18. héten (ápr. 29-máj. 5) 10 könyvet olvastam el. Ezek:
- Fekete István: Őszi vásár
- A.C. Bomann: Agathe
- V. Csapline: Négylábú barátaim
- József Attila: Altató
- Weöres Sándor: Bóbita
- Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne
- Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje
- Lucy Score: Amit sosem fedünk fel
- Gyárfás Endre: Varázslások
- Reginald Rose: Tizenkét dühös ember
Szokatlannak tűnik, hogy még ezen a héten, vasárnap megírom a heti könyvet, amikor mindig lemaradásban vagyok, de egyrészt annyira nagy hatással volt rám ez a könyv, hogy ki kell írnom magamból, másrészt pedig ma már úgysem olvasok ki új könyvet, így megragadom az ihletet, míg el nem száll. A heti könyv egyértelműen az utolsó olvasmányom, Reginald Rose: Tizenkét dühös ember lett.
Hogy hogyan került ez a radaromra? Úgy, hogy májusban új projektbe kezdtem, és a molyok által legjobb 100 klasszikusnak ítélt könyvéből válogatok, lehetőleg sorrendben haladva, kihagyva azokat, amiket olvastam, és a sorozatrészeket. Nos, ennek a listának a 21. pozícióját foglalja el ez a mű, és benn is volt a könyvtárban. (Mellesleg dráma kategóriában az 1., krimiben pedig a 24.)
A művel magával már előbb is találkoztam. Először egyetemista koromban, Szegeden láttam a Harmadik Színházban, majd a filmet is megnéztem rá pár évre. Most pedig elolvastam a könyvet. Hatalmas hatást gyakorolt rám mindháromszor ez a mű. Hogy miért?
A 8. esküdt
Amikor még semmit sem tudtam a darabról, és Szegeden kijöttem a színházból, akkor annyira megfogott, hogy egészen hazáig azt fogalmaztam meg magamban, hogy ez egy félelmetesen zseniális mű. A manipuláció magas foka. Most olvasva a színművet ugyanilyen ütős volt. Ennek oka és gyújtópontja a 8. esküdt, aki egyedüliként szembeszáll a többiek véleményével, mert szerinte az ember, akiről dönteniük kell, ártatlan. A többi 11 esküdt szerint egyértelműen bűnös.
Ha minden sallangot leválasztunk a műről, és nem nézzük, hogy a jó vagy a rossz ügy érdekében történnek a dolgok, akkor a csupasz tény ez: A 8. esküdt alig két óra alatt megváltoztatja a több 11 véleményét gyökeresen, az ellenkezőjére. Mindezt manipulációval. Sőt, a legfélelmetesebb az, hogy nemcsak az ő véleményüket befolyásolja, hanem a nézőket is egytől egyig. Hiszen mindenki neki drukkol, mint pozitív hősnek (mert kétségtelenül az), és fel sem merül senkiben, hogy ő is a karizma, a zsenialitás hatása alatt áll.
Az eszköztár pedig félelmetesen bőséges: logikai érvelés, látszólagos bizonytalankodás, érzelmi ráhatás, jelentőségteljes csönd stb. Mindenkit máshogyan győz le, és nem hat rá a csoportnyomás, tehát mentálisan nagyon erős. Végül mindenki behódol. Ilyenkor értheti meg kicsit jobban az ember, hogy miért és hogyan lehet hatással egy diktátor egész népekre, csoportokra, országokra. Mert ezek a zsarnokok igen karizmatikusak, jól használják ezeket az eszközöket, és egyértelműen a hatalom gyakorlására, megszerzésre vagy rosszra fordítják.
Számomra ezért nagyon zseniális ez a darab, az írójával az élen. Ne felejtsük, hogy ezt Reginald Rose 1954-ben írta, még közel volt az élmény. A másik ijesztő tény, hogy ez egy demokratikus testület: az esküdtszék olyan hétköznapi emberekből áll, akik a társadalmat képviselik, akiknek megvan a saját önálló véleményük. Mégis ilyen könnyen lehet őket befolyásolni, és a végén azt teszik, amit egyetlen ember akar. Ennyit ér a népakarat. (?!)
A többi esküdt
Maga a szituáció is nagy kedvencem: amikor össze van zárva bizonyos helyen ismeretlen emberek egy csoportja, és ők hogyan viselkednek. Ennek mintapéldája ez a történet. Mindegyik esküdt más személyiség, más a foglalkozása, múltja, társadalmi helyzete, preferenciái. Ezek pedig össze is csapnak egymással természetesen. Nem véletlen a címválasztás. Hiszen egyértelmű döntésre kell jutni, és nem a többségi vélemény számít. Egy ember élete vagy halála a tét, tehát egyöntetűen ki kell mondaniuk, hogy bűnös a gyilkosságban, vagy ártatlan. Valaki a múltja alapján, a sértett érzelmei szerint reagál, valakit csak nagyon meggyőzött az, hogy a tárgyalóteremben a per indulásától kezdve mindenki azt sugallja és úgy viselkedik, mintha a vádlott bűnös lenne. Még a saját ügyvédje is, így esélye sincs a szegény, 16 éves fiúnak a pártatlan ítéletre.
Amikor pedig elkezdik megbeszélni az ügyet, és felidézik a bizonyítékokat, akkor kezdenek csak logikátlanságok felmerülni. Az előbbiekben úgy tűnt, mintha én elítélném a 8. esküdtet. Pedig nem, mert egyértelműen ő világít rá ezekre a bizonytalanságokra. Csak számomra a fentiekben leírtak miatt nem éppen egy gáncs nélküli lovag. Ezt erősíti meg bennem az író is a darab utolsó pár sorával:
Nyolcadik megy utána, de megáll az ajtónál, visszanéz az üres szobára. A kés kiáll az asztalból. Nyolcadik kimegy. Eláll az eső. (83. old.)
Miért áll meg és néz vissza? Mi ennek a jelentősége? Szerintem érdemes elgondolkodni rajta.
Van itt majdnem verekedésbe torkolt veszekedés, kiabálás. Hiszen vannak, akiknek sokkal szegényesebb a fegyvertára a többiek befolyásolására. Itt is voltak szimpatikus, és kevésbé szimpatikus szereplők, sőt sajnálatra méltók. Kicsit zavart, hogy a drámában csak a sorszámokat írták ki, így nehéz volt azonosítani embereket. Viszont nagy segítség volt, és kitűnő ötlet, hogy a címlapon szerepeltek a színészek, és oda volt írva a sorszámuk. Igazán fergeteges lehetett ez az előadássorozat a fantasztikus színészgárdával.
Megérne az is egy külön elemzést, hogy az első esküdt, azaz az elnök hogyan tartja / nem tartja a kezében a dolgokat.
A krimi-szál
Az is nagyon jó ötlet, ahogy az esetet megismerjük a beszélgetés által. Először csak magát az esetet tudjuk meg. Aztán szép lassan a bizonyítékok is előkerülnek, azok erős vagy kétséges volta pedig a diskurzus valódi tárgya. Igazán izgalmas volt így egy krimit olvasni. Nem beszélve arról, hogy nem derül ki (egyértelműen), hogy ha a fiú ártatlan, akkor valójában ki is a gyilkos? Mégsem marad hiányérzete az embernek. A szemüveges példa különösen tetszett, mint ahogy a stopperes kísérlet és az egyedi kés probléma is.
Összességében nagyon sokrétű, és nagyon elgondolkodtató ez a 100 oldalas olvasmány. Rám olyan nagy hatást tett, hogy elhatároztam, a következő év könyvklubjának a manipuláció és a befolyásolás lesz a tematikája, és mindenképpen elolvassuk ezt a könyvet hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése