2024. március 8., péntek

9. hét: Egy magával ragadó folytatás

 A hónaphatárt is magában rejtő 9. héten (febr. 26- márc. 3.) nagy dilemmába kerültem, mert mind a három könyv 5 csillagos lett, és elbűvölt:

1. Neal Shusterman: Viharszem

2. Zoran Zivkovic: Az idő ajándékai

3. Axie Oh: A lány, aki a tenger alá esett

Végül a Viharszemet választottam, mert rengeteg gondolatot ébresztett bennem. 

 Mivel ez a Kaszások kora sorozat második része, csak SPOILERESEN tudok róla érdemben beszélgetni. Így ha még nem olvastad, de kíváncsi vagy rá, KÉRLEK, NE OLVASD TOVÁBB! 

Az első nagyon érdekes felvetés, ami az egész könyvön keresztülhúzódik, az az, hogy hogyan lehet megjobbítani egy korrupt szervezetet? Erre több kísérletet is bemutat a könyv:
  • belső reformmal
  • egy belső ellenzék létrehozásával (új rend / hagyományok hívei)
  • kihágók megbüntetésével (Lucifer kaszás)
  • a múlt kutatásával, az egész eredetének a tisztázásával
Azonban ezek egyike sem lett nyerő, mert mindig sokkal könnyebb rombolni, mint változtatni, reformálni. 
A könyv vége számomra nagyon brutális és drasztikus lett. Nem gondoltam volna, hogy csak most ismerjük meg a szigetet, az Örökkévalót, és máris elpusztítják. Eleve a főgonosz új testben való megjelenése is nagyon meghökkentő volt. Bármennyire link alak is volt az eredeti tulajdonos, mégis sajnáltam. Ráadásul nagyon jól ábrázolta az író, hogy mennyire ambivalens érzéseket váltott ki ez a módszer még Rand kaszásból is. Az ő karaktere és fejlődése nagyon érdekes volt. Talán elsikkad a többi szereplő között, pedig ő is megérne egy misét. 
Új elemként megjelennek a Kihágók, ami egyrészt egy szelep Viharszemnek, hogy a felmerülő ellenszegülőket kezelni tudja, másrészt például Texas külön fehér foltot jelentett ezáltal. Greyson alakja és neveltetése külön fontos szálat kap. A beépülő kém, a látszólag sikertelen élet, akivel a Viharszem megszakítja a kommunikációt, ami a legnagyobb büntetés ennek a srácnak, hiszen ő az egyetlen valamirevaló szülőjelölt a számára. Ez a lépés mégis szükséges, hiszen csak így tudja megmenteni kétszer is Citráék életét. Az ő szerelmi szála is érdekes, de a két főhősünkké még inkább. Az ő szerelmi kapcsolatuk csak nagyon halványan jelenik meg, és szinte csak a legvégén, de nagyon szép. 

Beszéljünk még egy kicsit magáról a Viharszemről! Nagyon jó bemutatja az író a Mesterséges Intelligencia minden előnyét és hátrányát. Nagyon szerettem, hogy minden fejezet előtt ő mutat valamit a gondolataiból, a világlátásából. 

Különösen érdekes volt a vallásokhoz és Istenhez való viszonya. Ő is ilyen magasságokba emelkedett, legalábbis látszólag. Amikor kiderült, hogy úgy programozták, hogy van, amiről ő sem tud, akkor először értetlenkedik, megsértődik, felháborodik, majd csendesen (?) bosszút esküszik. Ez a végén kissé végleges formát ölt a kihágósítással. Ez egyedül Greyson szempontjából jó valamilyen szinten. Persze mondhatnánk, hogy eddig sem tudott mindenbe beleavatkozni, hiszen a Kaszáskör ügyeibe, belső helyeibe nem látott bele, de ezt, ha nagyon akarta ki tudta játszani, és ő is belátta, hogy ez szükséges valamilyen szinten, és nemcsak az emberiség, hanem az ő javát is szolgálja.
 Zseniálisan csavarja ezzel kapcsolatban is a szálat Neal Shusterman, mert az elején azt gondolná az olvasó, mint az emberiség akkori nagy része is, hogy ő abszolút jó, gondoskodó, nem zsarnoki, egyszóval az emberek megmentője. Azonban ahogy bonyolódik a cselekmény, egyre jobban elbizonytalanodunk. Ez azonban olyan lassan következik be, hogy nem mindenkinek tűnik fel, csak a végén, a csattanónál. 
Rengeteget lehetne erről a sorozatról írni, mert izgalmas, csavaros, meghökkentő, gondolatébresztő. Kinek a pártján áll az Olvasó? Ezt is nehéz eldönteni, főleg most, hogy "elhulltanak a legjobbjaink a hosszú harc alatt"...

