam. Ez pedig a nyugdíj előtti és az azutáni lelkiállapot. Magányos emberek munka nélkül milyen elfoglaltságokat találnak maguknak? A munkatársi szolidaritás meddig tart? Amikor elmegyünk a körükből tartani tudjuk-e még ezeket a kapcsolatokat vagy kiüresednek? Ha ez utóbbi a helyzet, akkor mennyire voltak mélyek ezek a kötelékek?
Mind a négy főszereplő egy embertípust is példáz egyben. Halál gondolata, megélése, gyűjtögetés vagy kuporgatás? Az öregség megélése, a döntés hatalma illetve a kiszolgáltatottság.

2015. november 22., vasárnap

1Q84 2. kötet

Murakami Haruki trilógiájának 2. kötete 8 pontos.
Nagyon jól felépített regény. Az izgalom és feszültség egyre gyűlik és gyűlik a legvégéig, ami mind a két szálon nagy meglepetéssel és kérdőjelekkel végződik.
Sok szó esik a magányról és az egyedüllétről. A tehetségről, amit kapunk, és amiért nem dolgozunk meg, de felelősséggel kell használnunk. Vagy csak kihasználjuk? Mint minden Murakami könyvben itt is az élet értelmének a keresése a legfőbb kérdés.
Minden tervszerűen történik, vagy mi is beleszólhatunk az eseményekbe? A könyv írása, a fikció életre kelése szintén felmerül. Szóval nagyon szerteágazó, sokszínű könyv. Szerencsére a polcomon a következő kötet, aminek nemsokára nekiállhatok, mert nagy kérdőjellel fejeződött be számomra a középső kötet, és kíváncsi vagyok a történet végére.

2015. november 6., péntek

A fekete fiú

Camara Laye könyve 7 pontos.
Francia Guineában felnövő író önéletrajzi visszaemlékezései. 12 epizód, amiben megismerkedhetünk boldog gyermekkorával, aranyműves apjával és varázslónő anyjával, akik féltő szeretettel veszik körül. A hagyományok és az iszlám vallás keveredése, egymás mellett élése színesíti a képet. Az iskolai nehézségek, a 12 éves kori bátorságpróbák, a körülmetélés fájdalma, majd a szülőktől való elválás a tanulmányok miatt. Ezen tényeket színesen és érzelmekkel telten ábrázolja Afrika szülötte.
Jó más kontinens életébe bepillantani! Tetszett, hogy nem a nyomort, a bajokat, a betegséget hangsúlyozta, bár ezek is megjelennek a műben. Üde levegőt hoz ez a kis könyvecske Délről hozzánk!

2015. november 4., szerda

A test ördöge

Raymond Radiguet botrányos regénye 7 pontos.
Az első világháború alatt egy 13 éves fiú és egy 19 éves férjes asszony szerelmének története. Megcsalás, gyermeki gondolkodás és érés, gyerek, felelősség és halál. Mindez olyan őszinteséggel és gyerekes vallomással, hogy akaratlanul elgondolkozik az ember, önéletrajzi vonatkozású-e a könyv. Főleg, ha hozzátesszük, hogy szerzője 20 éves korában meghalt és előtte igencsak kicsapongó életet élt.
Szabadság és szabadosság. A háború miatt minden elnézhető és megbocsátható a szülők részéről? Erkölcs meglazulása és a lelkiismeret hiánya is jellemző a történetre.

2015. október 31., szombat

Egy gésa emlékiratai

Arthur Golden könyve 7 pontos.
Már első olvasáskor is kicsit meglepődtem, persze pozitívan. Egyáltalán nem ilyen könyvet vártam előzetesen a címet meghallva. Nagyon olvasmányos, érdekes. A Japán hétköznapokba nyerhetünk bepillantást, persze ott is az elitébe. Legérdekfeszítőbbek számomra azok a részek voltak, amikben megtudhatjuk, hogy a japánok hogyan élték meg a világháborút és az azt követő éveket. Ezt kevés könyvben ábrázolják. Mindig a nyugati világ szemszögéből látjuk csak a dolgokat.
A könyv nagyon jól rávilágít arra, hogy a szépség és a finomság mögött milyen halálos és elkeseredett harc folyik a gésák körében. Egyáltalán nem az az irigylendő élet ez, mint amit várnánk. Sok mindenről képet nyerhetünk, persze egészen szubjektív szemszögből. A légköre ennek a világnak azonban teljesen magával ragadó.

2015. október 26., hétfő

Kőbe vésett történet

Carol Shields ezen művére is 7 pontot adok.
Nagyon érdekes családregény. Csupa ellentmondás: elvileg Daisy önéletírása, csakhogy a nagy része E/3. személyben íródik, és többet tudunk meg a körülötte élőkről, mint róla. Mások gondolatait is ismerjük róla, illetve magukról, az övét csak néha-néha, mintha mindig csak sodródna az eseményekkel.
Halállal kezdődik a mű (születésekor meghal az édesanyja, ami egész életére nyomott hagy) és azzal is záródik. Közben pedig a magány, az elszigeteltség, az elidegenedés kap szerepet.
Vannak részek, amik nagyon tetszettek: például a levelek, vagy amikor mindenki elmondta az elméletét, hogy szerinte miért lett Daisy depressziós. Más részekkel nehezen lehetett haladni. Összességében azonban szerintem nagyon jól írta meg az írónő a történetet. Mindig meglepett valamivel.
A címlap pedig nagyon találó: Daisy életét meghatározó dolgok szerepelnek rajta: szülei fényképe, a kövek és a virágok. Szokatlanul sok növénynév szerepel a könyvben.
Carol Shields bölcs megértéssel kezeli szeplőit, és egy-két ecsetvonással festi csak meg őket, mégis nagyon emberiek és esendőek lesznek.
A mű fő kérdései szerintem: Mi az egyén? Megismerhető-e? Mennyire hatnak ránk a környezetünkben élő emberek?

2015. október 22., csütörtök

Az agyag géppuska

Viktor Pelevin művére 7 pontot adok.
Néha az az érzésem, kicsit kicsi vagyok az orosz író műveihez. Alapvetően egy intellektuális játék, a könyv tele irodalmi utalásokkal. Egy elmegyógyintézetben játszódik részben a mű, ahonnan álmok és látomások segítségével ugrálunk az időben. Vagy az a valóság?
A mű egyik alapkérdése, hogy mi is a valóság? Csak szubjektív az, amit körülöttünk észlelünk, és nincs is semmi, csak a pusztaság, ami egyébként a főhős vezetékneve is? Vagy van objektív külső valóság? A történelmi sík is ugrál a fehér-vörös háború, Buddha kora, a posztkommunista kor között.
A címben szeplő tárgy is misztikus: varázspálca? Eltűntet dolgokat, vagy csak másra tereli a figyelmet? Buddha kisujja?
A könyv vége sem ad feloldódást, megint bennünk marad a MI VAN?? érzés. A regény mégis nagyon olvasmányos, nem veszi el az ember kedvét Pelevin további műveitől.

2015. október 20., kedd

Ahol a madár se jár /Krisztus megállott Ebolinál

Carlo Levi könyve 6,5 pontos.
Műfaját nehéz meghatározni. Engem inkább a hangulata fogott meg, azért adtam 0,5 ponttal többet rá. Egy száműzetés hiteles története egy elzárt, elhagyatott közösségben. Az író még orvos és festő is. Mind a három mesterség nagy szerepet játszik a műben. A neten találtam is több képet tőle. Íme egy példa:
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/b/b3/Lucania_61_di_Carlo_Levi_2.JPG

File:Lucania 61 di Carlo Levi 2.JPG

Az elején nagyon nehezen haladtam vele. A felétől kezdve lendültem bele, bár összesen 200 oldalas a regény. A vidék elmaradottságára, az elhagyatottságára hívja fel a figyelmet Carlo Levi. Ők azok, akik senkire sem számíthatnak. A narrátort megszeretik, befogadják, ragaszkodnak hozzá, végül azonban őt is elveszítik.

2015. október 11., vasárnap

A csavar fordul egyet

Henry James kisregénye 8 pontos.
Igazi gótikus történet számomra: feszes, rövid, végig feszültségben tartja az olvasót. Eleve egy nagyon hangulatos képpel kezdődik: kandalló körül, este rémtörténeteket mesélnek egymásnak a vendégek.
A nevelőnő és 2 tanítványának története megspékelve két szellemmel, egy kísérteties házzal és tragikus véggel. Nem lehet tudni, hogy csak a nevelőnő képzelődik, a gyerekek gonoszok, a nő kegyetlen, vagy éppen mi történik?

2015. szeptember 30., szerda

Híd a Drinán

Ivo Andric regénye 6 pontos.
Végre befejeztem! Nagyon szenvedtem vele, pedig így másodszori nekifutásra a karóba húzásos részt ki is hagytam, nehogy úgy járjak, mint először, amikor annak a résznek köszönhetően feladtam.
A híd története a 16. századtól 1914-ig. Emberek élete csak fel-felvillan, csak egy közös van bennük, egyikük élete sem boldog. Ilyen depressziós könyvet is már régen olvastam!
Népek és vallások keveredése.

2015. szeptember 22., kedd

A semmi szívében

J.M. Coetzee regénye 6 pontos.
Elérkezett az a nemes pillanat, hogy minden Coetzee-t elolvastam a listáról, mind a hetet! (Miért kellett tőle ennyit feltenni, azt az elolvasásuk után sem értem.)
Igazából nem lehet tudni, hogy miről szól ez a könyv. Az események több variációban is le vannak írva, néha homlokegyenest más megvilágításban.
A biztos csak az, hogy az elbeszélő megőrül a magánytól.
Dél-afrikai viszonyok, szolga- gazda kapcsolat minden értelemben.
Nem egy kellemes olvasmány.

2015. szeptember 21., hétfő

A fekete törpe

Sir Walter Scott regénye 7 pontos. Tudom, hogy nincs a listán, de A kolostor nálunk nem található, így helyette olvastam.
Nagy előnye a műnek a rövidsége, mert olvastam már néhány Scottot, és megállapítható, hogy ez az ember is szaktársai többségéhez hasonlóan grafomán volt. Így is az első fele kicsit nyögvenyelősre sikeredett.
Skócia szépségét, hangulatát, rejtélyességét, lázadásra való hajlamát azonban sikerült megragadnia a szerzőnek és jól átadnia.
Az egyik fő téma: ha már csúf, akkor gonosz is? Az emberek előítéletei nagyon élesen megjelennek, és végül is tönkretesznek egy emberi életet, megkeserítik mindennapjait. Csak egy-két jó barát áll a címszereplő mellé, akik által mégis jótékonyan képes változtatni eseményeken, segíteni a szerelmeseken.
Az adakozás felelőssége is szóba kerül. Miért rossz, ha számolatlanul adunk boldog- boldogtalannak, akik visszaélnek vele?
A fekete jelzőt nem teljesen értettem. Talán a természetfelettire való utalás, vagy a rossz szinonimája?

2015. szeptember 10., csütörtök

Beceneve Gogol

Jhumpa Lahiri regénye 7 pontos.
Nagyon érdekes és kényes témát feszeget az írónő, amit gondolom, saját tapasztalataira is támaszkodva írt meg: a bevándorlók élete, beilleszkedése. Asszimilálódjanak teljesen vagy próbálják meg megőrizni a hagyományaikat? Ez utóbbi esetben azonban a befogadó, többségi társadalom néz ferde szemmel rájuk. Viszont az önértékelésük, az identitásuk kerül veszélybe ebben az első esetben. Az első generáció még kétlaki életet él, igyekszik ragaszkodni hagyományaikhoz, illetve megtanítani a gyerekeinek azokat. A második generáció azonban már be akar illeszkedni, nem akar kívülálló lenni, nem érdeklik a távoli India szokásai, azt nem érzik magukra kötelezőnek.
Ez a téma nagyon aktuális manapság. Nemcsak a népvándorlási hullám miatt, hanem azért is, mert egyre többen dolgoznak és élnek külföldön a mai fiatalok közül. Nekik sem könnyű.
A másik fő szál a regényben a név. Nomem est omen? A név mennyire határoz meg bennünket? Ha megváltoztatjuk, nem vesztünk-e el önmagunkból is valamit? A szülők felelőssége, hogy néha milyen idióta neveket adnak csemetéjüknek, arra azonban nem gondolnak, hogy az egész életében szenvedhet miatta. A név elfogadása valahol saját magunk elfogadása is. Gogol is kettős életet él a névváltoztatás miatt, ezt ő is így gondolja magában. Ez sem egészséges.
A végén kicsit felháborodtam, mert éppen a legizgalmasabb résznél fejeződött be a könyv. Mi lesz a reakció a könyv elolvasására? Megbékül önmagával Gogol?

2015. augusztus 29., szombat

Moszkva - Petuski

Venedikt Jerofejev ivászatregénye 6 pontos.
Enyhén szólva is, ez a téma (alkohol, alkoholizmus, ivás, részegség) teljesen hidegen hagy, így a könyv elolvasása rövidsége ellenére is nagyon nyögvenyelősen ment.
Azért voltak érdekes momentumok benne: főleg a rengeteg irodalmi utalás, amit, ha felismertem, nagy sikerélményt adott, ha nem, akkor megnéztem a bőséges jegyzetapparátusban. Az út mint toposz is többféleképpen megjelent, egyrészt a múltba utazás, emlékezés, másrészt a fejlődés, illetve a konkrét állomásról-állomásra utazás. A turgenyevi stílusú mesélések kifordítása tragikomikus volt.
Azért semmi lényegeset nem vesztettem volna, ha ezt kihagyom az életemből.

2015. augusztus 26., szerda

A pusztai farkas

Hermann Hesse ezen könyve tőlem 6,5 pontot kap.
Eddigi Hesse könyvek közül a leggyengébb. Az üveggyöngyjátékkal egy napon sem lehet említeni. Azért ebben is felfedeztem értékeket.
Persze nem azt, ami miatt híres lett: az önmagunk keresése, alternatív megoldások felmutatása, ami gondolom, borzolta a kedélyeket.
Szóval, ami tetszett, az az elbeszélésmód: először egy kívülálló szemével vizsgáljuk a főszereplőt, majd egy tanulmány szempontjából, végül pedig saját önéletírásából. Jó ötlet ez a hármasság. Persze így is felmerül a kérdés: teljesen megismerhető-e az ember ilyen sok látószög segítségével? Szerintem még így sem.
A vége nekem kérdéses: a mágikus színház része minden ott zajló dolog, vagy van valóság is benne? Ha teljesen a komfortzónánkon kívül szeretnénk keresni a boldogságot, akkor mennyire vagyunk még önmagunk? Vagy csak a társadalomnak, a külvilágnak akarunk megfelelni? Számomra ezért kicsit sántított a megoldás.
A tehetség, a zseni mibenlétének a felvetése viszont érdekes volt, csak ezt röviden lezárta Hesse, és utána nem foglalkozott vele.

