Történet a történetben
Ahhoz képest, hogy milyen szövevényes a könyv, nagyon olvasmányos. Főleg, ha azt nézzük, hogy a 18. században íródott. Sok a történet a történetben, amik külön novelláknak, esetleg kisregényeknek is elmennének. Viszont nem veszítjük el közben a fonalat. A könyv szerkezete nagyon jól felépített.
A helyszín Madrid. A zárda és a szerzetesrend a központi elem a katakombákkal kiemelve. A hátborzongató részek, a megoldások mind ezekben a rejtett járatokban találhatók.
Az író fantáziája határtalan. Jól érzékelteti az egyház visszásságait, az álszentséget, a hatalomvágyat. Ugyanakkor az érzelmek gótikus regényhez méltóan teljességgel véglegesek. Az önuralmat, a türelmet még hírből sem ismerik.
Megváltás
A végére egyre izgalmasabb és letehetetlenebb a könyv. Az egyetlen jellemfejlődést a könyvben Ambrosio, a címszereplő képviseli, sajnos ő is negatív előjellel. Hogyan lesz a hiúság, a büszkeség a bűnök kiindulópontja? A szerzetes nagyon büszke magára az elején, hogy őt semmilyen bűn nem kísérti meg. Pedig nagyon könnyen rátalál a bűn útjára, ami egy meredek lejtő, és nincs rajta megállás. Kezdetben a lelkiismerete még tiltakozik a tanult rossz dolgok ellen, de aztán, miután mindig elhallgattatja, már csak a haláltól való rettegése marad, mint visszatartó erő. A végén szinte megsajnálja az ember, amikor lepaktál az Ördöggel, és azt hiszi, hogy majd őt is átvághatja.Itt azért eszembe jut a kérdés, hogy meddig tart a kegyelem? Ha az utolsó pillanatban őszintén megbánná a bűneit, akkor Isten megbocsátana? Persze Lucifer ezt tagadja, de szerintem lenne rá esélye, csakhogy addigra már annyira kemény a szíve, hogy ez akadályozza a kegyelem kérését. Az Ördögről pedig tudjuk, hogy gyűlöli a saját szolgáit, és el is bánik brutálisan főhősünkkel.
Szereplők
Többi szereplő is nagyon érdekes. a két szerelmespár természetesen egy csomó próbán és küzdelmen megy keresztül a boldog a vég előtt. Persze ez csak másfél párra vonatkozik, hiszen Antonia meghal, de sebaj! Pár oldallal később Lorenzo talál magának más feleségnek valót. Ez azért nagyon ironikus.
Különben jellemző, hogy Lewis elbánik a nőkkel a könyvében. A legfőbb kísértő például nő. Matilda "viszi" bűnbe a főhőst álruhásan, majd egyre nyíltabban. A zárda főnöknője is kegyetlen, bigott nő, akiben nincs az irgalom szikrája sem. Antoniát és anyját meggyilkolják, Agnes nagyon megszenvedi az eseményeket. A férfiak pedig szinte csak siránkoznak és mesélnek. A véletlenek, balszerencsés fordulatok ellen nincs fegyverük. Egyszóval elég pipogyák.
A könyv mindenesetre fordulatos olvasmány az utolsó oldalakig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése