Antoine De Saint-Exupéry meseregénye 8 pontos.
Már legalább harmadszorra olvastam el ezt a híres könyvet. Gyerekkoromban egyáltalán nem tetszett. Nem is értettem, hogy mire ez a nagy felhajtás körülötte? De annyi feldolgozása van, daloktól elkezdve a meselemezen át, hogy kicsit be is sokalltam tőle.
Most viszont felnőtt fejjel újraolvasva megértettem, hogy ez elmenne egy filozófiai műnek is. Hiszen az élet nagy kérdéseire keresi a választ: mi az életünk célja? Mik az értelmetlen dolgok az életünkben, amik elszívják az energiáinkat és eltérítik a figyelmet a tisztánlátástól, a fontos és lényeges dolgokról? Eszembe jutott Jézus tanítása is a kis hercegről, mint szerepőről: "Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, akkor semmiképpen sem mehettek be a mennyek országába." Itt is valami ilyesmiről van szó. A gyerek meglátja a fontos dolgokat, amik már a felnőttek szeme előtt rejtve van. Valamint a halálról és legfőképpen a barátságról szól ez a kis könyvecske.
A szomorú vége ellenére végig érződik a regény stílusán valami elnéző derű, ami öniróniába is többször áthajlik. Ez nagyon tetszett, hiszen kicsit rokonléleknek érzem általa magam a szerzővel, hiszen rám is jellemző, hogy sokszor kinevetem magam, a hibáimat, csetléseimet és botlásaimat. Úgy tapasztaltam, ezáltal elnézőbbek leszek mások iránt, és talán nem rovom fel azokat a bizonyos szálkákat mások szemében, amikor én gerendán egyensúlyozok. :-)))