22. hét: Belekezdtem a próza rövid listájába...

 A 22. héten (május 27.-június 2) 10 könyvet olvastam el, belekezdtem a Merítés rövid listáinak többségébe. A prózánál az első kóstolás mindjárt a hét könyvévé repítette a választott kötetet. A könyvek:

1. Marjane Satrapi: Persepolis 1. Gyerekkorom Iránban
2. Marjane Satrapi: Persepolis 2. A visszatérés
3. Margaret Atwood: A vak bérgyilkos
4. Sjón: A macskaróka
5. Jennifer Lynn Barnes: Az örökség kulcsa
6. Mrena Julianna: Harusnya, a fél pár zokni
7. Geronimo Stilton: Szőrmeresztő Vidámpark
8. Mechler Anna: Gerti és a varázsgömböcskék
9. Szabó Borbála: Kalandok a Ló csoportban
10. Jászberényi Sándor: Mindenki másképp gyászol

Ez utóbbi lett a hét könyve. 

Első kérésem az volt, hogy ez valójában egy novellafüzér vagy egy regény? Én az első felé hajlok, hiszen minden fejezetet tekinthetünk egy lezárt egységnek, a közte lévő átvezető szöveg alkotja tulajdonképpen a regényt. A kezdő képben a pszichiátrián vagyunk, ahol főleg poszttraumás stresszben szenvedőknek próbálnak segíteni. A könyv kihangsúlyozza, hogy ebből nem igazán lehet felgyógyulni, megküzdési stratégiákat tanítanak a betegeknek, ez a legnagyobb segítség, amit adhatnak. 

A fejezetekben más-más emberek történetét kapjuk meg, először az ott lakó betegekét, majd a narrátorhoz közel állókat. Mindenki más szituációból jött, és más-más a megküzdési stratégiájuk is, ahogy a cím is mondja. Nem minden háborús helyzet Ukrajnához kötődik - bár a zömük igen- , hanem Egyiptomba is elkalandozunk, és azok sem kevésbé gyomros sztorik. 

A narrátor kissé távolságtartó stílusa segíti ezeknek a durva történeteknek a megemésztését. Ugyanakkor garantálja, hogy sokáig velünk maradjanak és dolgozzanak bennünk ezek az emlékek, amikre általában nem is gondolunk.

Abban a korban élünk, amikor olyan emberek döntik el, hogy alkalmas vagy egy munkára, akik azt az életben nem végeznék el. Nem arra kíváncsiak, hogyan funkcionálsz a háborúban, hanem arra, hogyan viselkedsz, amikor otthon vagy.

238-239 old.  

Nyomasztó ez a háborús téma, főleg, hogy még most is tart, de a könyv nagyon jól van megírva. Kompakt a szöveg, abszolút nem volt hiányérzetem.

Örülök, hogy ilyen jó volt a kezdet a prózáknál, szerettem olvasni.