Oscar Wao rövid, de csodálatos élete

Junot Díaz regényére 7 pontot adok.
Nem vastag könyv, de nem is könnyű olvasmány. Először a stílusát volt nehéz megszoknom: hasonlít a hétköznapi beszédhez, sok szlenggel és rengeteg spanyol kifejezéssel, trágársággal és szókimondással. Mindez megspékelve rengeteg utalással a sci-fi irodalom klasszikusaira, még jó, hogy valamennyire képben vagyok a témában. Ráadásul több narrátor is van különböző stílussal, ami mindenképpen hozzátesz az elbeszélés értékéhez, csak a váltás néha nekem túl éles volt.
A dominikai diktatúráról már olvastam könyvet, Mario Vargas Llosa: A Kecske ünnepe c. remekét, de az főleg a politikai elittel foglalkozik, míg Díaz a kisemberek szemszögéből írja meg ezt a családtörténetet 3 generáció szemén keresztül. A végső megállapítás abszolút helytálló:

"A mi népünk tízmillió Trujillo népe"

 309. oldal

Igen, a diktátor mindig rányomja bélyegét az országára, a besúgók hálózata, a félelem, a rettegés minden nap, az árulás mindennapossága még messze túléli a rendszereket. Ezek a dolgok ebben a regényben is megjelennek, még ha sokszor háttérinformációként is. Ugyanakkor a népről is sokat megtudunk, a hiedelemvilágukról, főleg a fukúról, az átokról; a mindennapokról, a férfiakról, nőkről, a lakossági összetételről stb.

Maga a család is nagyon izgalmas és érdekes, mind a három generáció tartogat meglepetéseket, és ezeket csak apránként, és nem kronologikus sorrendben tudjuk meg. Oscar pedig egy esendő, sokszor sajnálatra méltó, de az biztos, hogy nem mindennapi főhős.

Mindenesetre érdemes volt megküzdeni a regénnyel. És hogy a cím tényleg igaz-e? Csodálatos volt-e az élete Oscarnak? Aki kíváncsi rá, olvassa el ezt a megérdemelten Pulitzer-djas regényt és járjon utána!

Vadhattyúk

Jung Chang alapos, megrázó korrajza 8 pontos.
Nem mondhatnám, hogy ez egy gyorsan és könnyen elolvasható regény, de megéri a küzdelmet!
Lehet, hogy én vagyok műveletlen, de nem emlékszem, hogy akár a történelem szakon is foglalkoztunk volna Mao ce Tung diktatúrájával mélyebben. Csak annyira, hogy volt. De mindezekről a szörnyűségekről nem. Őszintén szólva a kulturális forradalmat sem értettem, mert a középiskolai tankönyv nem magyarázta el rendesen, hogy itt az elnevezés és a gyakorlat nem fedi egymást. Most erről is alapos képet kaptam.
Három generáció egymás mellett élése, egymás elfogadása, a súrlódások elsimítása. Itt tényleg nagyon máshogy éltek a generációk. Mégis, a szeretete megoldotta a gondokat.
A diktatúra leírása viszont szörnyű és hiteles. Az agymosás mértéke elképesztő. Nagyon tetszett a főszereplő rádöbbenése, hogy nem az különbözteti meg az embereket, hogy milyen hatalmi pozícióban vannak (hiszen ez, főleg egy diktatúrában, gyorsan változik), sem az, hogy milyen ideológiában hisznek, hanem az, hogy kegyetlenek, bosszúállók, vagy jóindulatúak. Ez alapján különböztethetünk meg jó és rossz embereket.
Felmerül az a kérdés is, hogy mennyit tud egy kívülálló a diktatúráról? A könyv még ma is be van tiltva Kínában.
Az apja nekem egy nagyon érdekes személyiség volt. Egy igazi idealista, aki nem tört meg, a lelkét nem adta el. Ezzel persze sokszor nehéz helyzetbe hozta a családját. Mi a jobb? A szeretetből való megalkuvás vagy a gerincesség megtartása súlyos áldozatok árán?

Kísértetház

Isabel Allende könyve 8 pontos. Igazi mágikus realista latin-amerikai regény. Aki szereti ezt a műfajt, annak nagy élményben lesz része!
A családregény Chilében játszódik. Elszalasztott alkalmak, idők, A zsarnokságnak való ellenállás, politikai tévedések és az emberség megőrzése. Allende nagybátyjának a sorsa is bele van írva, aki ellen a puccsot hajtottak végre, és kivégezték. Kapcsolatok változása az időben.
Sokrétű, sokoldalú mű.

Elnök úr

Miguel Ángel Asturias: Elnök úr c. műve 6,5 pontos.