Talán hozzájárult a pontemelkedéshez, hogy azóta sok 1001-es könyvet olvastam, így már van összehasonlítási alapom. Amikor belekezdtem a lista felgöngyölítéséhez, akkor ez a regény az elsők között volt. Nagyon abszurdnak tartottam. Most már azért edzettebb vagyok, és vannak pozitív rátalálásaim könyvekre, de ugyanakkor rémélményeim is. Ennek a mérlegén ez nem is rossz történet.
A könyv központi témája a megfagyott idő. A faliórák megállnak a kastélyban, ugyanakkor az idő telik, hiszen a hercegnő idősebb lesz, lassan eléri a 21 éves kort. Ha nem tudnám, hogy a szerző amerikai ebből például kitalálható lenne. Megállíthatjuk-e az időt, avagy kedvünk szerint manipulálhatjuk?
Nagyon sok szimbólummal dolgozik a szerző, több fogalmat is megkérdőjelez. Az egyik, hogy vállaljuk-e magunkat? Vagy a gonosztól, illetve az emberek véleményétől tartva álarcok mögé bújunk-e? Ez több szereplőre is igaz (manó, királyfi, kémek).
A szereplők külön- külön is megérdemelnének egy- egy elemzést. Vannak kifejezetten jó és rossz mesehősök, de például a manó nem egyértelmű, hogy hová tartozik.
A másik érdekes szereplő, Tekla, akit megáldottak, avagy megátkoztak azzal, hogy a könnyei drágakövekké változnak. Viszont érzelmileg sivár az élete, már nem tudja semmi sem meghatni vagy elszomorítani, ugyanakkor megörvendeztetni is nehéz. Viszont legnagyobb örömömre féldrágaköveket sír első próbálkozásra. Így a könyvben megjelenik a türkiz
az üveggyöngy
és a tigrisszem.
A fordítás még szót érdemel mindenképpen. Nem tudom, hogy az eredetiben is így van-e, de Losonci Gábor fordításában tobzódnak az alliterációk, a belső rímek, olyan, mintha egy verset olvasnánk prózában. Köszönjük az élményt, ez nagyban emelte a pontok értékét.
Az illusztrációk Palásti Erzsébet munkái. Nagyon jól megragadta a könyv hangulatát, sikerült hasonló abszurd, groteszk rajzokkal megörvendeztetni az olvasókat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése