1Q84 Harmadik kötet

Murakami Haruki kötete 8 pontos.
Igazán izgalmas véget rittyentett a szerző a trilógia végére. Persze egy csomó nyitott kérdés maradt, mint minden könyvénél. A fantasztikus elemek itt is megjelennek, a párhuzamos világok, hogy lehet belőlük szabadulni? Mi az életünk célja? Az egyik világban boldogabbak vagyunk, mint a másikban? Miben vagyunk a legjobbak? Azt csináljuk? Segítő emberek életutunk során. Származásunk, eredetünk kutatása, megértésének vágya. A titok titok maradhat-e vagy mindenképpen fel kell-e tárni?
Izgalmas kérdések, felvetések.
Nagyon jó volt elmerülni Murakami világában. Színvonalban pedig a Kafka a tengerparton c. könyve mellett van a helye a trilógiának. Nagyszerű élmény!

A halál árnyékának völgye

Jan Wolkers önéletrajzi regénye 6,5 pontos.

Egy tízgyerekes család második fiúgyermekének visszaemlékezései gyermek és ifjúkorára. Bátyja halála mély nyomott hagy benne, az egész könyvet áthatja a testvér iránti bűntudat, szomorúság, csodálat és felnézés. Múlt és a jelen fejezeti váltakoznak szembeállítva egymással a megszépítő gyermekkort a jelen változásával, a régi terek zsugorodásával és az épületek pusztulásával. 

A főhős nem egy mintagyerek, az én ízlésemhez képest kicsit sok a könyvben az állatkínzás, az apa vallási nevelése ellen lázad, közben keresi az útját sokféle munkát kipróbálva, a festészetbe és az írásba is belekóstolva. 

Szerethető olvasmány a kissé komor téma ellenére is.

A madarak

Tarjei Vesaas regénye 6,5 pontos.
Egy enyhén fogyatékos fiú és nővérének a kapcsolata, amelybe belép egy harmadik, ezzel Mattis feleslegesnek érzi magát, és a "sorsra" bízza az életét, és belefullad a tóba. A fiú meséli a történetet.
Önfeláldozás és belefáradás. Boldogság és elszigetelődés. A feleslegesség érzése, figyelmesség. Mit jelentek ezek a szavak a való életben?
Jelképek szerepe nagy.

Ahol angyal se jár

E.M. Forster regénye abszolút felejthető, tehát 6 pontos.
Pedig súlyos dolgokról ír, csak a stílusával van gondom. Könnyen olvasható, de könnyen felejthető is. Számomra nem tudja érzékeltetni a dolgok mélységét, súlyát.
Félresikerült házasságok, plátói szerelmek, tett és elhatározások, gyerekért való harc, de nem az ő érdekében, ami tragédiához vezet, de mindenki könnyen túllép rajta. Mintha az embereknek nem lenne értékük. Emiatt kissé taszítóak számomra az író művei.