
Történet a történetben


Az író fantáziája határtalan. Jól érzékelteti az egyház visszásságait, az álszentséget, a hatalomvágyat. Ugyanakkor az érzelmek gótikus regényhez méltóan teljességgel véglegesek. Az önuralmat, a türelmet még hírből sem ismerik.
Megváltás
A végére egyre izgalmasabb és letehetetlenebb a könyv. Az egyetlen jellemfejlődést a könyvben Ambrosio, a címszereplő képviseli, sajnos ő is negatív előjellel. Hogyan lesz a hiúság, a büszkeség a bűnök kiindulópontja? A szerzetes nagyon büszke magára az elején, hogy őt semmilyen bűn nem kísérti meg. Pedig nagyon könnyen rátalál a bűn útjára, ami egy meredek lejtő, és nincs rajta megállás. Kezdetben a lelkiismerete még tiltakozik a tanult rossz dolgok ellen, de aztán, miután mindig elhallgattatja, már csak a haláltól való rettegése marad, mint visszatartó erő. A végén szinte megsajnálja az ember, amikor lepaktál az Ördöggel, és azt hiszi, hogy majd őt is átvághatja.Itt azért eszembe jut a kérdés, hogy meddig tart a kegyelem? Ha az utolsó pillanatban őszintén megbánná a bűneit, akkor Isten megbocsátana? Persze Lucifer ezt tagadja, de szerintem lenne rá esélye, csakhogy addigra már annyira kemény a szíve, hogy ez akadályozza a kegyelem kérését. Az Ördögről pedig tudjuk, hogy gyűlöli a saját szolgáit, és el is bánik brutálisan főhősünkkel.
Szereplők
Többi szereplő is nagyon érdekes. a két szerelmespár természetesen egy csomó próbán és küzdelmen megy keresztül a boldog a vég előtt. Persze ez csak másfél párra vonatkozik, hiszen Antonia meghal, de sebaj! Pár oldallal később Lorenzo talál magának más feleségnek valót. Ez azért nagyon ironikus.

A könyv mindenesetre fordulatos olvasmány az utolsó oldalakig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése