A 14. héten (április 1-7) öt könyvet olvastam el:
1. Aline Ohanesian: Orhán öröksége
2. Rita Falk: Szilváspite - összeesküvés
3. Henri Troyat: Raszputyin
4. Jeaniene Frost: A lángok mélyén
5. Szlavicsek Judit: Viharcsapda
Ezek közül az Orhán öröksége lett a győztes. Szeptember második hetében írom ezt az értékelést róla, és április első hetében olvastam. Hogy miért húztam ilyen sokáig? Jó kérdés. Ráadásul most is csak a kényszer visz rá, hogy nekiálljak az írásnak, ugyanis jövő héten a szabadságom alatt találkozni fogok a könyv tulajdonosával, és vissza szeretném már adni neki, hiszen kb. 5 éve (vagy több?) kaptam kölcsön tőle.
A téma abszolút nem könnyű, hiszen az örmény népirtásról szól. Rövid időn belül ez már a második könyv, amit erről olvasok , de így is megrázó. A szomorú pedig az, hogy mennyire nincs benne ez a köztudatban, és mennyi olyan nép van még, aki így járt, és a közvélemény talán nem is hallott róla. Ezért jók ezek a könyvek, hiszen ezáltal legalább tudomást szerezhetünk róla, még ha regényes formában is.Nagyon szemléletesen írja le az írónő ezt a tragédia- sorozatot egy család, egy falu népén keresztül. Főleg az a pusztában való erőltetett menetelés marad emlékezetes. Ott olyan kegyetlenségek zajlottak, amiket a résztvevők is igyekeztek lehetőleg észre sem venni, ha pedig átélők voltak, akkor éltük végéig sem sikerült azt feldolgozniuk, nem is akartak róla beszélni, nehogy emlékezni kelljen rájuk.
Ennek ellenpontja (?) a szerelem. Azonban ez ellensúly-e igazából? Feledtet-e mindent? Természetesen nem, éppen ezért csak nagyon halványan jelenik meg ez a szál a kötetben.
A másik nagy kérdés, hogy az utódok hogyan tehetik jóvá ezt a szörnyűséget? Akik ráébrednek erre a kegyetlenségre, (meg)ismerik a múlt e szeletét azoknak felelősségük-e, hogy tegyenek valamit? Avagy tudnak-e egyáltalán valamilyen írt tenni ezekre a be nem gyógyuló sebekre? Talán úgy, hogy emléket állítanak róluk mondjuk egy kiállítással? Nem hagyják feledésbe merülni a múltat, ezáltal valami értelmet adni az átélt szenvedésnek?
Elmélkedik a könyv arról is, hogy milyen következményei vannak egyes döntéseinknek, mit meddig lehet titkolni, és a titok napfényre kerülésével milyen dolgokkal kell szembenézniük a szereplőknek?
A regény stílusa nagyon olvasmányos, nem is hosszú, de a témája megrázó. Maradandó olvasmány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése