Egyszerűen zseniális ez a tündérmese, és nem csak azért, mert nagyszerűen bemutatja a Szovjetuniót, hanem azért is, mert minden hatalmat és visszaélést rá lehet húzni. Tömör, frappáns, nem érzeleg, nem nyújtja, mint a rétestésztát.
A szabályok kifacsarásának bemutatása szenzációs. Volt nemrég egy vitám a barátnőmmel az erkölcsről. Szerinte mindenkinek saját erkölcsi világa, értékrendje van. Ezzel az a baj, amit a könyv is leír, hogy alakítható és kifacsarható. Szerintem egy erkölcs van, amit Isten oltott belénk, és ez a legjobban a Tízparancsolatban nyilvánul meg. Ezt lehet magyarázni, értelmezni,( megfelelni neki nem), de megváltoztatni nem lehet, mert ez szilárd értékmutató.
A vezetők hatalomvágyát, a nép eltiprását nagyszerűen bemutatja. Szerintem a 20. század történelem tanításánál kötelező olvasmánnyá kellene tenni! Ebből jól megérthetőek a dinamizmusok, az összefüggések, a demagógia hatása. A birkák, mint a nép pedig külön kedvencem. Eleve allergiás vagyok a csordaszellemre, ezért nagyon jókat szórakoztam a skandálásokon, ami elnyomott minden értelmes hozzászólást, vitát. A mai világra is abszolút ráhúzható, sajnos.
Orwell utolsó mondatai a legütősebbek (kivéve a Burmai napokban), de ehhez el kell olvasni az egész regényt. Itt is csak ezt tudom kiemelni, és ez a lényeg:
Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember, és melyik a disznó.
131-132. oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése