A szél árnyéka

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka című regénye nagyon tetszett nekem, ezért 10-ből 8 pontot adtam rá.

A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz.

Már a regény eleje is izgalmasan indul. Az Elfeledett Könyvek Temetőjébe sétálhatunk be. Milyen csodás idea, és manapság sajnos egyre több könyv kerül ide! Zafón szeretete a könyvek iránt az egész művet áthatja. Könyvbarátoknak igazi élmény!

Ezért azt mondom, jobb lesz vigyázni, mert ha könyvekkel kereskedsz, még a tartalomjegyzékben sem bízhatsz soha.

A regény egyik fő vonulata a barátságok bemutatása. Mi választhat szét egy tartós barátságot? Mi az örök barátság titka? Ki a barátunk? Elkophat-e egy barátság?

Valaki egyszer azt mondta,hogy amint azon kezdünk el gondolkodni, hogy szeretünk-e valakit, akár örökre le is mondhatunk róla.

A nyomozás a könyv írója után felveti a kérdést, jó-e, ha ismerjük az olvasandó könyv szerzőjét. Mennyire befolyásolja ez az olvasásunkat, értelmezésünket?

Maga ezt még nem érti, mert nagyon fiatal. Később majd maga is megtanulja, hogy nem az számít, mi van, hanem az, hogy mi lehet.

A történet színhelye Barcelona, sokat megtudhatunk a spanyol polgárháború emberi oldaláról is.

Tudja, az ostobák fecsegnek, a gyávák titkolóznak, a bölcsek pedig végighallgatnak másokat.

Még néhány elgondolkodtató idézet a könyvből:

Holt nyelv tudniillik nincs, csak elmaradott elme.

Ezt a világot nem az atombomba fogja elpusztítani, akármit is írnak az újságok, hanem a középszerűség és az a megátalkodott szokás, hogy mindenből viccet csinálunk, méghozzá rossz viccet.