2024. március 7., csütörtök

8. heti könyv: Egy meglepetés verseskötet

 A 8. hét egy hullámvasút volt olvasás szempontjából. Volt benne egy nagyon gyenge, 2 csillagos könyv, de a többi 5 csillagos, és kettő kiemelkedő, ami közül nehéz volt döntenem. Nézzük a jelölteket:

  • Minna Lindgren: Nyomozás az Alkonypagonyban
  • Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból
  • Márai Sándor: A delfin visszanézett
  • Schmöltz Margit: Botticelli szerelmei
Ezek közül a nyertes Márai Sándor verseskötete lett. Ez több szempontból is meglepetés. Legfőképpen azért, mert mostanában azért rendszeresen olvasok verseket, de még mindig kevés a meggyőző számomra. Márai Sándortól pedig inkább prózaköteteket szoktunk meg, én is olvastam legalább négyet közülük, amiből 3 nagyon tetszett, egyedül az Egy polgár vallomásaival nem voltam kibékülve. Különben ezt a kötetet is véletlenül fedeztem fel, hiszen egy kihíváshoz kerestem olyan olvasnivalót, amiben állat szerepel a címben, akkor akadtam erre a könyvre. Nem bánom, hogy elolvastam, gondolom ez nyilvánvaló. 

A kötet költeményei nagyon egyediek, rezeg bennük a honvágy, a töprengés, az utalások minden magyarok számára egyértelmű szövegekre. Számomra kiemelkedő volt a Sakk című versciklus, ami kicsit a görög drámákra hajazott, mert a játékos mellett sorra megszólalnak a bábuk is:

Parasztok kara

a lovag

a királynő

a futó

                                  a király

                                  a futó

                               a király

                                       a lovag

                         a király

                               a futó

                         a bástyák

                   a parasztok hada

                       játékos

Érdekes volt  "belelátni" a játék alatt a szereplők fejébe.



A másik emlékezetes mű pedig egy verses játék két felvonásban. Ennek a központi figurája 
Casanova, aki párbajozásért börtönbe került, és most szabadult. Bolzanóban húzza meg magát, ahol természetesen nem marad titokban a kiléte, és mindenki látni akarja az álarcosbálon, persze főleg a hölgyek, akik tanácsot kérnek tőle. Azonban megjelenik az az idősebb úr is, akinek a feleségért a párbaj zajlott. Igaz, hogy ő nyerte azt, de a neje azóta is Casanova után sóvárog. Kérése, hogy hitesse el vele, hogy szereti, aztán pedig hagyja el. Így talán kigyógyul belőle. 
A két fiatal beszélgetése nagyon különleges, számomra meglepő fordulatokat is tartalmazott. Casanova annyira egybenőtt már a szerepével, ami végül is a megélhetését is biztosítja, hogy már maga sem biztos benne, hogy ki is ő valójában, mit is érez igazán. A nő egyre bölcsebb lett azóta, mióta ő börtönbe került, és átlát a férfin, mégis szereti. A megbocsátás, az önismeret és a szeretet sokszínűségét olvashattam itt. 

Márai utolsó versei pedig más szempontból érdekesek, az utalások itt még gyakoribbak. Hamar elolvastam a könyve, lehet, hogy túl gyorsan is, és ízlelgetni kellett volna kicsit nyugodtabban. Éppen ezért újraolvasás gyanús. 



2024. március 3., vasárnap

7. heti könyv: Egy varázslatos, elbűvölő könyv

 2024 hetedik hetében (február 12-18.) igen sok könyvet fejeztem be, és a változatos olvasás is meglátszik a különböző műfajokon. Lássuk is őket:

  1. Ali Hazelwood: A szerelem képlete
  2. Maja Lunde: A Nap őrzője
  3. Kálvin János: Kik a boldogok? 
  4. Friedrich Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról
  5. Szabó Krisztina: Az ellopott kívánság
  6. Nemere István: A fantasztikus nagynéni
Mindegyik tetszett, egy mégis kiragyogott közölük, mégpedig:

Tudom, hogy először a Hónővért kellett volna olvasnom, de az nem jött meg a helyi Lírába, így ebbe vágtam bele a tavaszra készülés jegyében. Egyáltalán nem bántam meg, hogy nem halogattam. A szöveg is varázslatos Maja Lundétól, 
nem lehet egyszerűen mesének titulálni, hiszen annyi tanítás, tanulság és figyelmeztetés rejlik benne a jelenre és a jövőre vonatkoztatva, hogy az hihetetlen. Mindemellett az illusztrátor, Lisa Aisato 


is kitett magáért. Nem egészen az én stílusom az a művészet, amit képvisel, de a történethez abszolút alkalmazkodott és szépen alátámasztotta a mondanivalót. Nagyon tetszett a falu és a völgy közti különbség szemléltetése a vidám, színes és a sötét, komor színek tekintetében.

Mint említettem nagyon elgondolkodtató a szöveg. Elsősorban természetesen a klímaváltozás tekintetében: Mit teszünk a Földdel? Visszafordítható-e a folyamat? Megakadályozható-e a tragikus végkifejlet? 

Azonban a családi kapcsolatok is hangsúlyosak. Megéri-e a bosszú? Főleg úgy, ha általa cserbenhagyunk olyanokat, akik számítanak ránk? A nagypapa-unoka kapcsolat pedig szívfacsaró volt. Az, hogy nem merték megölelni egymást sok évig, mert tartottak a másiktól, sajnos nagyon is életszerű. A vége pedig éppen ezért volt olyan szívet melengető. 

A baráti kapcsolat is fantasztikus volt. Mi az igazi barátság? Ha csak a jóban, a boldogságban osztozunk egymás örömén, vagy ha a nehézségekben is? Az ő kapcsolatuk kiragyogott a kötetből. 

Biztosan újraolvasós lesz! Mindenkinek ajánlom!

2024. március 1., péntek

6. heti könyv: Egy kifogástalan gyilkosság

 Február 5. és 11 között három könyvet olvastam el. Ezek:

  • Harag Anita: Valakire mindig gondolni kell
  • Budai Lotti: A festőművész 
  • Julia Seales: Egy kifogástalan gyilkosság
Ez utóbbi lett a heti győztes, sőt, mivel csak hetekkel később írom ezt az értékelést, elárulhatom, hogy a februári hónap könyve is. 
Már maga a borító is megvett magának, erre figyeltem fel először, aztán a fülszöveg is meggyőzött, hogy ez a nekem íródott regény, és milyen igazam lett! Hiszen történelmi, romantikus és krimi, ez már nyerő felállás, ráadásul ez meg van fejelve a paródiával és a jó humorral. A paródia elsősorban a Büszkeség és balítéletet célozza meg, de olyan finoman, hogy az nem sértő, inkább tisztelgés a nagy előd előtt. Édesapám előttem olvasta, és ő nem olvasta Jane Austin művét, csak a BBC feldolgozásból látott néhány jelenetet, de még ő is azt mondta, hogy ez nagyon humoros volt, éppen ezért élvezte minden sorát. Pedig óvtam a könyvtől, mert ő nem szereti a romantikus krimit, de ebben csak igen halványan jelenik meg ez a szál, ezért nem volt gondja vele. 

A humor nagy részét főszereplőink adják. Egyik sem tökéletes, mindegyik követ el hibákat, de végül csak leleplezik a gyilkost. Drake nyomozó hivatalosan nem is az, mert az újságokban lejáratták, és bukottnak nyilvánították. Az más kérdés, hogy mint kiderült, neki volt igaza. Épp ezért mogorva, emberkerülő, aki mindent racionálisan lát, szabálykövető, néha idegesítően az. 

Másik főszereplőnk egy lassan vénkisasszonynak minősülő legidősebb lánygyermek, akinek sürgősen férjhez kellene mennie, hogy a családot megmentse az anyagi csődtől. Csakhogy ő nem igazán egy tipikus bálozó szépség. Az alábbi idézet nagyszerűen bemutatja őt, mert a könyv humorát is: 

Ő maga semmiféle kielégülést nem talált a Hölgyek kézikönyve által jóváhagyott hobbikban. Borzalmasan hímzett, semmi érzéke nem volt a zenéhez, a rajzolástól pedig egyenesen eltiltották, mert olyan ijesztőek voltak az alkotásai, hogy rendszeresen frászt hozta azokra a szerencsétlenekre, akik kénytelenek voltak egy pillantást vetni rájuk. Ezzel szemben a gyilkosokra való vadászat teljesen megbabonázta. 

14. old. 

Itt szeretnék köszönetet mondani a fordítónak, Hulse Alexandra Nikolettának, aki nagyszerű munkát végzett. 

Szóval nyomozópárosunk a gyilkosság után elkezd nyomozni. Sokszor tévednek, más következtetésre jutnak, mint kellene, hiszen minden mellékszereplőnek van valami vaj a füle mögött. Vannak ebben a vihartól elzárt udvarházban rejtett kártyaszobák, titkos folyosók, amik tovább bonyolítják a rejtélyt. 



 A megoldás (SPOILERES!)

 

 Amikor kiderül a valódi tettes kiléte, értelmet nyer a cím is. A tökéletes úriember mindig gyanús. Különben tetszett mind a két nyomozóban, hogy odafigyelnek az apró részletekre is. A padlásjelenet pedig - gondolom nem véletlenül - eszembe juttatta a Jane Eyre-t is. Az ejtőernyős fura kalap meg már annyira abszurd volt, hogy nagyon vigyorogtam rajta. A levelezés a példakép nyomozóval pedig hatalmas csattanó volt zárásul.


Összességében hatalmas olvasmányélmény volt. Hogy elolvasom-e a folytatást? Ez nem kérdés! Mikor jön már?