43. héten (október 21-27.) 4 könyvet olvastam el:
1. Beh Mariann: Halmesék
2. Visky András: Kitelepítés
3. Baráth Katalin: Detektív kacér kalapban
4. Molnár Vilmos: Az ördög megint Csíkban
Kiütéssel győzött Molnár Vilmos könyve. Az egyik hónapban a Merítésben az ő könyvei kerültek sorba, ez irányította újra rá a figyelmemet az íróra. Ugyanis már olvastam tőle, és az is nagyon különös hangulatú volt, tele játékossággal és székely mesélőkedvvel, csakhogy szinte megfeledkeztem az írójáról. A cikk hatására azonban több kötete is felkerült a kívánságlistámra, és ezt meg is találtam a Tudásközpont, így ízibe ki is kölcsönöztem.
Most is a szuper elbeszélésmód és a stílus ragadott magával. Annyira ízes ez a székely módi és furfangos ez az észjárás, hogy üdítő élmény volt ezt a kötetet olvasgatni. Szinte mindegyik novella tetszett. Valahol volt csattanó, néha inkább a csavarok domináltak, mégis kár lett volna kihagyni ezt a gyöngyszemet az olvasásim közül.
Nézzük kicsit részletesebben, hogy mi is fogott meg bennük:
Bereczki Paula esete a marslakókkal: annyira groteszk és abszurd már az indítás is, hogy az ember nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen. Az önzés és a vezetettség/befolyásolás párbajozott itt egymással. Nem biztos, hogy nyertünk a győztessel.
Béla kézre kerítése: Az ikrek mint probléma-forrás. De a rendőrségnek mindig van egy ütős kérdése a végén.
Félig titkos történet: Itt az elbeszélésmód és a szereplők nevének a helyettesítése bontja meg a normalitást.
Az ördög megint Csíkban: A székely mesék analógiájára íródott történet.
Történet Bolond Lináról és a Vörös Hadseregről...: Talán ez lesz a legemlékezetesebb darab a kötetből. Eleve a nagymamáról szóló történetek kiemelkednek a könyvből. Azonban itt a vekker és a vele való kalamajka, az abból való kilábalás nagyon vicces volt. Ugyanakkor sikerült a feszültségfokozás is mesteri módon.
Öregapám csütörtökje: Hova tűnt a csütörtök? - hökkenhetünk itt meg.
Hagyma, avagy amikor nagyanyám...: Ez is nagy kedvenc. Mennyi mindenre jó a hagyma! Még a történelmi igazságtalanságok kikalapálására is!
Nagyanyám hokedlije: Kisgyerekként a világ. Számomra ez nosztalgikus volt.
A falvédőn: A bölcs mondások és az asztalnál való hallgatás szembeállítása.
Mese a szerencséről: Kinek mit jelent és mit tud vele kezdeni?
Mese az alvóbajnokról: Furcsa királyság és mese, de találva éreztem magam a lustaság tekintetében.
Mese a varas békáról: A Békakirály másképp, és a boldogan éltek utáni rész. Mit gondolt magában a béka? Boldog-e, hogy teljesült a kívánsága? Hogyan oldotta meg kicsit erőszakosan a helyzetet az após?
Mese a koalamackóról: Az énközpontúság kiirthatatlansága. A gondolatolvasás haszna annyi amennyit kezdünk vele?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése