12. hét: Meghökkentő szembesítések

 A 12. héten (március 18-24)hat könyvet olvastam el. Ezek:

1. Hervé le Tellier: Anomália
2. Schmöltz Margit: Sólymok fellege
3. Yangsze Choo: Éjszakai tigris
4. Fabian Lenk: Michelangelo és a halál színe
5. Martin Edwards: Így éltek ők, a krimi klasszikusai
6. Lynn Messina: Arcátlan kíváncsiság

Ez is erős mezőny, de végül az Anomália került ki belőle győztesen. Már nagyon régen itt volt a polcomon, hogy elolvassam, de az utolsó lökést egy kihívás adta meg. 

A történet két idősíkon játszódik, és a szerepek is megkettőződnek. Ez pedig nagyon izgalmas felütés, és az író igyekezett is minél sokrétűbben kihasználni ezt. Mit kezdenek a szereplők egymással, amikor megtudják, hogy találkoznak önmagukkal? Valakik összevesznek, valakik egyedül maradnak, valakik összebarátkoznak, és kihasználják ez egyedülálló lehetőséget. Nagyon sokféle élethelyzetet felvázol itt a szerző, és ezért rengeteg témát meg is említ a rasszizmustól elkezdve a váláson keresztül az elszalasztott lehetőségek kiaknázásáig minden előfordul. Nekem az egyik kedvencem volt a könyv a könyvben motívum, ugyanis a gépeken utazik egy író, aki megírja az Anomália című könyvet. 

A 12 utason kívüli szereplők is nagyon érdekesek. Elsősorban itt Miller professzorra gondolok, aki csapatával igyekszik megoldani először titkosan, később nagyobb nyilvánosság előtt a megkettőződés problémáját. Az, hogy egyáltalán van ilyen protokoll a katasztrófák esetére, netán a világvégére már eleve meglepett, bár ha belegondolok, miért ne lenne? Az, hogy hogyan próbálják ezt megoldani, szintén egy érdekes aspektusa a regénynek. 

Aztán a kormányok egymás közti kommunikációja. Itt elsősorban Kína példáját hozom: zseniális a két fél tárgyalása, az udvarias körültáncolása a másiknak, és végül a poén, miszerint a kínaiak sem jobbak, csak ők nem fecsegnek. 

Aztán a tömeg reakciója. A színházban történtek nagyon durvák. El kell-e a nép elől titkolni a fontos, rájuk is tartozó dolgokat? Ha nem, akkor viszont fel kell készülni mindenféle szélsőséges reakcióra. 

Nem utolsó sorban pedig mi is történt valójában? A tudósok elméletei is nagyon tetszettek, elgondolkodtatóak voltak. A vége pedig...? Jogos volt-e a drasztikus beavatkozás? Mit értek el vele? Időt nyertek? Mert magát a problémát nem oldották meg. 

Összességében megérdemelte a könyv a Goncourt- díjat, hiszen nagyon olvasmányos, mégis elgondolkodtató, vitatható dolgok vannak benne, ugyanakkor szórakoztató is.