Magroll, az Árbocmester nekibuzdulásai és hányattatásai 1.

 Álvaro Mutis kolumbiai író művének első kötete számomra 6,5 pontos. Tündétől kaptam még évekkel ezelőtt ajándékba, most viszonylag gyorsan elolvastam ezt a kisregények füzérét. Olyan ez a kötet, mintha véletlenszerűen ragadnánk ki egy-egy epizódot Maqroll életéből. Az első részben három nagyobb történetcsomót találhatunk. Nézzük ezeket sorra!

A Hómezők admirálisa 

Maqroll naplójából értesülünk az eseményekről, mégis, mintha nem ő lenne a főszereplő, hanem a hajó kapitánya, annak tragikus sorsa. Maga a szituáció is kicsit furcsa, az Árbocmester itt utas, egyik lehetetlen és már az indulásnál látszik, hogy lehetetlen küldetés, feladat a cél, de az őserdei folyón utazva teljesen közömbössé, tompává válva utaznak a kis lélekvesztő utasai és maroknyi legénysége. A végén szinte csak Maqroll marad életben, de nem az ügyességének köszönhetően, hanem az emberek érthetetlen segítőkészségének és szimpatizálásának. Ráadásul éppen a katonaság segít neki. Különben a kötet tele van ilyen hihetetlen fordulatokkal. Maga a főszereplő azonban, mintha átok lenne a körülötte élőkre, hiszen csupa bajt, halált, tragédiát hoz rájuk, bár nem akarattal, hiszen ő jóindulatú alapvetően. 

Mi van a címmel? Mi köze a folyónak a Hómezők Admirálisához? Semmi, hiszen ez utóbbi egy fogadó a hegyekben. Viszont a visszaemlékezéseiben, emlékeiben oda vágyakozik vissza, hiszen az egyik meghatározó nő az életében ott van/volt.

Ilona az esővel érkezik

Ezt a részt éreztem a legjobbnak. Panamában járunk és Ilona, a nő tényleg mindig az esővel érkezik. Itt szembesülünk azzal, hogy az Árbocmester mindig a törvényesség és a törvénytelenség határán egyensúlyoz, inkább ez utóbbin belül. Ilona az ész ebben a kapcsolatban. Nagyon érdekes az ő barátságuk, ami tulajdonképpen egy hármas kapocs(, ebben a kötetben csak említés szintjén megjelenő arab barátjukkal. ) A bordélyház és az ő kapcsolatuknak a végzete is egy másik nővel jelenik meg. 

Szép halál

Hősünk elveszítve minden életkedvét egy veszélyes munkát vállal el, fegyvereket szállít. Hogy kinek, miért, és mi lesz ennek a vége? Az csak a legvégén derül ki, itt is bajt hozva nem csak magára, hanem a körülötte élőkre. 

Ezeken az elbeszéléseken keresztül bepillantást nyerhetünk  Latin-Amerika világába. Nemcsak a politikai viszonyokba, hanem az életmódba, az etnikumok keveredésébe, a mentalitásba, a gasztronómiába. Dél-amerikai irodalomban már megszoktam a mágikus realizmust. Itt ez nem jellemző az illogikus fordulatok ellenére sem. Nagyon realisztikus a kép az álmodozó főszereplő ellenére. Rengeteg irodalmi utalással találkozhat az olvasó, hiszen hősünk egy igazi könyvmoly, akit főleg az újkori francia udvari intrikák és gyilkosságok kísérnek végig a könyvön. Viszont az egyik megállapítása illik rám is:

"- Nem tudok elaludni, ha nem olvasok egy kicsit - válaszolta az Árbocmeter. "

301. oldal