2024. szeptember 10., kedd

14. hét könyve: Egy nehéz téma

 A 14. héten (április 1-7) öt könyvet olvastam el:

1. Aline Ohanesian: Orhán öröksége

2. Rita Falk: Szilváspite - összeesküvés

3. Henri Troyat: Raszputyin

4. Jeaniene Frost: A lángok mélyén

5. Szlavicsek Judit: Viharcsapda

Ezek közül az Orhán öröksége lett a győztes. Szeptember második hetében írom ezt az értékelést róla, és április első hetében olvastam. Hogy miért húztam ilyen sokáig? Jó kérdés. Ráadásul most is csak a kényszer visz rá, hogy nekiálljak az írásnak, ugyanis jövő héten a szabadságom alatt találkozni fogok a könyv tulajdonosával, és vissza szeretném már adni neki, hiszen kb. 5 éve (vagy több?) kaptam kölcsön tőle. 

A téma abszolút nem könnyű, hiszen az örmény népirtásról szól. Rövid időn belül ez már a második könyv, amit erről olvasok , de így is megrázó. A szomorú pedig az, hogy mennyire nincs benne ez a köztudatban, és mennyi olyan nép van még, aki így járt, és a közvélemény talán nem is hallott róla. Ezért jók ezek a könyvek, hiszen ezáltal legalább tudomást szerezhetünk róla, még ha regényes formában is. 

Nagyon szemléletesen írja le az írónő ezt a tragédia- sorozatot egy család, egy falu népén keresztül. Főleg az a pusztában való erőltetett menetelés marad emlékezetes. Ott olyan kegyetlenségek zajlottak, amiket a résztvevők is igyekeztek lehetőleg észre sem venni, ha pedig átélők voltak, akkor éltük végéig sem sikerült azt feldolgozniuk, nem is akartak róla beszélni, nehogy emlékezni kelljen rájuk. 

Ennek ellenpontja (?) a szerelem. Azonban ez ellensúly-e igazából? Feledtet-e mindent? Természetesen nem, éppen ezért csak nagyon halványan jelenik meg ez a szál a kötetben. 

A másik nagy kérdés, hogy az utódok hogyan tehetik jóvá ezt a szörnyűséget? Akik ráébrednek erre a kegyetlenségre, (meg)ismerik a múlt e szeletét azoknak felelősségük-e, hogy tegyenek valamit? Avagy tudnak-e egyáltalán valamilyen írt tenni ezekre a be nem gyógyuló sebekre? Talán úgy, hogy emléket állítanak róluk mondjuk egy kiállítással? Nem hagyják feledésbe merülni a múltat, ezáltal valami értelmet adni az átélt szenvedésnek? 

Elmélkedik a könyv arról is, hogy milyen következményei vannak egyes döntéseinknek, mit meddig lehet titkolni, és a titok napfényre kerülésével milyen dolgokkal kell szembenézniük a szereplőknek? 

A regény stílusa nagyon olvasmányos, nem is hosszú, de a témája megrázó. Maradandó olvasmány.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése