Max Frisch regénye nagyon elgondolkodtató volt, ezért 7 pontot adok rá.Az első ilyen alkalom a kényszerleszállás a sivatagban. Érdekes lett volna kifejtve látni ezt az epizódot, de nagyon feszes a menete a regénynek, nem volt idő a "lelkizésre". Mit kezd az ember a rengeteg idővel, ha nincs kéznél a munka egy munkamániásnak, és nem akar elmerülni a gondolataiban, ráadásul nem is igazán barátkozó típus? Mindenesetre itt megismerkedik a fiatalkori barátjának a bátyjával.
A második az őserdő, ahol szintén ellenőrizhetetlen dolgokkal találkozik hősünk. Az öngyilkosság indítéka nem derül ki, ráadásul a körülötte lévő emberek is olyan döntéseket hoznak, amivel nemhogy nem ért egyet, de érthetetlennek is minősít.
Az utazás is fontos része a könyvnek: mind lelki, mind földrajzi szempontból. Életének két meghatározó utazásáról szól a szöveg nagy része A második egy hajóút, amit a lányával él át. 1991-ben film készült a regényből. Ennek az egyik jelenete nagyon kifejező:
Kapcsolata a lányával és a volt szerelmével ismét egy bizarr történet. A sok(kos) történteket nem képes feldolgozni, összeomlik. A második állomás alatti történtekkel kapcsolatban az olvasó nem is tudja eldönteni, hogy ez csak képzelgés vagy a valóság?
Csőd az élete, még ha ezt csak a végén látja is be, megmarad neki a szép pillanatok őrzése, a boldogság lehetőséginek elszalasztásnak a megbánása.
Sok helyszínen játszódik a könyv, ezeket valaki szépen ábrázolta is:
Az érdekes, jellegzetesen német stílusban íródott könyv érinti futólag a zsidó kérdést, az abortusz témáját, a sorsszerűséget sok más elgondolkodtató témával egyetemben. Szerintem méltó, hogy helye legyen az 1001-es listán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése