2. hét: A Felemelkedés

 Január második hetében (8-14.) csak két könyvet olvastam, de nem bánom, mert mindkettő nagyon jó volt. Ezek:

1. Nicolas Binge: Felemelkedés

2. Sjón : Az Argó suttogása

Közülük az első nyerte azt a megtiszteltetést, hogy itt szerepeljen. 

Már maga a borító is nagyon impozáns, az keltette fel az érdeklődésemet. Aztán a fülszöveg is izgalmakat és feszültséget ígért. Ez meg is valósult, végig fenn tudta tartani a feszültséget számomra, alig vártam, hogy újra kezembe kaphassam a kötetet.

Mi is a műfaja ennek a könyvnek? Ezt nehéz meghatározni. Sci-fi, horror, kalandregény, lélektani, thriller. Igazság szerint én nagyon szeretem, amikor a műfajok keverednek, és az író jól meg tudja oldani azt, hogy ezek harmonizáljanak egymással. Szerintem itt ez sikerült. 

A borító is tartalmazza a fő szimbólumot, a hegyet. Ami csak úgy a semmiből ott termett, ráadásul minden normális hegy képzetének ellentmond. Például nincsenek mellette hegységek, a földtörténeti rétegek összekeveredtek rajta, a mikroorganizmusoknak rajta csak RNS-ük van, nem DNS-sük, ami minden földi életnek ellentmond stb. 

Izgalmas magyarázatokat találnak rá a szereplők, az egyik legfurcsább:

A szent hegy az összes vallásban előfordul. Az Olümposz, a Hara Berezaiti, a Meru-hegy. - Beszéd közben hevesen gesztikulált, és szinte sugárzott az arca. - De mi van akkor, ha ezek valóságosak? Mi van akkor, ha egyszerűen csak fizikailag hozzáférhetetlenné váltak? 

- Hová akarsz kilyukadni? - kérdeztem, miközben egy jéghideg széllökés süvített el az arcom mellett. - Azt akarod mondni, hogy az Olümposzon vagyunk? 

Thomas  megrázta a fejét, és elvigyorodott.

- Nem csupán az Olümposzon, hanem az idők kezdetétől létező összes istenség hegyén. Ha helyes az elméletem, Harold, akkor az emberiség történetének legszentebb helyén állunk.  (210 old.)

Maga a történet  (legalábbis az elején) egy Leslie L. Lawrence könyvhöz hasonlított, a hangulata mindenképpen. Hiszen adott egy kupac tudós, akik eddig legfeljebb csak hírből ismerik egymást, feladatuk, hogy kiderítsék miért/hogyan került ide ez a hegy, és felmásszanak a tetejére. Nem ismerik a megbízójukat, eltitkolnak előlük fontos információkat, egymásban sem bízhatnak stb. 

A formátum sem hétköznapi választás: levélregény, aminek ráadásul a sorrendje is bizonytalan. Eleve az idő egy központi kérdés itt, hiszen előre- hátra ugrálnak benne a szereplők, különös dolgok történnek körülöttük. 

SPOILER! SPOILER! SPOILER!

A hiperkocka mint teória és a magyarázata szerintem nagyon izgalmas, de viszonylag érthető volt. A kapuk elhelyezkedése és a használatuk, a térkép kiismerés külön érdekfeszítő. 

A lélektani része a dolgoknak is nagyon tetszett, a főhőseink múltjának a megismerése kifejezetten mélységet adott a történetnek. Néha még el is érzékenyültem. Ugyanakkor a hegy jó alkalmat adott a múlttal való szembenézésnek, a megbocsátásnak, az elengedésnek és a megbékélésnek. Ez pedig szép üzenete a regénynek. 

A mellékszereplők néha összefolytak számomra, azonban a fő karaktereknek jó volt a háttérsztorijuk, a legtöbbnek megtudtunk a múltjáról is valamit. Gideon személye számomra meglepetés volt például, bár valamit gyanítottam vele kapcsolatban. A testvérek azonban kicsit érthetetlenek maradtak, hiszen alig ismerték egymást, és nem volt bizalmuk egymás iránt sem. 

Azonban a legizgalmasabb az volt számomra, hogy mindenki megtalálhatja benne a maga magyarázatát. Hiszen ütköztetve van itt a vallásos és a tudományos világkép. A szabad akarat és az eleve elrendelés. 

A szabad akarat és az eleve elrendeltetés nem ellentétes dolgok, Harold. Egymás mellett léteznek.  (163. old.)

 

Vagy az intelligencia kérdése:

- Senki sem tudja, honnan származik az emberi értelem. Az ember kétségbeesetten vágyik a bizonyosságra, és ez arra kényszerített bennünket, hogy elfogadjuk az evolúciós folytonosság rendkívül kétes vázát.... Miért nincs átmenet?... Az emberiség intellektuális törekvései - a vallás, a tudomány, a kultúra és a történelem - egyedülállóak az egész világegyetemben. Mintha az élet egy bizonyos pontig fejlődött volna, azután az emberiség hirtelen tett egy kilencvenfokos fordulatot, és elindult egy teljesen másik irányba. Honnan származik tehát az intelligencia? (158. old.)

 

A vége (SPOILER!)

A vége nekem egy hangyányit csalódást keltő volt. Lehet, hogy azért, mert annyira fokozta a feszültséget, hogy a megoldás már nem ugrotta meg azt a szintet. Azonban igazán ügyes volt ebben is Nicholas Binge. Hogy mi van a csúcson? Nos, ez is értelmezés kérdése. Először azt hisszük, hogy ezek a lények - a leviatánok - uralják itt a terepet, akik eleve érdekesek a kollektív tudatukkal, de aztán megtudjuk, hogy ők is csak egy kísérlet eredményei. Ahogy mi is? Érdekes hobbi az, ahogyan vizsgálnak bennünket? De kiket rejt a többesszám? Földönkívülieket? A Szentháromságot? Ez a kérdés nyitott marad.

A könyv szerintem alapvetően olyan egyetemes kérdésre keresi a választ, hogy mi az életünk értelme? Erre csak egy záróidézetet hoztam ide:

- De mi értelme van? Ha minden előre eltervezett, akkor mi értelme van a cselekvésnek? ... 

- Ami meg  fog történni, az meg fog történni. Vagy már megtörtént, esetleg most történik meg. Rajtad múlik, hogy tartalommal töltsd meg. Rajtad múlik, hogy milyen szép lesz. (318 old.)

 

 

Sziddhárta

Hermann Hesse ezen könyvecskéje 7 pontos.
Buddha élete, útkeresése, bár nem tudom, hogy mennyire hiteles, ismereteim közül néhánnyal nem találkoztam. Mindenesetre az élet értelmének keresése egy ember életében ellentétes életvezetési elvek alapján. Először gazdag, arisztokrata brahman, aztán böjtölő, kolduló barát, majd hedonizmus, kalmárélet és szerencsejáték, szexuális szabadosság, majd vissza a bölcs szegénységhez révészként. Az ellentétek gyorsan és sarkítottan váltják egymást. Szeretet, fájdalom, apaság, szerelem, barátság.
Végig az járt az eszembe ezt a rövid élettörténetet olvasva, hogy nagyon jól ábrázolja akaratlanul is Hesse, hogy mi is a különbség a keresztyénség és a többi világvallás között. Mindegyik világvallásnál az embernek kell hosszú küzdelmek árán elérnie a boldogságot, az üdvösséget. Egyedül a keresztyénségnél nem. Hiszen itt Isten tesz mindent, Jézus meghalt értünk, megváltott minket, nekünk csak el kell fogadnunk ezt, és már üdvözültünk is. Hiába, nincs más út, csak Jézuson keresztül az Atyához.
A buddhizmusnál mindenkinek egyéni útja, és szenvedései vannak.
Nagyon tetszett egyébként a folyó- és az időhasonlat. Hesse stílusa pedig szokás szerint könnyed, még ilyen komoly témánál is, élvezetes olvasni.

1Q84 Harmadik kötet

Murakami Haruki kötete 8 pontos.
Igazán izgalmas véget rittyentett a szerző a trilógia végére. Persze egy csomó nyitott kérdés maradt, mint minden könyvénél. A fantasztikus elemek itt is megjelennek, a párhuzamos világok, hogy lehet belőlük szabadulni? Mi az életünk célja? Az egyik világban boldogabbak vagyunk, mint a másikban? Miben vagyunk a legjobbak? Azt csináljuk? Segítő emberek életutunk során. Származásunk, eredetünk kutatása, megértésének vágya. A titok titok maradhat-e vagy mindenképpen fel kell-e tárni?
Izgalmas kérdések, felvetések.
Nagyon jó volt elmerülni Murakami világában. Színvonalban pedig a Kafka a tengerparton c. könyve mellett van a helye a trilógiának. Nagyszerű élmény!

Franny és Zooey

Salinger kisregénye egy testvérpárról szól, 7 pontos. Színészek. Kiüresednek, keresik az élet értelmét. Franny imaismételgetésben szeretné megtalálni Istent. Zooey-nak az a véleménye, hogy ha a legjobbunkat nyújtjuk Istennek, akkor érjük el életünk célját.
Csodagyerekekké nevelték őket, ennek nehézségei a gyerekek szempontjából: unják a körülöttük lévő embereket, unatkoznak, magányosak.
A könyv üzenete: Ne elégedjünk meg a felszínes dolgokkal!