26. hét: Ismét egy ifjúsági

 A 26. héten (június 24-30) csak öt könyvet fejeztem be, cserébe mindegyik magyar:

1. Turi Tímea: Egyszerre egy beszéljen
2. Kellerwessel Klaus: Hátam mögött a hulló porcelán
3. András László: Vad vidék
4. Rojik Tamás: Holdezüst és Éjsötét
5. Ughy Szabina: Az átlátszó nő

A címből is látszik, hogy Rojik Tamás műve lett a befutó, mivel nincs más ifjúsági mű a felsoroltak között. 

Az írótól már olvastam a cli-fi könyveit, amik nagyon érdekesek, de itt teljesen más a téma. A népmesék elemeit és szereplőit jelenítette meg ebben a kötetben rendkívül kreatívan. Ez már akkor is megmutatkozik, ha az alap felállásra rátekintünk: Egyfelől ott van a Vasorrú bába és a lánya, másfelől Tündér Ilona és a fia. Hogy mi sül ebből ki? Jó kis kalamajka!

Nagyon tetszett, hogy a végén Tündér Ilonáról is kiderül az, hogy ő sem tökéletes. Persze ő a legszebb a vidéken, de ez nem old meg minden problémát. Emellett nagyon is önző, és eszébe sem jut, hogy neki is áldozatokat kellene hoznia. Fel sem merül, hogy valami nem úgy van, mint ahogy megszokta, és meg is lehetne változtatni dolgokat. A szerelem nem oldott meg minden helyzetet, és akkor lépjünk hátra, ne is foglalkozzunk vele tovább, hagyjunk mindent veszni? A fia hatására azonban talán itt is lehet némi változást elérni. Ugyanez pepitában az apja, aki mindenkit ugyanúgy jutalmaz meg, nevezetesen, hogy megházasítja a párokat. De mi van, ha ők még gyerekek? Amikor ez a probléma felmerül, teljesen tanácstalanná válik. Ezeket a szituációkat teljesen jól ábrázolja Rojik Tamás, kicsit ironikusan, de megmutatva mindennek a színét és a fonákját. 

Másik véglet a Vasorrú bába. A fenti és a lenti világ ábrázolása sok-sok ötletet tartalmazott. Kedvencem a hétfejű sárkány megjelenése volt a lenti világban. A fő gonoszunk nem akar megváltozni, ezért elnyeri méltó büntetését, de ebben is megvan a tanulás és a változás csírája. Nem egy mintaanya, de így kénytelen lesz meghallgatni a lányát. 

Minden szereplőről elmondható, hogy nagyon izgalmas volt, és az a fejlődési ív is érdekes, amit bejárnak, bár persze mindegyik teljesen más és más. Gondolok itt Misóra, aki a lenti világot választja inkább. Aztán a Kis Gömböc, aki nem is olyan kicsi, és egy gátlástalan üzletembert alakít itt lenn a földön stb. 

Szerettem Jancsi apját, aki igen kreatívan kerülte meg az átkot, és tartotta életben az apa-fia kapcsolatot. Kiderült, hogy nagyon is tehetséges vállalkozó és gondoskodó szülő minden bánata ellenére is. 

Minden szereplőnek döntenie kell, és elsősorban Sáránál látjuk azt, hogy mennyire nehéz szakítani a megszokottal, a (látszólag) nekünk kirendelt úttal. Az ő jellemfejlődése a legszebb ívű. Barátságuk kialakulása Jancsival sem zökkenőmentes, de éppen ezért nagyon értékes. Mellesleg pedig meg kell menteniük a világot, ami azért összefogást igényel. 

Rendkívül tetszettek az apró ötletek, amelyek mind illeszkedtek a képbe, és színesebbé tették azt. Pl.: az égig érő paszuly vagy a mágneshalászat.

Egyedül a címmel nem tudtam mit kezdeni. Persze azt értem, hogy a két főhősünkre vonatkozik, no de a könyvben egyáltalán nem jelenik meg ez a két név. 

A Merítés rövid listája nélkül biztosan nem kerül a kezembe ez a könyv, és mennyivel szegényebb lettem volna nélküle!