A sündisznó eleganciája

 Muriel Barbery könyve tiszta 8 pontos. Már a címe is nagyon figyelemfelkeltő, de a tartalma az igazán lenyűgöző.
Mi is a regény alapkérdése? A szépség, a boldogság, az élet értelmének a keresése. Ezt pedig olyan fantasztikus humorral és bölcsességgel teszi, hogy csak gyönyörködhetünk a nyelv szépségében, az események alakulásában.

Egy gazdag társasházban

A regény helyszíne sem szokványos: egy gazdagok és hatalmasok által lakott társasház, ahol látszatra minden rendben van. Csakhogy az ott lakók nem boldogok, különféle gondokkal küzdenek, álarcokat hordanak. Ezt unja meg az egyik narrátorunk, Paloma, egy 12 éves kislány, aki elhatározza, hogy 13 éves korában öngyilkos lesz, kiszáll ebből a képmutató világból. Addig is naplót vezet a megfigyelésiből. 

Másik narrátorunk Renée, a házmesternő, aki foglalkozásának álcája alatt, rejtőzködve él, hogy elrejtse okosságát és félelmeit. Mindez jól is működik mindaddig, míg az egyik lakó meg nem hal, és egy japán úr költözik a helyére. Ő átlát az álcákon, és barátokká kovácsolja hármójukat. 

Ütközések vagy csodák?

A konvenciók és a valóság több szinten is ütköznek a műben.

1. Gazdagok és szegények. Tény és való, a 21. században is érvényesek még az elválasztó vonalak. Nemcsak a lakók és Renée, hanem a lakók és a sarki hajléktalan, vagy a bejárónővel kapcsolatos viselkedésekben. Nem könnyű ezeket lebontani. Azonban, ha jön egy férfi, aki az embert látja meg az álarcok alatt, akkor hiába a rejtőzködés. Viszont a félelmeket is le kell győzni, hogy harmonikus legyen ez a barátság.
2. Kultúrák között. Japán és a Távol-Kelet még Ozu úr megjelenése előtt is feltűnik. Paloma japánul tanul, kedvencei a mangák, Renée nagyon szereti a japán filmeket stb. Ezek ekkor még csak rajongások. Amikor azonban közeli kapcsolatba kerülnek, akkor derül ki igazán, hogy a lelki hasonlóság nem a kultúrán múlik.
3. Generációk között. Paloma olyan okos mint egy felnőtt, sőt. Mégis gyerekként kezelik. Kivéve a két felnőttet, akik partnernek fogadják el.

A sündisznó eleganciája

Nagyon tetszik Paloma megfogalmazása a házmesternőről, ami meg is magyarázza a címet:

Michel asszonyból a sündisznó eleganciája árad: kívülről tüskék borítják, valóságos erődítmény, de az az érzésem, hogy belülről éppen olyan kifinomult, mint a sündisznó, ez az álságosan hanyag, ádázul magányos és szörnyűségesen elegáns állat.

156. old.

Tény és való. Első látásra nem egy szerethető emberről van szó, viszont a meleg szíve már akkor is megmutatkozik, amikor öntudatlanul is megment az életnek egy fiatalembert, akin megesik a szíve (kamélia-sztori). A tüskék védenek a külvilágtól, de magányossá is tesznek. Mire őrizgetjük magunkat? Mire pocsékolunk éveket? Hidakat építhetnénk helyette a másik ember felé, mielőtt késő lesz.

Azokat tartom igazán nagy íróknak, aki képesek megnevettetni és megríkatni egy művön belül. Nos, Muriel Barberynek ez sikerült. Gyönyörűséges történetet ajándékozott nekem. Köszönöm!