A 8. hét egy hullámvasút volt olvasás szempontjából. Volt benne egy nagyon gyenge, 2 csillagos könyv, de a többi 5 csillagos, és kettő kiemelkedő, ami közül nehéz volt döntenem. Nézzük a jelölteket:
- Minna Lindgren: Nyomozás az Alkonypagonyban
- Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból
- Márai Sándor: A delfin visszanézett
- Schmöltz Margit: Botticelli szerelmei
Ezek közül a nyertes Márai Sándor verseskötete lett. Ez több szempontból is meglepetés. Legfőképpen azért, mert mostanában azért rendszeresen olvasok verseket, de még mindig kevés a meggyőző számomra. Márai Sándortól pedig inkább prózaköteteket szoktunk meg, én is olvastam legalább négyet közülük, amiből 3 nagyon tetszett, egyedül az Egy polgár vallomásaival nem voltam kibékülve. Különben ezt a kötetet is véletlenül fedeztem fel, hiszen egy kihíváshoz kerestem olyan olvasnivalót, amiben állat szerepel a címben, akkor akadtam erre a könyvre. Nem bánom, hogy elolvastam, gondolom ez nyilvánvaló.
A kötet költeményei nagyon egyediek, rezeg bennük a honvágy, a töprengés, az utalások minden magyarok számára egyértelmű szövegekre. Számomra kiemelkedő volt a Sakk című versciklus, ami kicsit a görög drámákra hajazott, mert a játékos mellett sorra megszólalnak a bábuk is:
Parasztok karaa lovaga királynőa futóa királya futóa királya lovaga királya futóa bástyáka parasztok hadajátékos
Érdekes volt "belelátni" a játék alatt a szereplők fejébe.
A másik emlékezetes mű pedig egy verses játék két felvonásban. Ennek a központi figurája
Casanova, aki párbajozásért börtönbe került, és most szabadult. Bolzanóban húzza meg magát, ahol természetesen nem marad titokban a kiléte, és mindenki látni akarja az álarcosbálon, persze főleg a hölgyek, akik tanácsot kérnek tőle. Azonban megjelenik az az idősebb úr is, akinek a feleségért a párbaj zajlott. Igaz, hogy ő nyerte azt, de a neje azóta is Casanova után sóvárog. Kérése, hogy hitesse el vele, hogy szereti, aztán pedig hagyja el. Így talán kigyógyul belőle.
A két fiatal beszélgetése nagyon különleges, számomra meglepő fordulatokat is tartalmazott. Casanova annyira egybenőtt már a szerepével, ami végül is a megélhetését is biztosítja, hogy már maga sem biztos benne, hogy ki is ő valójában, mit is érez igazán. A nő egyre bölcsebb lett azóta, mióta ő börtönbe került, és átlát a férfin, mégis szereti. A megbocsátás, az önismeret és a szeretet sokszínűségét olvashattam itt. 
Márai utolsó versei pedig más szempontból érdekesek, az utalások itt még gyakoribbak. Hamar elolvastam a könyve, lehet, hogy túl gyorsan is, és ízlelgetni kellett volna kicsit nyugodtabban. Éppen ezért újraolvasás gyanús. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése