Lopakodó árnyak

Martin H. Greenberg és Charles G. Waugh szerkesztette ezt a kísértethistóriákat tartalmazó antológiát. Nálam 7 pontot érnek. Persze nem könnyű egy novellagyűjteményt pontozni, hiszen a történetek különböző minőségűek. Mégis, szerettem őket olvasni, mert a fő céljukat, a feszültségkeltést, mindegyik elérte más-más eszközzel. Ez viszonylag egy szűk mozgásterületű  műfaj, mégis teljesen különböző történeteket olvashattam. Van, ami a krimihez közelít, míg más a sci-fihez. Szerintem nyerő ötlet, hogy egy ilyen kötet is helyet kapott az 1001-es listán. 

Jó archoz kötni így utólag a történeteket, ezért mindegyikhez írok pár szót és idemásolom az írók arcképét hozzájuk.

Charlotte Perkins Gilman: A sárga tapéta

Egy nő szemszögéből látjuk az eseményeket. Egészen a végéig nem tudjuk eldönteni, hogy őrült az illető, képzelődik, vagy csak fél. Ki szemlél kit? A rabságban lévő és a kívülálló szemszöge. A család mennyire felelős az állapotunkért? Miben és hogyan tudnak rajtunk segíteni?

H.P. Lovercraft: Patkányok a falban

Lovercraft-tól már olvastam egy kisregényt, így kíváncsian vártam ezt a novellát. Hozta a színvonalat, és nemcsak a jelent, hanem a múltat is megkérdőjelezte, sőt a saját mentális egészségünket is. Nem a patkányok jelentették a legnagyobb bajt abban a bizonyos falban.

Elizabeh Bowen: Macskaugrás

Na, ez az a történet, ami egy jó krimialapnak is kitűnő lenne. Egy társaság, egy félelmetes ház. Emberek összezárva, egymást és a maguk félelmeit is el kell viselniük. Ki milyennek mutatja magát, mit tart a másikról?

Egyik kiemelkedő történet. De hogy miért ez a címe? Az rejtély maradt előttem. 

David H. Keller: A pincerém

Mindig elgondolkozom azon, hogy az emberek miért viselkednek teljesen ésszerűtlenül a filmekben és a könyvekben, főleg a horror, krimi műfajában? Itt is erről van szó. Egyke gyerekkel hogy lehet így bánni? Megéri csak azért, hogy a saját nevelési elveinket bebizonyítsuk. Itt inkább a felháborodás került előtérbe nálam a feszültséggel szemben.

Robert Block: Lizzie Borden fejszét fogott

Az író itt a deja vu érzést használja ki, illetve azt az emberi tulajdonságot, hogy mások megítélésében mindig okosabbnak érezzük magunkat, illetve mennyire nem vagyunk tisztában a magunk korlátaival. Itt felmerül a skizofrénia lehetősége is, hiszen szereplőink nem emlékeznek egyes tetteikre.

Cornell Wollrich: Montezuma holdja

A másik dobogós helyezett nálam ez a történet. Annyira különleges a hangulata. Kicsit ki is lóg a sorból, mert természetfeletti nélkül is magyarázhatóak lennének az események. Az azték szívtelenség, ridegség és erőszakra való hajlam mégsem győzedelmeskedik az igazság és a szeretet felett. Ugyanakkor a kisebbségi lét is megjelenik itt, illetve a bátorság kérdése. Nagyon jó kis történet sok mondanivalóval.

Margaret St. Clair: A Bel Aire-i ház

 Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen kötetben humort is találok, pedig így történt. Ez a mese átíratnak vagy után-gondolásnak is nevezhető novella nem félelmetes, inkább tragikomikus. Mindenesetre kellemes felfrissülés volt a sok komoly mű között félúton. 

Robert Aickman: Az osztálytárs

Mindig érdekes, amikor egy férfi női narrátort választ elbeszélése szócsövének. Itt ráadásul mind a két főszereplő nő, érthető okokból. Kicsit zavaros nekem a vége. Mindenesetre nyitott marad, az biztos. A remeteség és a barátság határai. Meddig és mennyire szólhatunk bele egy másik ember életébe?

William Wood: Kóbor lélek

Na, őróla nem találtam képet a neten. Ez is egy tipikus kísértettörténet érdekes befejezéssel. A szomszédok élete is már intő jel lehetne. Mennyire makacsoljuk meg magunkat? Mi egy jó kapcsolat alapja, mennyire könnyen tönkretehető a bizalom?!

Stephen King: A Mumus

Jellemző történet. A befejezés szokás szerint szenzációs. Itt is az a kérdés merült fel bennem, hogy egyesek mi mindent elkövetnek a helyes nevelési elvek nevében. De lehet, hogy ilyen külső körülmények között ez túl nagy elvárás lenne? 

William F. Nolan: Ismeretlen győztes

Mennyire befolyásol bennünket a gyerekkori énünk? Na jó, itt kicsit sarkítva jelenik ez meg, de akkor is elgondolkodtató. Külső elbeszélővel van dolgunk. Azért kicsit nagyon hihetetlen volt számomra, hogy egy gonosz kisfiúból hogyan lesz ilyen kedves férfi! Na de nem ez az egyetlen hihetetlen ezekben a történetekben.

Jack l. Chalker: Nincs rejtekhely

 Elérkeztünk a sci-fis novellához. Nagyon jó ötlet volt ez a kettős szemléletű történetvezetés. Először az emberek szemszögéből látjuk a mészárlást, majd a földönkívüli szempontjából. Végül összeérnek a szálak. Ez a harmadik dobogós helyezett nálam. A helyszín pedig a Mississippi partján lévő kisváros, és az ott lévő "nem pletykák". Azért ebben a történetben is volt egy jó adag irónia.

Edward Bryant: A fogak nyoma

Számomra ez a novella a hatalomról szólt, és arról, hogy egyesek hogyan élnek vissza vele. Érdekes volt az, hogy az egyik narrátor személye bizonytalanságban marad, csak sejtéseink lehetnek, hogy ki beszél. 

Itt is előjön az, hogyha változást akarunk, akkor először magunkban kell az elkezdeni. Viszont ez emberfeletti munkát és önfegyelmet, akaratot igényel. 

Michael Reaver: A Greymere - ház bontása

Ezt a férfit sem találtam. A novella viszont egyáltalán nem rossz. Sőt, nagyon jól leírja a feszültség fokozódását és a csúcspontot, ami nem kevés áldozattal jár. Maga a bontómunkások élete is ismeretlen volt eddig előttem, így ezen tudásom is nőtt.

Charles L. Grant: Gyermekkacaj, oly édes

Egy pedagógus vívódásai. Meddig megyünk el a családunkért? Hogyan tudunk bánni a gyerekekkel. Mitől lesznek félelmetesek számunkra?

Itt is meglepődtem a végén.