Carl Sagan műve nagy élményt jelentett, az év egyik legnagyobb olvasmányélménye számomra, ezért megérdemli a 9 pontot.
Mostanában több sci-fit olvasok, és rájöttem, hogy miért olyan töretlen a népszerűségük : nagyon sokrétű művek, többféle témát tárgyalnak és alapkérdésekre adnak alternatívákat, mindezt szórakoztató köntösben.
Maga a szerző sem akárki, egy csillagász, így igen kompetens a témában:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Carl_Sagan
A cím

A mű három részre oszlik, ezeket külön - külön is érdemes szemügyre venni.
Az Üzenet
![]() |
Sagan üzenete az űrbe |
A könyv első fontos kérdése, hogy vannak-e értelmes lények a világűrben? Ha igen, kapcsolatba tudunk-e lépni velük? Ha ők üzennek, azt meg tudjuk-e fejteni? Ennek az üzenetnek a megfejtése sok vitára ad okot, több rétege van, először nem találják hozzá a kulcsot. Különben a hozzánk közel eső Vegáról sugározzák. Persze itt rögtön felmerülnek más szempontok is. Nevezetesen: mennyit tudjon ebből a közvélemény, a nemzetközi tudóstársadalom? A vallásokat mennyiben veszélyezteti az új felfedezés? Politikai játszmák is elkezdődnek.
A Gép

A Galaxis
Az utazás is tartogat érdekességeket. Mindenekelőtt a rejtélyes fekete lyukak mint metrócsatornák. Az átszállások, a Központi Állomás. Az antropomorf környezet, a szerettükkel való találkozás. Ki építette őket? Kik azok a Gondozók? Mi a pi üzenete?
![]() |
Fekete lyuk |
Aztán érdekes az, hogy visszatérve nem hisznek a kis csapatnak, nincs bizonyíték. Mennyire hihetünk egy szemtanúnak? Hogyan bizonyítsuk hitünket? Úgy látszik nem is annyira ellentétes a vallás és a tudomány.
Hogyan sáfárkodunk a ránk bízott dolgokkal? Menthetetlenek vagyunk? Vagy van remény: a jószívűség, az álmok, a szeretet és a zene révén? Mely társadalmak vesznek el, melyek maradnak fel hosszabb távon? Nagyon tetszett ez az idézet:
"Az agresszív civilizációk hosszú távon szinte mindig elpusztítják önmagukat. Ilyen a természetük. Semmit sem tehetnek ellene. A mi feladatunk csupán annyi, hogy hagyjuk, hadd csinálják. És biztosítjuk, hogy más se zavarhassa őket. Saját maguknak kell beteljesíteniük a végzetüket."Hogyan kerülhetünk kapcsolatba a Teremtővel? Csak a hitünkkel vagy a matematikával, a tudománnyal is?
Végül, de nem utolsó sorban: látjuk-e a fától az erdőt? Azaz a távoli eget fürkésszük, de a környezetünkben történteket észrevesszük-e?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése