Ritkán olvasok perzsa szerzőtől, ezért nagy élmény, hogy ez a kisregény belekerült az 1001-es listába. Rövidsége ellenére nem könnyű olvasmány, nagyon kell figyelni az eseményekre.
A történet
Maga a történet két idősíkon játszódik, ráadásul nem tudjuk, hogy a múlt az álom, hallucináció vagy emlék. Az egész könyvet átjárja ez a sejtelmesség, de a szerelem, mégpedig a tragikus szerelem köti össze a két időt. Plátói ill. viszonzatlan szerelem minimális testiséggel fűszerezve. Felmerül a kérdés, hogy mennyire alakítjuk mi a sorsunkat? Determináció, sorsszerűség vagy választás. Mi alapján döntünk? Döntéseinket mi határozza meg, mi befolyásol? Illetve a döntéseink következménye, terhe is nagy hangsúlyt kap.
A szereplők
Nagyon érdekes, hogy milyen kevés szereplővel dolgozik az író. 3-4 ember, de ők visszatérnek más-más alakban. Sőt kiderül, hogy némelyikük ugyanaz ugyanabban az időben, akik találkoznak és kapcsolatban ill. konfliktusban vannak egymással. Szóval semmi sem biztos, szokványos.
Művészetek
A művészetek az egyik meghatározó vonulat. Főleg a festészet, hiszen a főszereplőnk tolltartófestő, és az írás. A történetírás, magunk életének a leírása mint terápia, öngyógyítás.
Egyfajta gyónás, ugyanakkor a furcsa események megértésének a vágya.
Meghatározó testrész pedig a szem, amely meglát, vagy nem vesz észre dolgokat, a halál után is nyitott szem. A művészetek fontos eszköze. Szerintem a cím is ehhez köthető. Mennyire nem vesszük észre az életünket átszövő összefüggéseket. Pedig milyen bölcsnek képzeljük magunkat! Az állatok bölcsének a baglyot tartjuk. Talán ez a cím megfejtése? Akinek van jobb ötlete, azt szívesen meghallgatnám ill. elolvasnám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése