27. hét könyve: Az idei kedvenc kortárs könyv

 27-i héten (07.01- 07.07) hat kötetet olvastam:

1. Kántor Kata: NyomoZOOk

2. Claire Keegan: Ilyen apróságok

3. Narine Abgarjan: Élni tovább

4. Abdulrazak Gurnah: Utóéletek

5. Sándor Iván: Tiltott terület

6. J.D.Robb: Halálos magány

Ezekből a remek könyvekből is kiemelkedett számomra Sándor Iván műve, a Tiltott terület. 

Már tavaly is kedvenceltem a szerző Szakadékjátszma című regényét, mert nagyon megérintett. Az idei Merítés lista is nagyon erős, de számomra ez a könyv toronymagasan első eddig. Persze hátra van még 4 olvasás, de kétlem, hogy valami ezt az élményt lekörözi. Ráadásul, aki képes elérni, hogy egymás után két évben is ilyen katartikus érzéseket okozzon, ilyen felejthetetlen gondolatokat, műveket alkosson, az megérdemli a szavazatomat. Szóval eddig biztos befutó számomra.

A Tiltott területben is a fő téma a hatalom, annak természete, megnyilvánulási folyamata. Ez 3 emberen keresztül történik.

A szakdolgozó

Talán az ő szemszögében vagyunk a legtöbbet, bár ő a legkevésbé érdekes. Azt kutatja, hogy mi a története a Panziónak, ahol megszállnak ideiglenesen nézőpontkaraktereink. Naivan szembesül azzal, hogy nem mindent lehet kutatni ebben a "szabad országban". Nagyon érdekes az, hogy hogyan ütközik akadályokba. A legemlékezetesebb jelenet a Földhivatalban zajlott számomra. A különböző osztályokra küldözgetés, a segítőkész alkalmi kisegítő hirtelen elbocsátása sokatmondó. Persze a hallgatás is egy válasz, ahogy a tanárával megállapítják. Érdekes, hogy onnan is, ahonnan nem várja jön nyomás arról, hogy mit írjon, hogyan írja azt.

Persze innen tudunk meg a település, a ház, a család múltjáról a legtöbbet. A zsidóüldözés, kiközösítés, a deportálás motívuma már unalomig ismerős lehetne, de Sándor Iván ezt is közel hozza az olvasóhoz a nyilas epizóddal.

Tananyagból ismertem a városom múltját, de a Tófalván töltött napokban ismereteket szereztem arról, más a tananyag, és más az élet. Más, amit felkutatunk, és más, amit megtapasztalunk

128. old.  

A haditudósító

Talán az ő szemszöge a legkurtább. Akaratlanul is Jászberényi Sándor műve jutott róla eszembe, aki szintén rövid listás idén. A diktatúra, a hatalom közvetlen, személyes tapasztalatának a követe ő. Az elmélkedés arról, hogy miért is van a háború, számomra különös képzettársításokat okozott:

Mi váltja ki a háborúkat? Mi készteti az embereket, hogy házakat gyújtsanak fel, halomra öljenek hozzájuk hasonló embereket? Milyen erő készteti őket, hogy így cselekedjenek? Ha az emberi cselekedeteket csupán az elvont gondolatok határozzák meg, akkor arra következtetnének, hogy a hatalom pusztán egy szó. De mit mond a tapasztalat? Azt, hogy nem pusztán egy szó, hanem létező valóság, és a tömegek beleegyezésével működik.

 102 old. 

 

A művészettörténész

Kétségkívül a legérdekesebb nézőpont, az idős, bölcs művészettörténész, aki a festményeken keresztül láttat igazságokat, hiszen szerinte a szavak már nem fejezik ki elég jól azt, ami a valóság, amit meg kellene értenünk. Ezek az elemzések, a Bibliai, irodalmi utalások nagy áthallásokat okozhatnak. Pl amikor Bruegel Bábel tornya című festményéről meditál:

korábban nem figyeltem fel arra, hogy a képen az Építmény szintjei nem egyenesek. Ferdék. Legfelül dolgoznak az építőmunkások, de alul az alapok inognak, téglák is hullanak, minden bizonytalan, instabil, miközben az összegyűltek öntelten figyelik az ég felé törő Torony építőit odafent 

a ferde szintekről hullanak a téglák

pereg a törmelékek

néhány tégla már maga alá temet egy bámészkodót

alap hiányában minden gyanútlanul nézelődök szeme láttára rájuk omlani

a kiáltozások nyelve annyiféle, ahányan odalent vannak 

69-70. old.  

 A legjobban azonban Habsburg Miksa és udvari festőjének, Dürer kapcsolatának az elemzése tetszett. Nevezetesen, hogy egy olyan művész, aki a megbízójától függ, hogyan mondhatja el véleményét a hatalomról, annak deformáló hatásáról? 

a válasz Miksa császár egyik portréja

Dürer, miközben kiszolgálta, le is leplezte

a portrén, ha jobban szemügyre vesszük, felfedezhetjük, 

hogy a két szem nem egyforma 

a jobb szem természetes, pillantása magabiztos...

uralkodói...

a bal oldaliba bekúsznak a szem körüli ráncok, átfutnak

a pupillán, a mélyére hatolnak

ravaszság, kérlelhetetlenség sugárzik az arcról

a hatalmasok tekintete, amit fokoz a kissé nyitott

száj, az ajkak szabálytalan vonala mögött a harapásra

kész fogsor... üzenet, így megy ez a Földön

74-75. old.

 

Szót kell ejtenem a stílusról is, mert nem olyan egyszerű beleszokni a szövegbe. Az egybefolyó gondolatfolyamot ritkán szakítják meg írásjelek. Sokszor egyik szereplő fejéből átugrunk a másikéba. Azonban teljesen más hangon szólalnak meg, így szerintem ez inkább játékossá és moderné teszi a könyvet, nem pedig érthetetlenné. Rengeteg utalással, irodalmi átkötéssel találkozhatunk, amit mindig örömmel fedezek fel könyvekben. Sok-sok érzelmet, emléket, gondolatot indított el bennem a szöveg, és eltűnődtem, hogy kinek mi is a Tiltott terület? Mik a mi és mi a hatalom határai?

Bámulatos remekmű alig 150 oldalon.