A fekete törpe

Sir Walter Scott regénye 7 pontos. Tudom, hogy nincs a listán, de A kolostor nálunk nem található, így helyette olvastam.
Nagy előnye a műnek a rövidsége, mert olvastam már néhány Scottot, és megállapítható, hogy ez az ember is szaktársai többségéhez hasonlóan grafomán volt. Így is az első fele kicsit nyögvenyelősre sikeredett.
Skócia szépségét, hangulatát, rejtélyességét, lázadásra való hajlamát azonban sikerült megragadnia a szerzőnek és jól átadnia.
Az egyik fő téma: ha már csúf, akkor gonosz is? Az emberek előítéletei nagyon élesen megjelennek, és végül is tönkretesznek egy emberi életet, megkeserítik mindennapjait. Csak egy-két jó barát áll a címszereplő mellé, akik által mégis jótékonyan képes változtatni eseményeken, segíteni a szerelmeseken.
Az adakozás felelőssége is szóba kerül. Miért rossz, ha számolatlanul adunk boldog- boldogtalannak, akik visszaélnek vele?
A fekete jelzőt nem teljesen értettem. Talán a természetfelettire való utalás, vagy a rossz szinonimája?

Beceneve Gogol

Jhumpa Lahiri regénye 7 pontos.
Nagyon érdekes és kényes témát feszeget az írónő, amit gondolom, saját tapasztalataira is támaszkodva írt meg: a bevándorlók élete, beilleszkedése. Asszimilálódjanak teljesen vagy próbálják meg megőrizni a hagyományaikat? Ez utóbbi esetben azonban a befogadó, többségi társadalom néz ferde szemmel rájuk. Viszont az önértékelésük, az identitásuk kerül veszélybe ebben az első esetben. Az első generáció még kétlaki életet él, igyekszik ragaszkodni hagyományaikhoz, illetve megtanítani a gyerekeinek azokat. A második generáció azonban már be akar illeszkedni, nem akar kívülálló lenni, nem érdeklik a távoli India szokásai, azt nem érzik magukra kötelezőnek.
Ez a téma nagyon aktuális manapság. Nemcsak a népvándorlási hullám miatt, hanem azért is, mert egyre többen dolgoznak és élnek külföldön a mai fiatalok közül. Nekik sem könnyű.
A másik fő szál a regényben a név. Nomem est omen? A név mennyire határoz meg bennünket? Ha megváltoztatjuk, nem vesztünk-e el önmagunkból is valamit? A szülők felelőssége, hogy néha milyen idióta neveket adnak csemetéjüknek, arra azonban nem gondolnak, hogy az egész életében szenvedhet miatta. A név elfogadása valahol saját magunk elfogadása is. Gogol is kettős életet él a névváltoztatás miatt, ezt ő is így gondolja magában. Ez sem egészséges.
A végén kicsit felháborodtam, mert éppen a legizgalmasabb résznél fejeződött be a könyv. Mi lesz a reakció a könyv elolvasására? Megbékül önmagával Gogol?

Moszkva - Petuski

Venedikt Jerofejev ivászatregénye 6 pontos.
Enyhén szólva is, ez a téma (alkohol, alkoholizmus, ivás, részegség) teljesen hidegen hagy, így a könyv elolvasása rövidsége ellenére is nagyon nyögvenyelősen ment.
Azért voltak érdekes momentumok benne: főleg a rengeteg irodalmi utalás, amit, ha felismertem, nagy sikerélményt adott, ha nem, akkor megnéztem a bőséges jegyzetapparátusban. Az út mint toposz is többféleképpen megjelent, egyrészt a múltba utazás, emlékezés, másrészt a fejlődés, illetve a konkrét állomásról-állomásra utazás. A turgenyevi stílusú mesélések kifordítása tragikomikus volt.
Azért semmi lényegeset nem vesztettem volna, ha ezt kihagyom az életemből.

