Szomszédos ország szerzőjétől még nem olvastam. Igazán kellemes meglepetés volt ez a regény. A fájdalmas háborús téma ellenére üde, szép történet. Pedig a főszereplők közül kevesen maradnak életben. Mégis, mivel önéletrajzi írásról van szó, a szép emlékek maradandósága átlengi ezt a családtörténetet. Szlovénia
 |
| Idrijca |
Maga az ország, a vidék hangulata az egyik főszereplője a műnek. A falu, a könyv helyszíne az Idrijca partján fekszik. A folyó többször megjelenik könyörtelenségével, ugyanakkor vigasztaló jellegével. Hiszen a családban sok a tragédia, amit a háborús helyzet determinál. Akármi történik is, az élet megy tovább, az Idrijca folyik rendületlenül. A gyönyörű leírások egyensúlyba hozzák a könyvet, biztosítják az üde, megnyugtató érzést, a folytonosságot. Az író stílusát is ez határozza meg, nemhiába önéletrajzi alapú a történet, a gyökereket egyértelműen jelzi.
Háborúk
A történet keretét a 2 világháború adja. A narrátor 15 év után, a II. vh. után térhet haza száműzetés, partizán harcok után. Visszaemlékszik a családjára, akiktől fiatalon szakították el őt erőszakosan. A történetek nagyon szeretetteljesek, meghatóak és életteliek. Szemünk előtt jelennek meg a falu meghatározó emberei a maguk jellegzetességeivel. Az író nagyságát mutatja, hogy egy-két mondattal olyan színesen jellemzi hőseit, hogy szinte kiugranak a lapról, és megjelennek előttünk. Mégis a legmegkapóbb Kadétka története, akinek cseh apja és olasz párja egy sírba kerülnek a gyöngyvirágmező közepén. Az ő élete, tragédiái, mégis vidám, kíváncsi személyisége teszi a regény kiemelkedő hősnőjévé.
Összességében egy nagyon emberi, mégis reális történetet olvashattam gördülékeny stílusban. Közben találtam egy számomra új kifejezést is: mezítláboltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése