Arthur Golden könyve 7 pontos.
Már első olvasáskor is kicsit meglepődtem, persze pozitívan. Egyáltalán nem ilyen könyvet vártam előzetesen a címet meghallva. Nagyon olvasmányos, érdekes. A Japán hétköznapokba nyerhetünk bepillantást, persze ott is az elitébe. Legérdekfeszítőbbek számomra azok a részek voltak, amikben megtudhatjuk, hogy a japánok hogyan élték meg a világháborút és az azt követő éveket. Ezt kevés könyvben ábrázolják. Mindig a nyugati világ szemszögéből látjuk csak a dolgokat.
A könyv nagyon jól rávilágít arra, hogy a szépség és a finomság mögött milyen halálos és elkeseredett harc folyik a gésák körében. Egyáltalán nem az az irigylendő élet ez, mint amit várnánk. Sok mindenről képet nyerhetünk, persze egészen szubjektív szemszögből. A légköre ennek a világnak azonban teljesen magával ragadó.
2015. október 31., szombat
2015. október 26., hétfő
Kőbe vésett történet
Carol Shields ezen művére is 7 pontot adok.
Nagyon érdekes családregény. Csupa ellentmondás: elvileg Daisy önéletírása, csakhogy a nagy része E/3. személyben íródik, és többet tudunk meg a körülötte élőkről, mint róla. Mások gondolatait is ismerjük róla, illetve magukról, az övét csak néha-néha, mintha mindig csak sodródna az eseményekkel.
Halállal kezdődik a mű (születésekor meghal az édesanyja, ami egész életére nyomott hagy) és azzal is záródik. Közben pedig a magány, az elszigeteltség, az elidegenedés kap szerepet.
Vannak részek, amik nagyon tetszettek: például a levelek, vagy amikor mindenki elmondta az elméletét, hogy szerinte miért lett Daisy depressziós. Más részekkel nehezen lehetett haladni. Összességében azonban szerintem nagyon jól írta meg az írónő a történetet. Mindig meglepett valamivel.
A címlap pedig nagyon találó: Daisy életét meghatározó dolgok szerepelnek rajta: szülei fényképe, a kövek és a virágok. Szokatlanul sok növénynév szerepel a könyvben.
Carol Shields bölcs megértéssel kezeli szeplőit, és egy-két ecsetvonással festi csak meg őket, mégis nagyon emberiek és esendőek lesznek.
A mű fő kérdései szerintem: Mi az egyén? Megismerhető-e? Mennyire hatnak ránk a környezetünkben élő emberek?
Nagyon érdekes családregény. Csupa ellentmondás: elvileg Daisy önéletírása, csakhogy a nagy része E/3. személyben íródik, és többet tudunk meg a körülötte élőkről, mint róla. Mások gondolatait is ismerjük róla, illetve magukról, az övét csak néha-néha, mintha mindig csak sodródna az eseményekkel.
Halállal kezdődik a mű (születésekor meghal az édesanyja, ami egész életére nyomott hagy) és azzal is záródik. Közben pedig a magány, az elszigeteltség, az elidegenedés kap szerepet.
Vannak részek, amik nagyon tetszettek: például a levelek, vagy amikor mindenki elmondta az elméletét, hogy szerinte miért lett Daisy depressziós. Más részekkel nehezen lehetett haladni. Összességében azonban szerintem nagyon jól írta meg az írónő a történetet. Mindig meglepett valamivel.
A címlap pedig nagyon találó: Daisy életét meghatározó dolgok szerepelnek rajta: szülei fényképe, a kövek és a virágok. Szokatlanul sok növénynév szerepel a könyvben.
Carol Shields bölcs megértéssel kezeli szeplőit, és egy-két ecsetvonással festi csak meg őket, mégis nagyon emberiek és esendőek lesznek.
A mű fő kérdései szerintem: Mi az egyén? Megismerhető-e? Mennyire hatnak ránk a környezetünkben élő emberek?
2015. október 22., csütörtök
Az agyag géppuska
Viktor Pelevin művére 7 pontot adok.
Néha az az érzésem, kicsit kicsi vagyok az orosz író műveihez. Alapvetően egy intellektuális játék, a könyv tele irodalmi utalásokkal. Egy elmegyógyintézetben játszódik részben a mű, ahonnan álmok és látomások segítségével ugrálunk az időben. Vagy az a valóság?
A mű egyik alapkérdése, hogy mi is a valóság? Csak szubjektív az, amit körülöttünk észlelünk, és nincs is semmi, csak a pusztaság, ami egyébként a főhős vezetékneve is? Vagy van objektív külső valóság? A történelmi sík is ugrál a fehér-vörös háború, Buddha kora, a posztkommunista kor között.
A címben szeplő tárgy is misztikus: varázspálca? Eltűntet dolgokat, vagy csak másra tereli a figyelmet? Buddha kisujja?
A könyv vége sem ad feloldódást, megint bennünk marad a MI VAN?? érzés. A regény mégis nagyon olvasmányos, nem veszi el az ember kedvét Pelevin további műveitől.
Néha az az érzésem, kicsit kicsi vagyok az orosz író műveihez. Alapvetően egy intellektuális játék, a könyv tele irodalmi utalásokkal. Egy elmegyógyintézetben játszódik részben a mű, ahonnan álmok és látomások segítségével ugrálunk az időben. Vagy az a valóság?
A mű egyik alapkérdése, hogy mi is a valóság? Csak szubjektív az, amit körülöttünk észlelünk, és nincs is semmi, csak a pusztaság, ami egyébként a főhős vezetékneve is? Vagy van objektív külső valóság? A történelmi sík is ugrál a fehér-vörös háború, Buddha kora, a posztkommunista kor között.
A címben szeplő tárgy is misztikus: varázspálca? Eltűntet dolgokat, vagy csak másra tereli a figyelmet? Buddha kisujja?
A könyv vége sem ad feloldódást, megint bennünk marad a MI VAN?? érzés. A regény mégis nagyon olvasmányos, nem veszi el az ember kedvét Pelevin további műveitől.
2015. október 20., kedd
Ahol a madár se jár /Krisztus megállott Ebolinál
Carlo Levi könyve 6,5 pontos.
Műfaját nehéz meghatározni. Engem inkább a hangulata fogott meg, azért adtam 0,5 ponttal többet rá. Egy száműzetés hiteles története egy elzárt, elhagyatott közösségben. Az író még orvos és festő is. Mind a három mesterség nagy szerepet játszik a műben. A neten találtam is több képet tőle. Íme egy példa:
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/b/b3/Lucania_61_di_Carlo_Levi_2.JPG
Műfaját nehéz meghatározni. Engem inkább a hangulata fogott meg, azért adtam 0,5 ponttal többet rá. Egy száműzetés hiteles története egy elzárt, elhagyatott közösségben. Az író még orvos és festő is. Mind a három mesterség nagy szerepet játszik a műben. A neten találtam is több képet tőle. Íme egy példa:
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/b/b3/Lucania_61_di_Carlo_Levi_2.JPG
Az elején nagyon nehezen haladtam vele. A felétől kezdve lendültem bele, bár összesen 200 oldalas a regény. A vidék elmaradottságára, az elhagyatottságára hívja fel a figyelmet Carlo Levi. Ők azok, akik senkire sem számíthatnak. A narrátort megszeretik, befogadják, ragaszkodnak hozzá, végül azonban őt is elveszítik.
2015. október 11., vasárnap
A csavar fordul egyet
Henry James kisregénye 8 pontos.
Igazi gótikus történet számomra: feszes, rövid, végig feszültségben tartja az olvasót. Eleve egy nagyon hangulatos képpel kezdődik: kandalló körül, este rémtörténeteket mesélnek egymásnak a vendégek.
A nevelőnő és 2 tanítványának története megspékelve két szellemmel, egy kísérteties házzal és tragikus véggel. Nem lehet tudni, hogy csak a nevelőnő képzelődik, a gyerekek gonoszok, a nő kegyetlen, vagy éppen mi történik?
Igazi gótikus történet számomra: feszes, rövid, végig feszültségben tartja az olvasót. Eleve egy nagyon hangulatos képpel kezdődik: kandalló körül, este rémtörténeteket mesélnek egymásnak a vendégek.
A nevelőnő és 2 tanítványának története megspékelve két szellemmel, egy kísérteties házzal és tragikus véggel. Nem lehet tudni, hogy csak a nevelőnő képzelődik, a gyerekek gonoszok, a nő kegyetlen, vagy éppen mi történik?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)