A pusztai farkas

Hermann Hesse ezen könyve tőlem 6,5 pontot kap.
Eddigi Hesse könyvek közül a leggyengébb. Az üveggyöngyjátékkal egy napon sem lehet említeni. Azért ebben is felfedeztem értékeket.
Persze nem azt, ami miatt híres lett: az önmagunk keresése, alternatív megoldások felmutatása, ami gondolom, borzolta a kedélyeket.
Szóval, ami tetszett, az az elbeszélésmód: először egy kívülálló szemével vizsgáljuk a főszereplőt, majd egy tanulmány szempontjából, végül pedig saját önéletírásából. Jó ötlet ez a hármasság. Persze így is felmerül a kérdés: teljesen megismerhető-e az ember ilyen sok látószög segítségével? Szerintem még így sem.
A vége nekem kérdéses: a mágikus színház része minden ott zajló dolog, vagy van valóság is benne? Ha teljesen a komfortzónánkon kívül szeretnénk keresni a boldogságot, akkor mennyire vagyunk még önmagunk? Vagy csak a társadalomnak, a külvilágnak akarunk megfelelni? Számomra ezért kicsit sántított a megoldás.
A tehetség, a zseni mibenlétének a felvetése viszont érdekes volt, csak ezt röviden lezárta Hesse, és utána nem foglalkozott vele.

A három testőr

Alexandre Dumas nagy sikerű regénye 7 pontos.
Még az ősidőkben, talán 14 éves koromban olvastam először, most egészen más szemmel néztem a könyvet. Persze ebbe belejátszhatott, hogy azóta egy csomó filmfeldolgozást, sőt sorozatot is láttam belőle, és ezek akaratlanul is befolyásolják az embert.
Most nálam máshol voltak a hangsúlyok, mint egy átlagos kalandregényben. Richelieu bíboros szerepe most számomra nem volt olyan határozottan főgonosz jellegű. Kicsit ktritikusabban is néztem őt, hiszen Merle egészen más oldalról mutatja be a Francia históriában. Itt semelyik szereplő nem volt olyan véglegesen jó vagy rossz. A király gyengeségét is határozottan láthattuk, sőt a királyné önzését is. Viszont megállapítottam, hogy a Miladyvel nagyon kíméletesen bánnak a filmek. A regényben egyértelműen ő a gonosz és javíthatatlan szereplő, akinek kezében összefutnak a szálak. Ez határozottan meglepett, hiszen egyes filmekben már az elején meghal, és nem is ennyire hangsúlyos a szerepe.
Barátságok gyorsan köttetnek, és úgy tűnik, hogy szorosak is ez a kötelékek, de aztán szétszóródnak a regény végére. Ki lesz boldog a végén? Nincs egyértelműen happy end.
Mindenesetre kardcsörgetés van bőven nagy örömömre. (Kedvenc filmjeim a kardozósak! :-))

A könyvtolvaj

Markus Zusak könyve szerintem egyetlen dolog miatt nincs rajta a listán, mégpedig azért, mert később íródott, mint a lista. Viszont mindenképpen ott a helye 9 ponttal!
Másodszori olvasásra is remekműnek tartom. A történet is nagyon megható és emberi, de a stílusa és az elbeszélésmódja is nagyon különleges és egzotikus.
Eleve tetszett, hogy a II. világháborús Németországot mutatja be, ott sem volt minden fenékig tejfel, sőt!
Az emberi kapcsolatok viszont nagyon mélyek, gyengédek és elbűvölőek. Apa-lány kapcsolat, mostohaanya- lány kapcsolat (zord külső itt is jószívűséget takar), barátságok, szomszédi torzsalkodások, de bajban megmutatkozó segítőkészség.
Az elbeszélő a halál. Nagyon jó beszólásokkal néha. Ilyet is ki talál ki? Úgy látszik Markus Zusak!
Színes, könnyen befogadható stílus, érdekes szedésekkel.
Nem utolsó sorban pedig a könyvek szeretetéről, a szavak hatalmáról szóló óda is a regény.
Egyszóval remekmű! Mindenkinek ajánlom, bár sírásveszély fennállhat!

A sötétség mélyén

Joseph Conrad leghíresebb műve nálam csak 6 pontos.
Az 1001-es listán 5 mű van Conradtól, ebből 4-t már elolvastam, de még mindig nem tudom eldönteni, hogy mitől tartják őt nagy írónak, és miért kellett 5 regényét is feltenni a listára???
Ez is nagyon nehézkes volt, többször elkalandozott a figyelmem, nehezen szántam rá magam az olvasás folytatására, pedig nem egy hosszú könyv.
Kongóba hajóznak be az őserdőbe, hogy egy haldoklót kihozzanak, akiről mindenki csak szuperlatívuszokban beszél. A narrátor találkozása Mr Kurtzal teljesen más. Nagy műveltségű, de zsarnok, aki istenként tisztelteti magát a feketék által, akiket azonban megvet, és ki akarja irtani őket. Számára csak az elefántcsontok hajhászása a lényeg, a pénz, a hatalom. Önzése határtalan.