16. hét: Avagy miért adjunk íróknak második esélyt?

 A 16. héten (ápr. 15-21) 6 könyvet olvastam el:

1. Richard Powers: Égig érő történet

2. Rachael Anderson: Miss Notley nem hagyja magát

3. Kertész Erzsi: Kisfóka és a többiek

4. Andy Weir: A Hail Mary -küldetés

5. Anne Catherine Bomann: Kék

6. Chrétien de Troyes: Lancelot - A Kordé Lovagja

A Marsit nem tudtam anno elolvasni, kb. 50 oldalig jutottam benne. Aztán megjelent ez a könyv, sokáig nézegettem, aztán csak belevágtam. Milyen jól is tettem! Nagy kedvencem lett, sőt! 

Nagyon szellemes a stílusa, ami megkönnyíti a nehéz témák tárgyalását, befogadását. Szerettem olvasni nagyon, olyannyira, hogy lehet, hogy adok még egy esélyt majd a Marsinak. Maga a nyitókép, a felütés is igen izgalmas, rögtön a mély vízben kezdjük az úszást. Viszont ez az elbeszélői stílusnak, a cselekménynek nagyon jót tesz. Azonban a fülszöveg rengeteg mindent elspoilerez, így aki szeretne meglepődni, illetve nem szereti, ha lelőnék neki a poén(oka)t, az ne olvassa el a könyv hátulját!

A szereplőket mind szerettem, természetesen Roxy a kedvencem az egyediségével, azzal, ahogy Rylanddel megértik egymást, a barátságuk története. Ebből is látszik, hogy mennyire más szemléletű egyének is mennyire jól meglehetnek egymással, milyen különleges kapcsolat alakulhat ki köztük. 

A könyv tétje a kipusztulás vagy megmenekülés. Ez a címből is kiviláglik azoknak, akik értőn olvassák. Mondjuk én utólag tudtam meg, így ez egy plusz értelmezési réteget adott a könyvnek.  Röviden itt elmesélem, hogy mások ne járjanak így: az amerikai fociban, ha már csak egy perc van vissza a mérkőzésből, és az utolsó remény van az egyenlítésre, akkor alkalmazzák ezt a lövést, végső esélyként. Az első alkalmazójától megkérdezték, hogy mit gondolt abban a pillanatban, amikor eldobta a labdát a gólvonal felé. Ő azt válaszolta, hogy nem volt ideje gondolkodni, csak elmondott egy Üdvözlégyet. Innen ered az elnevezés: utolsó remény küldetés. 

Rengeteg fizikai, csillagászati téma megjelenik a könyvben, de ezek nem fárasztóak, sőt érdekesek, szórakoztatóak. A történet fordulatos, és a végkifejletre sem számítottam, pedig milyen jó a lezárás is!

Mivel a befolyásolás itt is erőteljesen megjelenik, ezért a jövő évi könyvklubom egyik regénye lesz ez is. 

30. heti könyv. Mely könyvek nem hagynak aludni?

 30. héten (július 22-28) csak három könyvet olvastam el, igaz, azok mind elég vaskosak voltak:

1. Karen Rose: Érints meg

2. Angela Carter: Esték a cirkuszban

3. Kresley Cole: A tél halottai

Ezek közül az első lett a nyerő, ami annak ellenére, hogy 600 oldal feletti, gyorsan haladtam vele, persze ennek az éjszakázás volt az ára. 

Nagyon szeretem ezt a sorozatot, mert a romantika és a krimiszál egyensúlyban van egymással, jól kiegészítik egymást, és mind a kettő izgalmas. Azonban a könyvtárunkban nincsenek meg a régi részek, így kicsit össze-vissza olvasom a sorozat darabjait. Most, hogy beiratkoztam a Tudásközpontba, talán többhez hozzájutok. 

Eleve a felütés is érdekes. Kinek hisz a nyomozó? Az áldozatok mit hisznek? Ilyen könnyen befolyásolhatóak vagyunk? Ráadásul az elkövető "csak" befolyásol és manipulál, nem ő végez velük fizikálisan, csak addig taszigálja őket, amíg nem bírják tovább, és öngyilkosok lesznek. Kiben bízunk? A pszichiáterben? Mi van, ha ő visszaél az információkkal?

A bizalom különben is egy központi kérdés. Hiszen a gyilkos nagyon ismeri Tesst is, meg a betegeit is. A hozzánk közel állókat, a családunkat és barátainkat vajon mennyire ismerjük? Őket is elemezzük szakmailag? Vagy ők kivételek? Milyen nehézségeket okoz egyik vagy másik válasz? Mit titkolnak a családtagjaink előlünk, esetleg a saját érdekünkben? Életveszélyesek lehetnek ezek az elhallgatások. Nem feltétlenül gyilkosság szempontjából, hanem kapcsolatok megromlásából, bizalomvesztésből. 

Jó volt a szerelmi szál is, bár nem ők lettek a kedvenceim. A féltékenység és sz irigység is hangsúlyos, annak egészséges vagy beteges kezelése.

Nagy kérdés volt még, hogy honnan tudhat mindent a gyilkos? Aki egy narcisztikus pszichopata egyébként. 

Jól összerakott regény, megyek a következőért.

31.heti könyv: Egy 1001 listás könyv tarolt

 A 31. héten (július 29-augusztus 4.) hét könyvet olvastam el:

1. Bodor Panna: Széna Bogi és a kócos szombat

2. Bodor Panna: Széna Bogi és az óriás görögdinnye

3. Tapolczai-Zsuráffszky Lilla: Bartók és a tücsöklagzi

4. Arthur Japin: Casanova menyasszonya

5. Jud Meyrin: Vérbeli detektívek

6. Varga Bea: A siker tintája

7. Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg

Ezen a héten egy 1001-es könyv nyert, ami egy holland szerző műve. 

Nagyon passzol a borító a sztorihoz minden szemszögből, és szerintem nagyon szép is. Ez a kötet megerősít abban, hogy érdemes olvasni az 1001 listáról, mert ilyen kincsek lelhetők fel benne. Különben most nagyon nehéz beszerezni, mert hiánycikk, örültem, hogy a Tudásközpontban megtaláltam. 

Az író sokat kutathatott Casanova után, mert teljesen hiteles mind a történelmi, mind a személyes háttér. Ezeket olyan kis, látszólagos részletekből is kiderül, ami felett elsőre elsiklana az olvasó, és nincs a szánkba rágva, de amikor az embernek leesik, akkor döbbenten felkiált. Nekem a Rousseau-val való találkozás a vidéken, amikor felfedezi a pályázat kiírását, amivel később híressé vált, egyszerűen zseniális felfedezésem volt. 

A könyv legnagyobb üzenete a külsőségek fontossága a világban. Az, hogy mennyire számít, milyen előnyöket jelent a szépség, és az, hogy hiába vagy nagyon értékes ember, ha csúnya vagy, semmi esélyed. Ez persze szomorú, de tény. A főszereplő Lucia igen hamar megtapasztalja ezt. 

Ha valami szépet látnak, azt hiszik, ez minden. És elégedettek. Nem néznek mélyebbre. Nem dolgoznak vele. Nem merülnek el benne, így nem is tudják meg soha, mi van a felszín alatt, és a kincs mindörökre rejtve marad. Ezért nem éri meg kívül hordani a kincseidet. Ha a csiszolatlan gyémánt nem lenne olyan csúnya, soha senkinek nem jutott volna eszébe, hogy kettévágja. 

128 old.  

Tapasztalatom szerint ugyanez vonatkozik a kedvességre. Ha valakinek ez alaptulajdonsága, akkor az mindenki más szemében elrejti minden más tulajdonságát. Ez általában előny, de ugyanez lehet hátrány is, mert nagyon felszínes lehet így a megismerés. 

Umberto Econak van egy könyve, ami már régóta birizgálja a fantáziámat, A rútság története. Csak az a gond, hogy szinte aranyáron szerezhető be ma már. Viszont ezt a témát nagyon konzekvensen vezeti végig a történetet. Ehhez kapcsolódik az álarc témája. Izgalmas volt a titokzatosság, az ötlet bevetése és a reakciók rá.

Másik érdekes téma a tudomány és a nők tanulási lehetőségei. Mondjuk Lucia szerencsés helyzetben volt. Nemcsak ismereteket szerzett, hanem gondolkodni is megtanította a mestere.

Olyasmiről beszélni, amit nem értünk, ostobaság, de okos dolog kérdezni róla. A tudomány nem annak a beismerése, hogy nem tudunk semmit? És végső soron, csak olyasmit lehet megtanulni, amit még nem tudunk. 

131. old. 

Ezt a felfogást végigviszi egész életében. 

Természetesen ez alapvetően egy romantikus könyv, hiszen a fókuszban Casanova és Lucia kapcsolata áll. Persze a vége nem olyan, mint amiben reménykedünk, mégis szerintem egy tökéletes lezárás, mert a történet logikus és méltó befejezése. 

A szerelem áldása tehát nem szeretve lenni, hanem szeretni!

265 old. 

Összességében egy nagyon gondolatébresztő és jó olvasmányélmény volt ez az alig 280 oldal. 

32. hét: Befejeztem a gyermekkönyv listát

 Augusztus 5 - 11 közé esett a 32. hét. Ekkor 5 könyvet olvastam el:

1. Illyés Gyula: Mert szemben ülsz velem

2. Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben

3. Szaszkó Gabriella: A cukorkagyűjtés

4. Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes

5. Békési Erika: A Mama köténye

Ez utóbbi lett a hét könyve nálam, és ezzel be is fejeztem a gyermekkönyv listájának az olvasását, már a szavazatomat is leadtam. 

A viszonylag rövid és kevés könyvek olvasása az olimpia miatt történt, hiába, sok volt a néznivaló esemény!

Amikor erre a könyvre gondolok, legelőször a nosztalgikus szó jut róla eszembe. Nagyon sok hasonló élményem volt nekem is a nagyszüleimmel, és annyira jó volt ezekre visszaemlékezni! Szinte végig mosolyogva olvastam épp ezért a kötetet. 

A könyvben novellaszerűen vannak a történetek elmesélve, ami remek döntés, hiszen így esti meseként is fogyasztható apránként a könyv, bár én szerintem két ülésben felhabzsoltam. Nehéz témák is kerültek a lapok közé, mint a gyász és a halál, de ezek is olyan harmonikusan illeszkedtek az egészbe, hogy teljesen gyerek- kompatibilisnek tűntek nekem. A vallás mint témát is üdvözöltem, kevés szerző meri ezt meglépni a mai világban, de karaktereinknek ez teljesen normális és megszokott terep volt. 

Az illusztrációk, képek igazán kedvesek, jól alátámasztották e könyv világát. Örültem a kislány kreativitásának, ahogy kitalált magának játékokat, és nem unatkozott durcáskodva. Sokféle ünnep és jeles alkalom is megjelent az évszakok váltakozásában. Köztük kiemelkedő volt számomra a szüret leírása. A végén pedig még néhány receptet is kapunk. 

Összességében értékes, maradandó gondolatokkal gazdagodhatunk gyereknyelven megírva. 

27. hét könyve: Az idei kedvenc kortárs könyv

 27-i héten (07.01- 07.07) hat kötetet olvastam:

1. Kántor Kata: NyomoZOOk

2. Claire Keegan: Ilyen apróságok

3. Narine Abgarjan: Élni tovább

4. Abdulrazak Gurnah: Utóéletek

5. Sándor Iván: Tiltott terület

6. J.D.Robb: Halálos magány

Ezekből a remek könyvekből is kiemelkedett számomra Sándor Iván műve, a Tiltott terület. 

Már tavaly is kedvenceltem a szerző Szakadékjátszma című regényét, mert nagyon megérintett. Az idei Merítés lista is nagyon erős, de számomra ez a könyv toronymagasan első eddig. Persze hátra van még 4 olvasás, de kétlem, hogy valami ezt az élményt lekörözi. Ráadásul, aki képes elérni, hogy egymás után két évben is ilyen katartikus érzéseket okozzon, ilyen felejthetetlen gondolatokat, műveket alkosson, az megérdemli a szavazatomat. Szóval eddig biztos befutó számomra.

A Tiltott területben is a fő téma a hatalom, annak természete, megnyilvánulási folyamata. Ez 3 emberen keresztül történik.

A szakdolgozó

Talán az ő szemszögében vagyunk a legtöbbet, bár ő a legkevésbé érdekes. Azt kutatja, hogy mi a története a Panziónak, ahol megszállnak ideiglenesen nézőpontkaraktereink. Naivan szembesül azzal, hogy nem mindent lehet kutatni ebben a "szabad országban". Nagyon érdekes az, hogy hogyan ütközik akadályokba. A legemlékezetesebb jelenet a Földhivatalban zajlott számomra. A különböző osztályokra küldözgetés, a segítőkész alkalmi kisegítő hirtelen elbocsátása sokatmondó. Persze a hallgatás is egy válasz, ahogy a tanárával megállapítják. Érdekes, hogy onnan is, ahonnan nem várja jön nyomás arról, hogy mit írjon, hogyan írja azt.

Persze innen tudunk meg a település, a ház, a család múltjáról a legtöbbet. A zsidóüldözés, kiközösítés, a deportálás motívuma már unalomig ismerős lehetne, de Sándor Iván ezt is közel hozza az olvasóhoz a nyilas epizóddal.

Tananyagból ismertem a városom múltját, de a Tófalván töltött napokban ismereteket szereztem arról, más a tananyag, és más az élet. Más, amit felkutatunk, és más, amit megtapasztalunk

128. old.  

A haditudósító

Talán az ő szemszöge a legkurtább. Akaratlanul is Jászberényi Sándor műve jutott róla eszembe, aki szintén rövid listás idén. A diktatúra, a hatalom közvetlen, személyes tapasztalatának a követe ő. Az elmélkedés arról, hogy miért is van a háború, számomra különös képzettársításokat okozott:

Mi váltja ki a háborúkat? Mi készteti az embereket, hogy házakat gyújtsanak fel, halomra öljenek hozzájuk hasonló embereket? Milyen erő készteti őket, hogy így cselekedjenek? Ha az emberi cselekedeteket csupán az elvont gondolatok határozzák meg, akkor arra következtetnének, hogy a hatalom pusztán egy szó. De mit mond a tapasztalat? Azt, hogy nem pusztán egy szó, hanem létező valóság, és a tömegek beleegyezésével működik.

 102 old. 

 

A művészettörténész

Kétségkívül a legérdekesebb nézőpont, az idős, bölcs művészettörténész, aki a festményeken keresztül láttat igazságokat, hiszen szerinte a szavak már nem fejezik ki elég jól azt, ami a valóság, amit meg kellene értenünk. Ezek az elemzések, a Bibliai, irodalmi utalások nagy áthallásokat okozhatnak. Pl amikor Bruegel Bábel tornya című festményéről meditál:

korábban nem figyeltem fel arra, hogy a képen az Építmény szintjei nem egyenesek. Ferdék. Legfelül dolgoznak az építőmunkások, de alul az alapok inognak, téglák is hullanak, minden bizonytalan, instabil, miközben az összegyűltek öntelten figyelik az ég felé törő Torony építőit odafent 

a ferde szintekről hullanak a téglák

pereg a törmelékek

néhány tégla már maga alá temet egy bámészkodót

alap hiányában minden gyanútlanul nézelődök szeme láttára rájuk omlani

a kiáltozások nyelve annyiféle, ahányan odalent vannak 

69-70. old.  

 A legjobban azonban Habsburg Miksa és udvari festőjének, Dürer kapcsolatának az elemzése tetszett. Nevezetesen, hogy egy olyan művész, aki a megbízójától függ, hogyan mondhatja el véleményét a hatalomról, annak deformáló hatásáról? 

a válasz Miksa császár egyik portréja

Dürer, miközben kiszolgálta, le is leplezte

a portrén, ha jobban szemügyre vesszük, felfedezhetjük, 

hogy a két szem nem egyforma 

a jobb szem természetes, pillantása magabiztos...

uralkodói...

a bal oldaliba bekúsznak a szem körüli ráncok, átfutnak

a pupillán, a mélyére hatolnak

ravaszság, kérlelhetetlenség sugárzik az arcról

a hatalmasok tekintete, amit fokoz a kissé nyitott

száj, az ajkak szabálytalan vonala mögött a harapásra

kész fogsor... üzenet, így megy ez a Földön

74-75. old.

 

Szót kell ejtenem a stílusról is, mert nem olyan egyszerű beleszokni a szövegbe. Az egybefolyó gondolatfolyamot ritkán szakítják meg írásjelek. Sokszor egyik szereplő fejéből átugrunk a másikéba. Azonban teljesen más hangon szólalnak meg, így szerintem ez inkább játékossá és moderné teszi a könyvet, nem pedig érthetetlenné. Rengeteg utalással, irodalmi átkötéssel találkozhatunk, amit mindig örömmel fedezek fel könyvekben. Sok-sok érzelmet, emléket, gondolatot indított el bennem a szöveg, és eltűnődtem, hogy kinek mi is a Tiltott terület? Mik a mi és mi a hatalom határai?

Bámulatos remekmű alig 150 oldalon.