2015. augusztus 22., szombat

A három testőr

Alexandre Dumas nagy sikerű regénye 7 pontos.
Még az ősidőkben, talán 14 éves koromban olvastam először, most egészen más szemmel néztem a könyvet. Persze ebbe belejátszhatott, hogy azóta egy csomó filmfeldolgozást, sőt sorozatot is láttam belőle, és ezek akaratlanul is befolyásolják az embert.
Most nálam máshol voltak a hangsúlyok, mint egy átlagos kalandregényben. Richelieu bíboros szerepe most számomra nem volt olyan határozottan főgonosz jellegű. Kicsit ktritikusabban is néztem őt, hiszen Merle egészen más oldalról mutatja be a Francia históriában. Itt semelyik szereplő nem volt olyan véglegesen jó vagy rossz. A király gyengeségét is határozottan láthattuk, sőt a királyné önzését is. Viszont megállapítottam, hogy a Miladyvel nagyon kíméletesen bánnak a filmek. A regényben egyértelműen ő a gonosz és javíthatatlan szereplő, akinek kezében összefutnak a szálak. Ez határozottan meglepett, hiszen egyes filmekben már az elején meghal, és nem is ennyire hangsúlyos a szerepe.
Barátságok gyorsan köttetnek, és úgy tűnik, hogy szorosak is ez a kötelékek, de aztán szétszóródnak a regény végére. Ki lesz boldog a végén? Nincs egyértelműen happy end.
Mindenesetre kardcsörgetés van bőven nagy örömömre. (Kedvenc filmjeim a kardozósak! :-))

2015. augusztus 19., szerda

A könyvtolvaj

Markus Zusak könyve szerintem egyetlen dolog miatt nincs rajta a listán, mégpedig azért, mert később íródott, mint a lista. Viszont mindenképpen ott a helye 9 ponttal!
Másodszori olvasásra is remekműnek tartom. A történet is nagyon megható és emberi, de a stílusa és az elbeszélésmódja is nagyon különleges és egzotikus.
Eleve tetszett, hogy a II. világháborús Németországot mutatja be, ott sem volt minden fenékig tejfel, sőt!
Az emberi kapcsolatok viszont nagyon mélyek, gyengédek és elbűvölőek. Apa-lány kapcsolat, mostohaanya- lány kapcsolat (zord külső itt is jószívűséget takar), barátságok, szomszédi torzsalkodások, de bajban megmutatkozó segítőkészség.
Az elbeszélő a halál. Nagyon jó beszólásokkal néha. Ilyet is ki talál ki? Úgy látszik Markus Zusak!
Színes, könnyen befogadható stílus, érdekes szedésekkel.
Nem utolsó sorban pedig a könyvek szeretetéről, a szavak hatalmáról szóló óda is a regény.
Egyszóval remekmű! Mindenkinek ajánlom, bár sírásveszély fennállhat!

2015. augusztus 7., péntek

A sötétség mélyén

Joseph Conrad leghíresebb műve nálam csak 6 pontos.
Az 1001-es listán 5 mű van Conradtól, ebből 4-t már elolvastam, de még mindig nem tudom eldönteni, hogy mitől tartják őt nagy írónak, és miért kellett 5 regényét is feltenni a listára???
Ez is nagyon nehézkes volt, többször elkalandozott a figyelmem, nehezen szántam rá magam az olvasás folytatására, pedig nem egy hosszú könyv.
Kongóba hajóznak be az őserdőbe, hogy egy haldoklót kihozzanak, akiről mindenki csak szuperlatívuszokban beszél. A narrátor találkozása Mr Kurtzal teljesen más. Nagy műveltségű, de zsarnok, aki istenként tisztelteti magát a feketék által, akiket azonban megvet, és ki akarja irtani őket. Számára csak az elefántcsontok hajhászása a lényeg, a pénz, a hatalom. Önzése határtalan.

2015. július 29., szerda

Dorian Gray arcképe

Oscar Wilde művére 6,5 pontot adok. Mérges vagyok rá, azért jár a 0,5 pont levonás. Fantasztikus az ötlet, de a megvalósítása! Ezt százszor jobban meg lehetett volna írni! Vannak olyan írók, akiknél az alapgondolat zseniális, de sokkal többet ki lehetne hozni belőle, mint amit megvalósítanak. Ilyen író nekem Orhan Pamuk, akinél kétszer is ez volt a véleményem, és ilyen nekem ez a mű is.
Az első 1-2 fejezet annyira gondolatgazdag, annyi jelentőségteljes mondat található benne, hogy az ember csak gyönyörködik és kapkodja a fejét a sok frappáns és vicces, néha tragikomikus és cinikus mondaton. Aztán ellaposodik az egész...
A lelkiismeret az egyik fő motívum. Kiábrázolható-e ez a lelki segédeszköz? A könyv erre tesz kísérletet. És még ha maga Dorian így látszólag lelkiismeret nélkül marad, bűntudatot azért érez. Élete végéig, bár ez annyira el van rejtve a hiúság és a szélsőséges önvédelem alatt, hogy szinte csak fel-felpislákol. De szerintem az egyik fő üzenet az, hogy a lelkiismeretünktől nem olyan könnyű megszabadulni, még tudatos törekvésekkel sem, ez pedig reményt keltő.
Henry manipulációja viszont félelmetes. Íme egy karizmatikus egyén, aki rosszra, mások megrontására használja varázsát ijesztően hatékonyan és folyamatosan, ugyanis van róla utalás a könyvben, hogy nem Dorian az egyetlen áldozat.
Dorian könnyen manipulálható, hiszen szinte üresfejű. A szépsége, hiúsága nemcsak mást, önmagát is elvakítja. Oscar Wilde szerintem Dorian és Henry összegyúrva, én legalábbis így képzelem az életrajza ismeretében.
A szépség felmentés mindenre? Mi sem vagyunk mentesek a hatása alól, még ha tudatosan figyelünk is az ellenkezőjére a pszichológiai vizsgálatok szerint. Dorian ezt alaposan ki is használja.
Végül itt van az örök fiatalság vágya mint örök téma. Mindenesetre furcsa, hogy senki nem veszi észre a környezetében, hogy ez az ember nem öregszik. Láttam erről a problémáról még fiatal koromban egy jó sci-fi novella feldolgozást a Végtelen határok egyik epizódjában. Dorian ettől még nem lett boldog, hogy ezt elérte, sőt inkább kiüresedett.
Szerintem nem ez Oscar Wilde legjobb műve. Olvastam és láttam is feldolgozásban Az ideális férjet és A canterville-i kísértetet. Mind a kettő nagyon szórakoztató és elgondolkodtató. A meséi pedig egyenesen szenzációsak! Azért ez sem rossz, de mint említettem, a megfogalmazása...


2015. július 25., szombat

1Q84 1. kötet

Murakami Haruki könyve 7 pontos.
Tipikus Murakami könyv. Nem tudtam meg a végén semmit, sőt új sejtelmeim támadtak. Két szereplő felváltva, volt köztük régen kapcsolat, de hogy találkoznak-e?
Kik azok a little people-k? Sci-fi vagy egyszerűen mágikus realizmus?
Várom második kötetet. Könnyű olvasmányban komoly mondanivaló és jócskán akad gondolkodni való is....
Azért a Kafka a tengerparton viszi a prímet még mindig!

2015. július 17., péntek

Káin

José Saramago műve 7 pontos.
Egyszerűen minden regénye külön meglepetés a portugál írónak. Ez is kellően furcsa volt!
Káin mint a bibliai történetek közötti időutazó jelenik meg, ráadásul nem kronologikus sorrendben, hanem összevissza, végül Noé egész családját kinyírja.
Nagyon érdekes az itt ábrázolt Istenkép, aki nem is igazán Isten, hiszen nem Mindentudó, tétova, olyan mint egy ember, akivel harcban áll Káin.
Káin sem különb. Nem igazán rendíti meg Ábel meggyilkolása, de minden boldog-boldogtalan halálesete miatt az Urat hibáztatja és siránkozik rajtuk. Nagyon erőteljesen megjelenik az "Őrizője vagyok én a testvéremnek?" vonal. A felelősségáthárítás nagyon ment már Ádámnak és Évának is, de a fiuk még messzebb, szinte a szélsőséggé viszi ezt.
Nagyon szórakoztató a regény, de megértem, hogy miért keltett nagy vihart a fülszöveg szerint. Aki ezt komoly vallási meggyőződésnek veszi, azt megbotránkoztathatja. Szerintem inkább egy játszadozás a lehetőségekkel, sokszor anakronisztikus dolgokkal és továbbgondolásokkal.
Kicsit hasonlít a mű Mark Twain: Ádám és Éva naplójához a szellemesség tekintetében (bár az sokkal bájosabb), és Madách Imre: Az ember tragédiájához az idősíkok közti ugrálások tekintetében (ez meg kronologikus legalább).
 Mindenesetre Saramago alaposan ismeri a Bibliát, és el is gondolkodott a történeteken, ehhez kétség sem fér!

2015. július 16., csütörtök

Schindler listája

Thomas Keneally regénye 7 pontos.
Előrebocsátom, hogy én nem láttam a filmet, így csak a könyvről írok véleményt.
Akár dokumentumregénynek is nevezhetnénk ezt az életrajzi regényt, amelynek legfőbb erénye a tárgyilagosság. Nem próbálja szentté avatni Oskart, kendőzetlenül leírja a hús-vér embert annak hibáival és erényeivel együtt: nőcsábász, nem túl tehetséges, de gazdag, elbájoló és zsidókat mentő. Olyan férfi, akit a történelem tett hőssé, hiszen sem a háború előtt, sem a háború után nem tett semmi rendkívülit. Tulajdonképpen egy kalandor volt, aki a háborúban megtalálta a célját, és vérmérséklete, személyisége sikeressé tette ebben a megvesztegethető és kiskapukat megtalálni követelő időkben. Hogyan ítéljünk meg egy ilyen embert? Kell-e egyáltalán ítélkeznünk felette?
Nagyon olvasmányos, könnyen emészthető stílusban íródott ez a szép emberi történet.

2015. július 10., péntek

Állatfarm

George Orwell remekműve így harmadszori olvasásra is megérdemli a 8 pontot.
Egyszerűen zseniális ez a tündérmese, és nem csak azért, mert nagyszerűen bemutatja a Szovjetuniót, hanem azért is, mert minden hatalmat és visszaélést rá lehet húzni. Tömör, frappáns, nem érzeleg, nem nyújtja, mint a rétestésztát.
A szabályok kifacsarásának bemutatása szenzációs. Volt nemrég egy vitám a barátnőmmel az erkölcsről. Szerinte mindenkinek saját erkölcsi világa, értékrendje van. Ezzel az a baj, amit a könyv is leír, hogy alakítható és kifacsarható. Szerintem egy erkölcs van, amit Isten oltott belénk, és ez a legjobban a Tízparancsolatban nyilvánul meg. Ezt lehet magyarázni, értelmezni,( megfelelni neki nem), de megváltoztatni nem lehet, mert ez szilárd értékmutató.
A vezetők hatalomvágyát, a nép eltiprását nagyszerűen bemutatja. Szerintem a 20. század történelem tanításánál kötelező olvasmánnyá kellene tenni! Ebből jól megérthetőek a dinamizmusok, az összefüggések, a demagógia hatása. A birkák, mint a nép pedig külön kedvencem. Eleve allergiás vagyok a csordaszellemre, ezért nagyon jókat szórakoztam a skandálásokon, ami elnyomott minden értelmes hozzászólást, vitát. A mai világra is abszolút ráhúzható, sajnos.
Orwell utolsó mondatai a legütősebbek (kivéve a Burmai napokban), de ehhez el kell olvasni az egész regényt. Itt is csak ezt tudom kiemelni, és ez a lényeg:

Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember, és melyik a disznó.
131-132. oldal 

2015. július 9., csütörtök

A per

Franz Kafka regénye 7 pontos.
Az átváltozás és A kastély már hozzászoktatott Kafka stílusához, ami nagyon olvasmányos, de a témája mindig kemény és enyhén szólva is elgondolkodtató. Ezért a 7 pont.
Sokat hallottam már erről a műről, ezért téves elképzeléseim, előfeltételezéseim voltak a regénnyel szemben. Pozitív csalódás lett a vége. Természetesen az értelmetlen küzdelem a hatalommal szemben a legerősebb üzenet. (Nem tudom, hogy hogyan válogatok, de mostanában tömegével olvasok olyan műveket, amikben a hatalommal való viszonyról van szó.) Viszont nekem K. viselkedése is sokszor érthetetlen és furcsa volt. A legmeghökkentőbb pedig a vége. Hogy és mikor ítélték halál? Megalázó és magányos halál.
Azért ez az ember nagyon magányos volt nemcsak a halálában, hanem életében is. A kapcsolatkialakítással is gondjai voltak.

2015. július 1., szerda

Felfelé folyik, hátrafelé lejt

Julian Barnes regénye 7 pontos. Második könyvének elolvasása után megállapíthatom, hogy ez a férfi jó író. Mindig kellemes meglepetéseket okoz!
A könyv már a címével is elbűvölt és töprengésre késztetett. A tartalma pedig! Visszaemlékezés, lelkiismeret-furdalás, felelősség. Öngyilkosság, átok beteljesedése, szavaink, amelyek ártanak és gyilkolnak. Ez mind benne van e kis kötetben.
Nagyon elgondolkodtató volt számomra az átokról szóló rész. A narrátor nem hitt benne, mégis beteljesült. Így van ez a többi transzcendens dologgal is. Attól, hogy valaki nem hisz Istenben, ő még létezik. Attól, hogy ész nélkül oszt áldást és átkot, úgy, hogy hülyeségnek tartja, attól ez még működik. Néha csak évek múlva látjuk meg szavaink hatását, és akkor már hiába bánkódunk. Ennek ékes példáját tanulhattuk meg a könyvből.
Nagyon érdekes a barátság témája is. Barátok a diákok vagy vetélytársak? Mert jót ritkán kívántak egymásnak. El is szakadtak, talán éppen ezért, egymástól az évek során.

2015. június 30., kedd

Mindenmindegy Jakab meg a gazdája

Denis Diderot regénye 8 pontos.
Nagyon szellemes "nem regény". Jakab meséli/né a szerelme történetét, csakhogy az állandóan félbeszakad különböző események miatt. A történet a történetben szerkezet hasonlít az Ezeregyéjszaka meséi stílusához.
Jakab fő életelve, amit bemutat a könyv: Úgyis az történik, ami meg van írva fent.
Lehet, hogy többeket idegesít ez a stílus és regénytípus, de én nagyon jókat szórakoztam rajta.

2015. június 20., szombat

Hullámok sűrűjében

Misima Jukio regénye 6 pontos.
Egy szimpla szerelmi történet egy gyöngyhalászattal foglalkozó japán szigeti környezetben. A fiatalok útjába akadályok tornyosulnak (féltékenységek, pletykák, szülők), amiket sikeresen legyőznek. Happy end.
Átlagos, semmi különös.

Az alvó ember

Georges Perec műve 6 pontos.
A dolgok után határozottan csalódás volt ez a regény. Én is lusta vagyok, de ez azért már túlzás!
Egy ember szembeszállási kísérlete az idővel lustasággal. Unalmas, egyszerűen unalmas!
Most már csak azt nem értem, hogy miért kellett felvenni ezt a listára??

2015. június 19., péntek

Kétkedő fundamentalista

Mohsin Hamid műve erős 7 pontos.
Changez pakisztáni fiatalember, aki az USA-ban jár egyetemre, jó állást szerez. Szeptember 11-e után megváltozik a viselkedés vele szemben, és ő is belső vívódásokon megy keresztül. Szerelme depressziós, majd öngyilkos lesz. Ő visszatér hazájába, ahol népszerű egyetemi tanár lesz. Kritizálja az USA-t, ugyanakkor az emlékei odakötik. Ambivalens viszonyba kerül vele. Egy titkos ügynöknek (?) meséli a történetet. Nyitott végkifejlet.
Nagyon könnyed stílusban ír az író ezekről a nehéz témákról. Nagyon tetszett, találó volt az új janicsárság fogalma.  Finoman megjegyzi, hogy USA minden ázsiai konfliktusba beleszól, de milyen jogon és főleg milyen áron?
Nagyon érdekesen ábrázolja az agyelszívást, a honvágy versus hazátlanság dilemmáját is.
Mindenképpen érdemes elolvasni ezt a remekművet!

2015. június 17., szerda

Nadja

André Breton szürrealista regénye 6,5 pontos.
Az első része olyan, mintha a képekhez lenne néhány kommentár illesztve, a szöveg nem logikus, összefüggő, inkább csapongó, a gondolattársításhoz hasonló.
A második felében megjelenik Nadja, aki egyszerre bőbeszédű, de magáról keveset eláruló nő. Az elbeszélő kapcsolata vele, Nadja talányos rajzaival illusztrálva. Majd Nadja megőrül és elmegyógyintézetbe zárják. Itt az elbeszélés fonala megszakadt.
Különös az a gondolat, hogy felesleges a regényekbe a leírás, ezt helyettesíthetik a fényképek. Ezt tökéletesen bemutatta az író e munkájában.
Érdekes volt egy ilyen művet is olvasni, de nem kívánnám ezt minden nap megismételni.

2015. június 11., csütörtök

Vadhattyúk

Jung Chang alapos, megrázó korrajza 8 pontos.
Nem mondhatnám, hogy ez egy gyorsan és könnyen elolvasható regény, de megéri a küzdelmet!
Lehet, hogy én vagyok műveletlen, de nem emlékszem, hogy akár a történelem szakon is foglalkoztunk volna Mao ce Tung diktatúrájával mélyebben. Csak annyira, hogy volt. De mindezekről a szörnyűségekről nem. Őszintén szólva a kulturális forradalmat sem értettem, mert a középiskolai tankönyv nem magyarázta el rendesen, hogy itt az elnevezés és a gyakorlat nem fedi egymást. Most erről is alapos képet kaptam.
Három generáció egymás mellett élése, egymás elfogadása, a súrlódások elsimítása. Itt tényleg nagyon máshogy éltek a generációk. Mégis, a szeretete megoldotta a gondokat.
A diktatúra leírása viszont szörnyű és hiteles. Az agymosás mértéke elképesztő. Nagyon tetszett a főszereplő rádöbbenése, hogy nem az különbözteti meg az embereket, hogy milyen hatalmi pozícióban vannak (hiszen ez, főleg egy diktatúrában, gyorsan változik), sem az, hogy milyen ideológiában hisznek, hanem az, hogy kegyetlenek, bosszúállók, vagy jóindulatúak. Ez alapján különböztethetünk meg jó és rossz embereket.
Felmerül az a kérdés is, hogy mennyit tud egy kívülálló a diktatúráról? A könyv még ma is be van tiltva Kínában.
Az apja nekem egy nagyon érdekes személyiség volt. Egy igazi idealista, aki nem tört meg, a lelkét nem adta el. Ezzel persze sokszor nehéz helyzetbe hozta a családját. Mi a jobb? A szeretetből való megalkuvás vagy a gerincesség megtartása súlyos áldozatok árán?

2015. június 2., kedd

A Tigris asszonya

Nem szerepel a listán, de javasolnám a felvételét: 8 pontos.
Ez a tehetséges ifjú írónő olyan felejthetetlen történetekkel ajándékozott meg bennünket, mint a halhatatlan ember és a Tigris asszonya. Mindezt egy olyan történelmi háttérben, mint a világháború és Jugoszlávia felbomlása. Mennyire megviseli az embereket egy ország feldarabolódása, illetve mennyi problémát okoz az együttélés, a gyanakvás megszüntetésének képtelensége nemzedékeken keresztül! Az egyik fő helyszín egy falu, ahol a babonák még masszívan élnek, és ezek határozzák meg a lakók életét, egymáshoz való viszonyukat.
Nagyon jól és szívmelengetően ábrázolja Obreht a nagyapa és az elbeszélő viszonyát, az unoka nyomozását a nagyapja gyermekkora után, ami által még jobban meg akarja érteni az elhunyt szerettét. A regény nagy erőssége a jellemek ábrázolása és a színes életutak sokfélesége. 
A cselekmény sok szálon fut, amit megspékel némi mágikus realista vonulat.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a kicsit misztikus könyveket!

2015. május 29., péntek

Utcakölykök

Pier Paolo Pasolini regénye hosszas megfontolás után 7 pontot kap.
A téma egyáltalán nem szívderítő, de ez már a címből is sejthető. A II. világháború utáni Róma kemény terep egy gyerekekből álló bandának. A könyv ezen banda elfogyásáról szól: valaki meghal,többen börtönbe kerülnek, esetleg öngyilkosok lesznek. Az élet annyira megkeményíti őket, hogy minden empátia kihal belőlük. A halál, a kínzások, a megaláztatások nem érintik meg őket.
Kicsit olyan, mintha novellákat olvasnánk, szinte csak a szereplők, azon belül is a mindegyikben feltűnő Fürtös köti össze őket.
Nyomasztó emléket hagy maga után. Mivel valami benyomásom lesz a könyvről visszagondolva, ezért valószínűleg jól megírt műről van szó.
Mit akart vele üzenni az írója? Ez nem teljesen tiszta előttem.

2015. május 27., szerda

Alamut

Vladimir Bartol sokrétű regénye megérdemli a 8 pontot.
Úgy indul, mint egy mese: három jóbarát elindul, hogy hatalmat és halhatatlanságot szerezzen. Mindegyik más utat választott: az egyik a már fennálló birodalom, a szeldzsukok legnagyobb tisztségét szerezte meg, a nagyvezéri címet, és az uralkodó helyett irányította a birodalmat: ő Nizam. A másik a tudományok, a matematika és a költészet által vált halhatatlanná: ő Omar Khajjam. A harmadik a rombolást válsztotta, ami a legkönnyebb útnak tűnik: ő Hasszán, akiről ez a könyv szól. És ez már a véres valóság, a megvalósult történelem.
Khajjamról szól a Szamarkand c. könyv, amiről már írtam a blogban néhány lappal ezelőtt. A tények nem mindig fedték egymást ezzel a művel, így nem mindig tudtam eldönteni, hogy mi is történt valójában.
Alamut irányítása, egy anarchista iszlám szekta létrehozása, híveinek fanatizálásáról szól ez a mű, és annak ellenére, hogy a 11. században játszódik, nagyon aktuális.
Van az a mondás, hogy szerelemben és haborúban minden eszköz megengedett. Valóban így van ez? Ebben a műben hangsúlyosan jelenik meg ez a probléma: becsaphatjuk saját híveinket, katonáinkat a cél érdekében? Mindent és mindenkit kihasználhatunk? A politika milyen fondorlatokon, sokszor milyen apró nüanszokon múlik!
A hatalom elérésével azonban mit kezdünk vele? Hasszán is csak kiüresedést tapasztalt, amint eléri célját azon az áron, hogy a hozzá leközelebb állókat ő maga küldi a halálba, és szinte senki nem marad a közelében, akivel megoszthatná gondolatait, hiszen hívei prófétaként, szinte félistenként tisztelik.
Mindez csak egy kis ízelítő a gazdag tartalomból. Ajánlom minden történelemszeretőnek, és azoknak is, akik csak nyitott szemmel járnak ebben a mai világban, mert hátborzongatóan aktuális ez az 1938-ban megjelent remekmű!

2015. május 19., kedd

A mansfieldi kastély

Jane Austen regénye 7 pontos.
Az írónő hősnői közül Fanny a legelbűvölőbb, akinek erkölcsi tartása végül elnyeri a méltó jutalmát. Befogadott, megtűrt személy,akit mindenki kihasznál, de aki jól látja a környezetében élő emberek hibáit és erényeit. Méltó párja csak Edmund lehet.
A könyvbeli események csendesen csordogálnak iróniával fűszerezve.

2015. május 12., kedd

A cár őrültje

Jaan Kross elgondolkoztató történelmi regénye 7,5 pontos.
Az észtek történelmét idézi meg az oroszok uralma alatt a 19. században. Ez az észt nemzeti ébredés időszaka.
A főszereplő Timotheus őrült vagy csak vakmerő, amikor a cárnak petíciót ír? Börtön, majd besúgók általi otthoni rabság. Az igazság mindenképpen napvilágra kell, hogy kerüljön? Mindegy, hogy mi az ára? Feltehetjük-e tétnek családunk biztonságát? Timo halála: öngyilkosság, baleset vagy gyilkosság?
Az elbeszélő a sógora, aki naplót ír. Valóban létezik ez a napló, vagy csak Kross kitalálása? Szerintem az előbbi.
Felelősségünk-e figyelmeztetni a zsarnokokat? Erről Zimányi József jutott eszembe, aki Sztálinnak írt levelet, ezért Szibériába került. Erről szól a könyve: Tűzoszlopoddal a jéghegyek között.
Mindenesetre az észt történelmet is megismertem egy kicsit jobban.

2015. május 3., vasárnap

Szamarkand

Amin Maalouf könyve nincs fenn a listán, de miért ne lehetne? Nálam 8 pontos.
2002-ben kaptam az egyik barátnőmtől ezt a regényt, most 13 évvel később sikerült elolvasnom. Miért nem szántam rá magam előbb? Mindenesetre most nagyon tetszett.

A regény első fele, ami a 11. században játszódik, és Omar Khajjám életének egy részét mutatja be, szerintem egy hangyányival színvonalasabb, de a 19. sz. végi demokratikus Irán kialakulása is nagyon érdekes, illetve a Szamarkandi kézirat utáni kutatás is izgalmas. Egyes könyvek életútja igencsak regényes!


Nagyon ügyesen mutatja be a két főszereplő életútjának a hasonlóságát, pedig közben 800 év telt el: szerelmüket, elvesztésüket, a politikába való beleszólásukat, illetve belesodródásukat, barátaik iránti hűséget stb. Megállapítható, hogy semelyik korban nem egy életbiztosítás élni!


Nagy erénye a műnek, hogy közel hozza az emberhez ezt a nem nagyon ismert kort és tájat.

2015. április 26., vasárnap

Martin Chuzzlewit élete és kalandjai

Charles Dickens regénye 7 pontos.
Nagyon meglepett az elején az ironikus hangvétel, amit nem szoktam meg az írótól, de hamar belejöttem és szórakoztatott. Viszont nagyon egyenetlen a könyv, valahol irtó unalmas, alig tudtam végigvergődni magam rajta, valahol pedig kifejezetten izgalmas.
Olyat is ritkán tapasztaltam, hogy a címszereplő a legérdektelenebb, legszíntelenebb figura az egész könyvben és egyáltalán nem volt szimpatikus. Főbb eseményekben nem is szerepelt. Viszont a Pinch testvérek minden megmozdulása egy élmény volt. Csak azt sajnáltam, hogy Tom végül nem nyerte el Mary kezét. (ez a nő is színtelen, miért pont Martint választotta??? Persze mondhatnánk, hogy a szerelem vak, no de ennyire!???)
A végével ezért nem vagyok megelégedve.
Az amerikai részek minek kellettek bele? Azok voltak a legnehezebben olvashatók számomra, ráadásul a fő cselekményirányba sem kapcsolódtak bele.
Egyszóval nem ez Dickens csúcsműve.

2015. április 19., vasárnap

Kazár szótár

Milorad Pavic művének pontozásával bajban vagyok. A regény olvasása közben 4-7-ig változtak a pontok. Végül 7 pontot adok rá, elsősorban az ötlet miatt.
A kazár hitvita áll a könyv középpontjában, ha lehet egyáltalán ilyet mondani, mert elég sok rétege van. Ezt a vitát három szempontból vizsgáljuk: Vörös könyvön (keresztyén), Zöld könyvön (iszlám) és Sárga könyvön (zsidó) keresztül. Mindegyik a maga javára dönti el a hitvitát és ugyanazon a címszón belül is más és mást tárgyal. Ez természetesen automatikusan felveti a történelmi dokumentumoknak a hitelességét úgy általában. Természetesen egy történész tisztában van azzal, hogy a győztesek írják a történelmet, hogy egy közhellyel éljek, és szükség van ennek a szem előtt tartására és óvatosságra, de mégis megdöbbentő az, amikor ugyanarról a dologról mindenki homlokegyenest más véleményt ír le.
Itt az emberek élete is összefonódik a múltban és a jövőben is. A három író ugyanakkor és ugyanott, az első találkozásnál hal meg, és a három kutató a jelenben is megöli egymást vagy a Sátán, aki mindig jelen van, avatkozik bele a dolgokba.
Olvasás közben nagy káosznak tűnik az egész, és nem is mindegyik ugyanolyan színvonalú (például a Vörös könyv szó szerint szenvedés volt számomra, a Zöld viszont határozottan tetszett), de a végére mintha tisztulna a kép. Az olvasóra van bízva, hogy hogyan olvassa a művet: lineárisan, mint egy normális könyvet, vagy összevissza. Én éltem ezzel a szabadsággal: a Vöröset úgy olvastam, hogy elkezdtem az első szócikket, és amilyen utalást találtam benne, azzal folytattam stb. A Zöldnél majdnem folyamatosan olvastam, a Sárgánál pedig először a rövid szócikkekkel végeztem, majd utána jöttek a hosszabbak.
Az egyik fő vonulat az álom, az álomvadászok része. Érdekes fantazmagóriák keltek itt lábra.
Összességében elmondható, hogy nagyon összetett könyv, sok ötlet van benne, és az ember a végén nem tudja eldönteni, hogy a földhöz vágja, vagy azonnal kezdje el elölről olvasni a már tudott információk birtokában. Az azonban kétségtelen, hogy helye van az 1001-es listán.

2015. április 18., szombat

Három élet

Gertrude Stein kötete 3 kisregényből áll. A derék Anna és a szelíd Léna tetszett, azok 7 pontosak lennének, de a középsővel, a Melancthal nagyon szenvedtem, az csak 6 pontos, így összességében a könyv 6,5 pontos.
A 3 nő sorsában csak az a közös, hogy mindegyikük boldogtalan és magányos, pedig mind a három nagyon segítőkész, de a környezetük ezt nem értékeli és nem érti meg őket.
A mulatt Melancth nekem nagyon vontatott volt sok ismétléssel és körkörös szerkezettel. Én értem, hogy az írónőnek mi lehetett a szándéka a sok igével, ismétléssel: a négerek beszédét, gondolkodásmódját akarta minél hitelesebben ábrázolni, de nekem ez túl sok volt. Amit a párkapcsolataiban összeszenvedett...!

2015. április 14., kedd

Alapítvány

Isaac Asimov könyvét A SCI-FI-nek tartom, ezért 9 pontos.
Gazdasági- politikai törvényszerűségek a történelemben. Nagyon jó a stílusa, a logikája elbűvölő, a csavarok meglepőek.
Előre látható a jövő? A tudománnyal jobbá tehető az emberiség, a történelem? Vallások ki-és felhasználása, ennek szerepe, lejáratása azáltal, hogy azt valaki a hatalma megerősítésére használja.
Kedvenc szállóigénké vált mondat a családban a műből:
Az erőszak a gyengék végső menedéke.
80. oldal

Hasonlóság kétségkívül van a Római Birodalommal, de minden nagyhatalomra jellemzőek ezek a megállapítások. Még egy idézet a végére:
Azt tartjuk, hogy a tudomány netovábbja, a múlt eredményeinek a rendszerezése. Persze, hogy ez is fontos, de ezen túl talán nincs semmi tennivaló? Nem veszik észre, hogy visszafejlődünk és felejtünk? ... Hová tették a szemüket! Az egész Galaxisban ez van. A múlt előtti hasra vágódás. Hanyatlás. Pangás!
84. old. 
 

2015. március 31., kedd

Volt egy farmom Afrikában

Karen Blixen regénye 7 pontos.
Csodálatos leírás Afrikáról, Kenyáról és az ott élő őslakókról és európai hódítókról. Főleg a kis fejezetek, a jegyzetfüzetekből származó szösszenetek a remekművek.Az egy-két mondattal való jellemzés, helyzetleírás mestere az írónő.
Teljesen más, mint a film, itt szerelmi szálról szó sincs. Nekem tetszett. A stílusa könnyed, mégis betekintést nyerhetünk általa ebbe az idegen világba.

2015. március 30., hétfő

Raj

Frank Schatzing műve 9 pontos!
Fantasztikusan felépített, mind az 1000 oldala izgalmas. Kiderül belőle, mennyire nem ismerjük a bolygónkat. Az ember csak az erőszakban bízik? Meg akarunk-e ismerni másokat is, vagy csak a filmekhez hasonlóan megelégszünk a felületes ismerettel? Az emberiség utolsó esélye, a környezetszennyezés veszélyei.
Tudósok és a politikusok más észjárása itt is megjelenik. Még ha összefogás kell is, az sem megy simán, mert egyesek a saját dicsőségüket hajhásszák.

2015. március 27., péntek

Kert, hamu

Danilo Kis regénye nagyon líraira sikerült, ami nálam nem szokott bejönni. Hát most sem jött be, ezért csak 5 pontot adok rá.
Nagy káosz volt számomra ez a könyv, ami valószínűleg a koncepció része is, hiszen a bizonytalanságot, a félelmet akarta vele kifejezni az író, de...
Apa- fiú kapcsolatról szól a könyv nagy része. Az apa nagyon érdekes személyiség: egy különleges vasúti menetrendet ír, amit nem akarnak kiadni. A mellőzöttség, a zsidóüldözés kezdete és a depressziói miatt teljesen különc magatartást vesz fel. Megőrült vagy szerepet játszik?
Mindez egy kisfiú szemszögéből.

2015. március 17., kedd

Ayesha (Ő)

Rider Haggard regénye 7 pontos.
Családi bosszú öröklődik apáról fiúra. Az elbeszélő felneveli barátja árván maradt kisfiát. Amikor Leon 20 éves lesz, kinyitják a dobozt, ennek nyomán Afrikába mennek. Ő: 2000 éve élő szépség, vár az újjászülető szerelmére, akit féltékenységében megölt. Újra öl érte. Az élet forrásába állva azonban visszaöregszik és meghal. Emberevő törzs tüzes kondér a fejre kivégzési móddal, asszonyi uralommal és férjválasztással.
A hosszú élet az emberség elvesztését vonja maga után? Csak félelemben tartással uralkodhat hosszú távon valaki? Erkölcsi érzék kiveszése. Lélekvándorlás. E törzsben is van jó lelkű ember, az atya, aki segíti őket a menekülésben és a lány, aki beleszeret az ifjú hősbe és meghal érte. Élethosszig tartó hűség és várakozás.

2015. március 5., csütörtök

Szalamiszi katonák

Javier Cercas műve 6,5 pontos.
Ki a hős? Aki tisztességes? Vagy ez nem elég? Mennyire emlékszünk hőseinkre?
Dokumentumregény a spanyol polgárháborúról. Kivégzés és a menekülő megmentése. Ha lelövi, máshogy alakul a történelem?

A lublini mágus

Isaac Bashevis Singer regénye 7 pontos.
Jasa népszerű mágus és artista, de az igazi siker Lengyelországban nem jön el. Van egy felesége és 2 és fél szeretője. Ez utóbbi miatt át akar térni a keresztyénségre és Olaszországba akar karriert befutni. Hogy pénzt szerezzen, betörést kísérel meg, de nem sikerül, ráadásul a lába is megsérül. Segédje/szeretője öngyilkos lesz, másik megcsalja. Vallási élmény hatására hazamegy vezekelni, befalaztatja magát és csodarabbiként kezdik tisztelni.
Szerencsesorozataink Isten áldása, ezzel tart minket vissza a bűntől, vagy csak kísértések forrása? Sikerei csúcsán ritkán kezdi el az ember Istent keresni.

2015. február 24., kedd

A Tigriskisasszony meg a férje

Lao Sö regényére 6,5 pontot adok.
Egy riksás élete, aki tisztességes életet akar élni, mindene a munka, de akárhogy igyekszik, semmire sem jut. Elveszíti a csellel magát elvetető feleségét, a riksabérlő lányát, Tigriskisasszonyt gyerekszülés által. A prostituált lányt, akit megszeret későn akarja kimenteni nyomorúságos helyzetéből, addigra felakasztja magát. Végül felad mindent és lezüllik.
Kilátástalanság, semmi remény a mondanivalóban.

2015. február 23., hétfő

Felhőatlasz

David Mitchell különleges időkezelésű regénye 8 pontos.
6 történet megszakítva, és visszafelé sorrendbe befejezve. Mindegyik valahol tragikus és mindegyik a hatalom elleni küzdelemről szól. Művészetek egymásba fonódó láncolata: napló, levelek, zene, könyv, film, modern technika. Az egyén csak egy csepp a tengerben, de szerepe fontos és nélkülözhetetlen más emberek és a jövő szempontjából is. Megváltoztatható-e a jövő vagy statikus?
A technikai fejlődés végül a kőbaltáig vezet vissza. Érdemes-e küzdeni? Van-e remény az emberiség számára?

2015. február 22., vasárnap

A kikötő

Antun Soljan regénye 6 pontos.
Mit mondjak, elég nyomasztó egy könyv. Tulajdonképpen egy ember tönkremenetelét, lezüllését és megőrülését tárgyalja. Két tűz között: hagyomány, kapcsolatok, emberség és a hatalom érdekei. Az ember mint az uralom bábúja. Mennyi a felelőssége az egyénnek és mennyi az államnak? Fejlődés csak a romboláson keresztül vezet?

2015. február 10., kedd

Joseph Anrews és barátja, Mr. Abraham Adams kalandjai

Kedvenc Henry Fielding könyvem 8,5 pontos.
Richardson: Pamela c. munkájának a paródiája, de olyan finom humorral, hogy öröm olvasni. Nagyon jó a fordítás, ilyen gyöngyszemek találhatók benne:
mert hát a fiatalok szemét ugyancsak igénybe vette egymás nézése, úgyhogy csöppet sem kívánták lehunyni azokat.
 201. old. 
Joseph Pamela testvére, ugyanolyan erényes, mint ő. Adams pap erkölcsileg felsőbbrendű, de naiv és a gyakorlati életben használhatatlan. Úti élményeik kapcsán, amik bővelkednek helyzetkomikumban, megismerhetjük a korabeli Anglia fogadóit. Nagyon viccesek a beszélő nevek: pl. Pattanj Péter, Tébláb fogadós, Littylotty komorna stb.
 Van itt minden, mely egy pikareszk regényhez szükséges: rablók, verekedések, gyerekcserék, éjszakai egymás szobájába mászkálás, félreértések stb. A vége persze happy end. 
Szórakoztató, kellemes olvasmány, amely egyben éles társadalomkritika is.

2015. január 29., csütörtök

Kettétört április

Ismail Kadare regénye 7 pontos.
Nagyon kemény mű a vérbosszúról, amit nem lehet megtörni. Mit kezd az életéből megmaradt idővel? Mások viszonyulása az ősi törvényhez: a családtól elvárás, a hercegnek megélhetés, a doktornak ellenállás, küzdelem, az írónak szemlélődés, érdekesség. Az író felesége egy pillanat alatt lelki kapcsolatba kerül a fiúval, és ott is hagyja a lelkét a Felföldön.
Felesleges vérontások büszkeségből.

2015. január 22., csütörtök

Az anya

Makszim Gorkij kétkötetes regénye 6,5 pontos. A fél pont a könnyen olvashatóságnak jár.
Korai szocializmus terjedése és terjesztése. Brutális férj halála után csak az anya szerep marad a címszereplőnek. Fia elvtársait is anyai szeretetébe vonja. Mikor a fia börtönbe kerül, titokban ő csempészi és terjeszti az iratokat. Végül elkapják. Fiát Szibériába száműzték.
Szeretete, elfogadás, aggodalom. Mi jellemez egy anyát?

2015. január 12., hétfő

Meslohes

Samuel Butler szatirikus utópiája 7 pontos.
 Fordítva: Seholsem. Szépek országa, ahol a betegséget büntetik börtönnel, ezért a megjátszott bűn (pl. kleptománia, sikkasztás) mögé rejtik őket. A csecsemők megszületését szégyellik, ezért 14 éves korukban nyilatkozatot iratnak alá vele, hogy semmivel nem vádolja a szüleit.
Egyetemeken hipotetikát tanulnak, minél képtelenebb elméletet kell érvekkel alátámasztaniuk, annál jobb jegyet kapnak. Állatok, növények védelme, gépek betiltása, és még egy seregnyi furcsaság.
Végül Higgs léghajón elmenekül a szerelmével. De vissza akar menni, hogy erőszakosan megtérítse a vélhetőleg elveszett tizedik izraeli törzset. A vége kicsit lerontotta az értékelésemet, de be kell látni, egy gyarmatosító angoltól nem várhatunk mást.
Néhol igencsak mulatságos, nyakatekert okoskodást élvezhet végig az olvasó.

2015. január 5., hétfő

Sofie világa

Jostein Gaarder regénye a filozófia történetéről 9 pontos. Eredetileg nem listás, mi tettük fel.
 Már nagyon régen el akartam olvasni, mert sokat hallottam róla. Az alcímnek megfelelően végigveszi a filozófia történetét közérthetően.
A kerettörténet is talányos: könyv a könyvben. Ki Sofie és ki az a Hilde? Szereplők hathatnak-e az íróra? Befejezés szerintem azt akarja kifejezni, hogy semmi sem biztos.
Filozófus: aki rácsodálkozik a világra.

2015. január 2., péntek

A tenger

John Banville regénye 6 pontos.
Gyász és emlékezés. Az emberi kapcsolatok látszatja és valósága. Mit látunk a másik emberből? Őszinték vagyunk-e a kapcsolataink természetét illetően, legalább magunknak? Tragédia és a testvéri kapcsolat. A történet több idősíkon ugrál : régmúlt (gyerekkor), a közelmúlt ( Anne, a feleség rákossága és halála) és a jelen. Meglepetésfordulatok a végén. A nyelvezete lírai.