A 20. héten (máj. 13-19) négy könyvet olvastam el:
1. Sarah Winman: Csendélet
2. Jud Meyrin: A kastély réme
3. Sabrine Jeffries: A herceg hitvese
4. John Scalzi: Szellemhadtest
Ezekből ismét a sci-fi került ki győztesen.
Öcsém már felkészített, hogy ennek a sorozatnak az az erőssége, hogy minden rész más stílusban íródott, mintha nem is ugyanaz az író írta volna. Így is lett. A Szellemhadtest már a címével is felkeltette a kíváncsiságomat, hiszen pont arról a hadsereg - egységről szól, amelyik a legtitokzatosabb, legrejtelmesebb, éppen ezért a legizgalmasabb is. Szinte teljesen más szereplőgárdát követünk figyelemmel, csak néhány átfedés van köztük. Alapvetően kevésbé humoros, mint az első rész, de ez talán a téma fajsúlyossága miatt is lehet.
Az azonban, ami miatt annyira szeretem a sci-fiket - az, hogy elgondolkodtatnak alapvető, erkölcsi dilemmákon- itt is abszolút megvalósul, méghozzá talán kicsit hangsúlyosabban is, mint a Vének háborújában. Néhány példa:
- Mi számít árulásnak? Mi vesz rá valakit erre? Mi az a határvonal, amin átlépve az árulás?
- Az agyáttöltéssel egy másik ember vagy, vagy a gondolkodás determinál? Két ember vagy egyszerre?
- A humor mint a szellemhadtestben kivesző valami. Mi a humor? Kivehető-e az emberekből mint szükségtelen valami?
- Mi van, ha az ellenségnek kell dolgoznod? Megbízhatnak-e benned? Neked milyen választási lehetőségeid vannak ennek kapcsán?
- Ki-mi áll a háború hátterében? Milyen céllal? Hogyan tudja ezt elfedni mások manipulálásával?
- Hogyan csapható be az ellenfél? Technikai átverések
- Miért ad egy fejlett nép korszerű technológiát egy totál fejletlennek? Ez utóbbi mit tud ezzel kezdeni? Nem a saját halálos ítéletét írja ezzel alá?
- Mi a helyes döntés, amikor látszólag nincs helyes döntés?
- Mi múlik a döntéseinken?
A vége pedig most is olyan csavarral zárul, ami miatt kíváncsian veszem majd kezembe a következő részt. Valamit tud ez az ember!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése